A két R nélkül is eredményre törnek a brazilok

A kis Dunga a nagy elődök árnyékában

A Copa América- és Konföderációs Kupa-címvédő brazil nemzeti tizenegy az egyik legmotiváltabb a nagycsapatok közül a 2010-es vb-n, hiszen a szövetségi kapitány, Dunga mindenáron szeretné bizonyítani, hogy választottai a sok kritika ellenére is felveszik a harcot a legjobbakkal, játékosai pedig tudják: sokukkal hatalmasat kockáztatott a kapitány.

Igaz, az egykori világklasszis szűrő, „Kuka" (akit játékoskorában jó ideig hazaárulónak tartottak a jogo bonito megcsúfolásáért, az európai stílusú gyepnyüvés átplántálásáért) ha akart, sem tudott volna előde, Carlos Alberto Parreira kedvenceire támaszkodni.

Közülük ugyanis többen visszavonultak, vagy már igen közel állnak ehhez (Cafú, Roberto Carlos, Dida, Émerson, Zé Roberto, Juninho Pernambucano), lekopott róluk a világklasszisság fénye (Ronaldinho), vagy épp kis híján el is kallódtak (Adriano, Ronaldo). Elődje a 2006-os világbajnokságra csak három Brazíliában játszó labdarúgót vitt magával, őket is jórészt „kényszerből". Dunga korábban bátran nyúlt a „hazai terméshez", de a vb-re ő is csak négyet vitt magával közülük.

A tinik ezúttal is kívül rekedtek

Természetesen egy (játékos)élet munkáját tagadta volna meg Dunga, ha 17-18 éves suhancokat kap elő a brazil bajnokságból, imigyen friss emberei is mind húszas éveik derekán járnak. Első válogatott mérkőzésén egyébként csak egyetlen újoncot avatott, Daniel Carvalhót, az argentinok elleni 2007-es Copa-finálén bevetettek közül pedig csupán Doni, Josué (aki amúgy már 1999-ben bemutatkozhatott a selecaóban), Dani Alves (őt nehéz is lett volna nem felfedezni) és Fernando nevezhető az ő „találmányának". A hazai pontvadászat üstököseit már tavaly sem merte Dél-Afrikában a mély vízbe dobni az aprócska mester, helyettük az idén az Európában légióskodó Michel Bastost, Thiago Silvát, Grafitét és Nilmart vitte magával.

Világklasszisok helyett csapatemberek

Az 1-es mez az interes Júlio Césaré lesz, aki az átlagosztályzatok alapján kétszer is az Év kapusának bizonyult a Serie A-ban, most is csak négy századdal maradt le a versenyben Marco Storari mögött. César helyettese, a tottenhames Gomes meglehetősen hektikusan teljesített korábban, de sokat javult a teljesítménye, a római Doni pedig a mezőny második felében végzett a La Gazzetta dello Sport kapusrangsorában.

Dunga a védelmen is csak ott változtatott, ahol muszáj volt: a két szélen. A jobb oldalon Dani Alves vagy Maicon szerepeltetése klubbeli remekléseik miatt adja magát, középen Juan és Lúcio helye megkérdőjelezhetetlen. A kapitány megtartott még egy régi motorost a benficás Luisao személyében, és „felfedezte" a 25 esztendős középhátvédet, Thiago Silvát, aki a fent említett szaklap szerint az elmúlt idény harmadik legjobb Serie A-beli bekkje volt. A bal oldalon a selejtezők során Kléber, André Santos, Marcelo és Filipe Luís is megfordult, ám a vb-n egyiküket sem láthatjuk majd, maximum a lelátón ücsörögni, hiszen a veterán Gilberto és a lyoni Michel Bastos utazik helyettük.

Kakában bízott eleitől fogva

A karmesteri pálca természetesen ki sem eshet Kaká kezéből. Korábban úgy vélték, a manchesteri Anderson rövid és hosszú távon is megfelelő helyettese, esetleg társa lesz. Anderson sérülése miatt két héttel a torna előtt kikerült a Konföderációs Kupa-keretből, helyére Dunga ki mást hívhatott volna be, mint a kemény szűrőt, az egykori MU-s Klébersont, aki a vb-re is utazhat. Védekező középpályásból nincs hiány: a kapitány kései reinkarnációja, a veterán Gilberto Silva mellett az idén bűn rossz formát mutató Felipe Melo és a wolfsburgi futógép, Josué is a keret tagja. Kakán kívül Dunga egyik bizalmi embere, Elano és a fiatal Ramires képes még némi játékszervezésre. Bizony, korábban nem ilyen nevekhez szoktunk a selecao háza táján…

A BRAZILOK FELÁLLÁSA A KONFÖDERÁCIÓS-KUPÁN

Se Ronaldo, se Adriano, se Pato

Nem válik viszont hátrányukra, hogy a Real Madrid két egykori menője közül Júlio Baptista és Robinho támadó középpályásként és csatárként is bevethető: előbbi tavaly úgy-ahogy „felébredt" Rómában (bár most szörnyűséges átlagosztályzatot ért el), utóbbi sokat erősödött Angliában (kérdéses viszont, előnyére vált-e hazai vendégjátéka). Gólerős támadóban szokás szerint most sincs hiány. Az első számú csatár a sevillai gólgép, Luís Fabiano, aki a dél-amerikai vb-selejtezők ezüstcipőse lett, a Konföderációs Kupán pedig gólkirály, és most is méltán várhatjuk tőle a hálózörgetéseket. A nemrégiben igencsak magára találó Nilmar is a keret tagja, amelybe a csatárok közül Robinhón kívül csak a wolfsburgi Grafite fért be, tőle viszont szép megmozdulásokra számíthatunk.

Joga bonito 4–3–1–2-ben

Dunga a ma már evidens négyvédős felállást alkalmazza, azonban a középpályán újított: egykori szűrőként magától értetődő természetességgel a biztonságot tartja szem előtt, amikor egyszerre minimum két középső védekező szakembert szólít harcba. Némi extraként a szélső középpályások helyett gyakran a támadásokhoz is értő középső középpályást szerepeltet a karmester mögött-mellett (Elanót vagy Ramirest), ezért a szokásosnál is nagyobb teher hárul a felfutó szélsőhátvédekre. Igaz, ki más bírná jobban manapság a tempót, mint a bivalyerős Maicon és a Lyon által tavaly nyáron 18 millió euróért megvett Michel Bastos? Dani Alves korábban felbukkant már a középpálya jobb szélén a válogatottban, Dél-Afrikában is bizonyíthat ezen a poszton. Elöl mostanában a Robinho, Luís Fabiano duó a kapitány kedvence, alighanem így lesz ez a vb-n is.

A VB-N ÍGY ÁLLHATNAK FEL

Korábban más hadrenddel is próbálkozott Dunga: az olaszok ellen például 4–5–1-gyel (másképpen értelmezve: 4–2–3–1-gyel), amikor a négy védő előtt a Gilberto Silva, Melo kettős takarított, középen Elano, a középpálya két szélén Robinho (később Baptista) és Ronaldinho tolta a labdákat az egy szem középcsatár, Adriano elé. A portugálok hazai 6–2-es magabiztos legyőzésekor Dunga egy (kontinensnyi) ország csodálkozására egy szűrővel – Gilberto Silva – és három támadó középpályással – Anderson, Elano, Kaká – operált, aminek meg is lett az eredménye. Nagy kár, hogy ezután gyorsan visszatért jól megszokott sémájához. „Előfordulhat, hogy Gilberto Silva és Melo előtt egy mesteri Kaká, Diego, Ronaldinho trióval állnak fel – de csak a brazil fanok legszebb álmaiban" – írtuk még tavaly, a Konföderációs Kupa előtt. És lőn.

Adj egy hatost!

Egománia helyett praktika! – adta ki a jelszót a mester, aki játékoskorában már kiérdemelte a „Nagy Kapitány" nevet. Ne feledjük, hogy Dunga egész életében csupa olyat tett, ami a többi brazilnak eszébe sem jutott volna, és egyszer, 1994-ben már aranyat ért a brazilok számára a Dunga-módszer. Akkor Bebeto és Romário személyében akadt két olyan zseni, aki átsegítette a „masszát" a holtponton, 2002-ben pedig Ronaldo és Rivaldo vette vállaira társait – ha lesz most méltó követőjük, meglehet a brazilok hatodik vb-aranya is.

Ha el nem szabják

Ha megnyerik a világbajnokságot Dungáék, a szövetség címerét át kell majd szabni, a válogatott mezeket „kidobni", hiszen helyet kell szorítani a hatodik vb-dicsőséget jelképező zöld csillagocskának is. Alighanem szívrepesve várják már az ezzel járó költségeket…