A diadalünnepet ülő egyiptomiaknak még az elnökük is gratulált

Az olaszoknak még hosszú ideig fájhat a csütörtök este elszenvedett „egyiptomi csapás”: története során először kapott ki afrikai válogatottól a squadra azzurra. Egyiptomban viszont közel sem meglepő módon eszelős ünneplés tört ki, a nemzeti csapatot pedig az egekbe magasztalják – többek között Mubarak elnök is köszönetet mondott a hatalmas élményért.

A hős persze a szenzációs védéseivel a világbajnokot őrületbe kergető kapus, el-Hadari, valamint a gólszerző Homosz lett, de rengeteg dicséretet kapnak a védők is, főleg Vael Gomaa, aki meg tudta fogni Vincenzo Iaquintát.

„Megmutattuk, hogy a Brazília elleni teljesítményünk nem egy egyszeri, jól kicsúszott meccs volt. Innen már a továbbjutás a cél: le akarjuk győzni az Egyesült Államokat, és a csapat ereje alapján képesek is leszünk rá” – nyilatkozta a rutinos szövetségi kapitány, Hasszan Sehata a kairói Arabnetnek.

„Történelmi siker ez, amelyre mindenhol felfigyelnek. Istennek, Egyiptom népének és a szakmai stábnak ajánlom a győzelmet, hatalmas örömet szereztünk országunknak” – mondta el-Hadari.

Külön köszönetet mondott a dél-afrikai szurkolóknak az egyiptomiak Németországban légióskodó csatára, Mohamed Zidan.

„Csodás volt a hangulat, mintha hazai pályán játszottunk volna. Köszönöm a dél-afrikai drukkereknek, hogy mellénk álltak és hajtottak minket” – nyilatkozta a Konföderációs Kupa eddigi legmagasabb nézőszámát (52 150) hozó mérkőzés után a támadó.



Az egyiptomiakkal kapcsolatban azonban ismét felvetődik a kérdés: miként lehet Afrika egyik (ha nem a) legjobb válogatottja ennyire kétarcú? A „fáraók” remekül szerepelnek most a Konföderációs Kupán, az Afrikai Nemzetek Kupáján pedig az utóbbi 11 évben háromszor is diadalmaskodtak, beleértve a legutolsó két kiírást.

Az együttes másik, rosszabbik arca viszont következetesen előkerül a vb-selejtezőkön. A válogatottak legnagyobb seregszemléjére mindössze kétszer jutott el a válogatott: 1934-ben, amikor a magyar csapat búcsúztatta – visszavágva az 1924-es olimpián minket érő, hírhedt „egyiptomi csapásért” –, illetve 1990-ben, amikor kőkemény csoportba került, és két döntetlennel, valamint egy vereséggel kiesett.

Azóta kudarcot kudarcra halmoztak az egyiptomiak. 1993-ban a csoportmeccsek első köre során újrajátszásra kényszerült Zimbabwéval és elbukott. Vagy inkább elbuktatták a szurkolói: az egyiptomiak ugyan győztek hazai pályán, de a rendbontások miatt a FIFA megismételtette a mérkőzést Franciaországban, a 0–0 pedig Zimbabwénak kedvezett. Az 1998-as vb selejtezőin az első fordulót erőnyerőként abszolváló „fáraók” elbukták az összes kulcsmeccsüket a 2. csoportban, és esélyük sem volt Tunézia ellen.

A 2002-es kvalifikáció során nehéz csoportban maradt le a továbbjutásról Egyiptom, miután nem tudta legyőzni az utolsó fordulóban Algériát. Legutóbb meg – szegény embert az ág is húzza alapon – belekerültek az abszolút halálcsoportba, Kamerun és Elefántcsontpart mellé. A Drogbáéktól elszenvedett kettős vereség be is tett nekik: kiestek.

Most az Algéria, Zambia, Ruanda triót elméletileg simán felül kellene múlniuk, ehhez képest előbb Kairóban pontokat vesztettek Zambia ellen, majd Algériában ki is kaptak az észak-afrikai rangadón. A játékosok és vezetők maguk is tisztában vannak azzal, hogy a Dél-Afrikában bemutatott villogás nem sokat ér, ha jövőre nem térhet ode vissza a csapat.

„Egy fantasztikusan tehetséges generáció búcsúzhat el úgy, hogy egyszer sem jut ki a világbajnokságra, ezért mindent meg kell tennünk ennek elkerüléséért. A Ruanda elleni vébéselejtező megnyerése sokkal fontosabb még a Konföderációs Kupánál is, azon múlik a sorsunk. Bebizonyítottuk, hogy méltó ellenfelei vagyunk a legnagyobb csapatoknak, és ezt kell majd tennünk az afrikai riválisokkal szemben is” – mondta Mohamed Abutrika, az egyiptomiak kitűnő képességű kulcsembere.