Jól szervezett vonulás az utcán, széteső játék a pályán

Szervezettség, valahová tartozás érzése, szenvedély. Ezekkel a jellemzőkkel írhatjuk le a Kölnben látott magyar szurkolói menetet, amely már egyfajta hungarikummá kezd válni az Európa-bajnokságokon.

A szervezettség már rögtön a helyszín kiválasztásánál megmutatkozott, a szervezők ugyanis olyan területet találtak, amely tökéletes koncerthelyszínnek is beillett, hatalmas szabad, zöld területtel. Nagy hangfalakból dübörgött a zene, Náksi Attila keverte az 1990-es és 2000-es évek slágereit a menetre rögtönzött bulival hangoló szurkolóknak, és mivel kivetítő is volt a helyszínen, a jegy nélküli drukkerek onnan meg is tekinthették a meccset.

A menetet nagy erőkkel kísérte a rendőrség, viszont csak biztosító szerepet látott el, nem az volt a cél, hogy bárkit is előállítsanak, megfélemlítsenek. Még a Németországban most már szigorúan büntetett, a különböző figyelmeztetések ellenére is sokszor használt pirotechnikai eszközökért sem vettek elő senkit, de bőszen kameráztak a helyi hatóságok, tehát akiket be tudnak azonosítani, azoknál utólag még benyújthatják a számlát. Inkább csak azért kísérték a tömeget, hogy figyeljenek az emberek biztonságára, mint amikor az egyik alagútnál túl sokan zsúfolódtak volna össze, így inkább némileg változtattak a menet útvonalán. Más dolguk nem nagyon volt, mert egyébként a szurkolók sem keresték a balhét, sőt a menet élén haladók figyelmeztették is a résztvevőket: aki nem tud viselkedni, inkább ne is induljon el a menettel. A helyieknek, legyenek azok építkezésen dolgozó munkások vagy az ablakon lelkesen kiintegető diáklányok, mindenütt szólt a „szervusztok, szervusztok” rigmus, és a svájciakkal sem volt semmilyen összetűzés, békésen elszurkolgatott egymás mellett a két tábor. Még a stadionban is, a svájciak oldalán ugyanis sok magyar zászlót fel lehetett fedezni. Azt is hozzá kell tenni, hogy szerencsére az a csütörtöki álhír is alaptalan hangulatkeltésnek bizonyult, miszerint Kölnben maszkos huligánok vadásznának a magyarokra. Sem huligánok, sem színes zászlókat lobogtató provokátorok nem jelentek meg (szemben a három évvel ezelőtti müncheni esettel).

A rendőrség meccs utáni közleménye is arról szólt, hogy a mérkőzés, illetve az azt megelőző, több mint tízezer fős magyar szurkolói vonulás biztosítása rendben zajlott. Utóbbi esetében összesen három intézkedésre került sor (egy drukkert előállítottak, mert nem tett eleget a távozásra való felszólításnak és történt két feljelentés a vonulás közben elhangzott rigmusok miatt).

A valahová tartozás kifejezésének vágyát leginkább azokon a magyarokon éreztem, akik arról beszélgettek a menetben (nagyon sokan voltak ilyenek), hogy Európa mely szegletéből kerültek ide, mert valamiért fontosnak tartották, hogy piros-fehér-zöldbe öltözve, magyar zászlókat lobogtatva honfitársaikkal együtt vonulhassanak. Így kerülhetett egymás mellé a menetben egy, a futballt napi szinten kevésbé követő, de a magyarságára büszke, Kisvárdáról származó, de évek óta Németországban, könyvelőként dolgozó hölgy és egy baranyai illetőségű, de már Eindhovenben élő taxisofőr, de volt ott Olaszországban letelepedett pincér és Angliából érkező fotós is, hogy csak néhány példát említsünk. És persze Kozármislenytől Pápáig, Szárföldtől (Győr-Moson-Sopron vármegye) Mezőkövesdig Magyarország legkülönbözőbb településeiről is számolatlanul érkeztek a szurkolók. Ott vonult a menetben többek között a 42-szeres válogatott csatár, Torghelle Sándor is. Több kilométeres sorban kanyarogtak a magyarok Köln utcáin a stadion felé, az ötéves kisfiúktól, kislányoktól kezdve a már nyugdíjas nagypapákig, nagymamákig mindenféle korosztály képviseltette magát a menetben. Lengtek a zászlók, szóltak a dalok, jó érzés volt belegondolni, hogy mindannyian azért gyűltünk ott össze Európa különböző pontjairól, hogy közösen szurkolhassunk a csapatunknak.

Az már egy másik kérdés, hogy a játékunk az utcai vonulással ellentétben az első félidőben nem tűnt éppen szervezettnek, és ahogy a Náksi Attila által kevert dalok, úgy a védelmünk is az 1990-es éveket idézte fel bennünk – úgy mentek át rajtunk a svájciak, mint azt a '90-es és 2000-es évek nagyobb vereségei alkalmával megszokhattuk: mint kés a vajon...

A magyar válogatott játéka, a nálunk alapvetően nagyobb játékerőt képviselő csapatokkal szemben azért kockázatos, mert nem fér bele a hiba. Az ilyen mérkőzéseken az ellenfelek rendre negyven méteren belülre tudják szorítani a csapatunkat a mérkőzések hosszabb szakaszaiban is, és ilyenkor egyetlen kihagyás, egyetlen hiba elég lehet ahhoz, hogy gólt kapjunk, ráadásul Kölnben nem csak egyszer hibáztunk.

A svájciak elleni Eb-nyitány elején, például a Bundesliga-4. RB Leipzig kulcsemberét, a lassan reagáló Willi Orbánt faképnél hagyta a bolgár Ludogorec 27 éves csatára, a most másodszor válogatott Kwadwo Duah, Kerkez Milos pedig nem lépett ki idejében a védővonalból (de könnyen lehet, hogy Lang Ádám is beragadt), így a partjelző hiába jelzett lest, a VAR megmutatta, hogy a balhátvédünk beragadt. A második svájci gól előtt pedig Szalai Attila rossz passza után Nagy Ádám elveszítette a labdát a tizenhatosunkon belül, majd nem léptünk ki a távolról lövő, egyébként kiválóan játszó Michel Aebischerre.

Ugyanakkor az ilyen mérkőzéseken, amikor a hátunkat már-már feltöri a háló, annyit kell védekeznünk, s az elöl adódó kevés lehetőséggel is jól kellene sáfárkodni ahhoz, hogy meglepetést tudjunk szerezni. Most az első félidőben az egyetlen lövésünknél, Sallai Roland jobb oldali kísérleténél lecsúszott a lábáról a labda, nem akadt be úgy, mint az Eb-selejtezőn a szerbek ellen. Willi Orbán fejese pedig erőtlen volt Szoboszlai Dominik beadásánál. A második félidőben Varga Barnabás első, tiszta helyzetéből sem lett gól, mert a fejese mellé ment.

Utána viszont a svájciak kicsit belealudtak a meccsbe, a mieink lélekben nem adták fel, és a második Varga-fejes már célba ért. Lerántani sem tudták az FTC csatárát Szoboszlai mesteri beadásánál. Varga így rögtön pályafutása első Eb-meccsén gólt tudott szerezni.

Ez a gól kicsit visszaadta a hitünket, és innentől a szerencse is kezdett mellénk pártolni, például Dan Ndoye megpattanó lövésénél, amit Orbán blokkolt, vagy később, amikor a már földön ülő Gulácsi Péter lábbal még ki tudta piszkálni a labdát, aztán pedig a csereként beálló Dárdai Márton is mentett a gólvonalról.

A második félidőben feladtuk az erősebb csapatok elleni, stabil védekezésre építő játékunkat, sokkal többet mentek előre a védőink is, és azzal, hogy a balhátvéd Kerkez helyére beállt a csatár Ádám Martin, s a szintén támadó Sallai lett a bal oldali szárnyvédőnk, jókora kockázatot vállaltunk védekezésben. Ami persze érthető volt adott helyzetben, hátrányban, de ennek az lett a vége, hogy a svájciak a harmadik góljukat is megszerezték, és összességében teljesen megérdemelten győztek 3–1-re.

Ez a mérkőzés megmutatta, hogy nekünk reálisan maximum a harmadik hely megszerzése lehet a célunk ebben a csoportban. Viszont ez a meccs azt is megmutatta, hogy a kisiklás ellenére a közönség és a csapat továbbra is nagyon együtt van, hiszen a mérkőzés után most is közösen elénekelték a Himnuszt (a vonulásokhoz hasonlóan ez is hungarikummá vált az évek során, vereség ellenére is), miután a csapat a második félidőben bebizonyította, hogy nem felejtett el csúszni-mászni, a problémás helyzeteknél a másik hibáját kijavítani.

Bízzunk benne, hogy a hátralévő két meccsen sikerül javítani a teljesítményünkön is, mert a pénteken Skócia ellen 5–1-re nyerő németek ellen a szombatihoz hasonlóan sok hiba még nagyobb különbségű vereséget eredményezhet, de a skótokat sem lehet félvállról venni.

EURÓPA-BAJNOKSÁG, NÉMETORSZÁG
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
A-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–SVÁJC 1–3 (0–2)
Köln, 41 676 néző. Vezette: Slavko Vincic (Tomaz Klancnik, Andraz Kovacic) – szlovénok
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Lang (Bolla, a szünetben), W. Orbán, Szalai A. (Dárdai M., 79.) – Fiola, Nagy Á. (Kleinheisler, 67.), Schäfer, Kerkez (Ádám, 79.) – Sallai R., Varga B., Szoboszlai D. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
SVÁJC: Sommer – Schär, Akanji, Rodríguez – Aebischer, Widmer (Stergiou, 68.), G. Xhaka, Freuler (Sierro, 86.), Ndoye (Rieder, 86.) – Duah (Amdouni, 68.), Vargas (Embolo, 74.). Szövetségi kapitány: Murat Yakin
Gólszerző: Varga B. (66.), ill. Duah (12.), Aebischer (45.), Embolo (90+3.)
Sárga lap: Szalai A. (69.), Bolla (88.), ill. Widmer (5.), Freuler (59.), Yakin (88.)