Eb 2020: régiónkból holtversenyben az NB I-ből játszottak a legtöbben

Az Eb-re öt különböző válogatottban 17 labdarúgót küldő NB I-nél régiós összevetésben, a szomszédos országok bajnokságai közül csak az ukrán élvonal adott több játékost (19) a tornára, de a pályára lépők számában nincs különbség a két ország között. Az ukrán Premjer Lihából ugyanúgy 13 játékos lépett pályára az Eb-n, mint az NB I-ből.

Régiónkból (Magyarország mellett ide sorolva a szomszédos országokat) Horvátországra igaz még (Magyarország és Ukrajna mellett), hogy a saját bajnokságából is be lehet kerülni nagy számban a nemzeti együttesbe: a 26-os horvát keretben hét otthon játszó szerepelt, és volt hat olyan Eb-résztvevő is más válogatottakból, akik légiósként játszanak a horvát első osztályban. Jelen cikkünkben ugyan csak a közvetlenül szomszédos országok bajnokságait vizsgáltuk meg, de a tágabb régiót nézve a cseh válogatottra is igaz, hogy előszeretettel épít az otthon játszókra (11 Csehországban játszó futballista szerepelt Jaroslav Silhavy keretében).

A 17 NB I-es játékos közül a magyar válogatott két cserekapusa, Dibusz Dénes és Bogdán Ádám, valamint a szinte teljesen újonc Bolla Bendegúz és Hahn János nem lépett pályára. A magyar válogatottban Botka Endre az itthon játszók (ide soroltunk minden olyan játékost, akit az Eb alatt még élő szerződés kötött NB I-es klubhoz) közül egyedüliként végig a pályán volt (270 perc), rajta kívül Fiola Attila (266 perc) kezdett minden magyar mérkőzésen, a szintén háromszor játszó Loic Nego (204 perc) és Lovrencsics Gergő (97 perc) egymást váltotta a jobb szélen. A többiek közül csak a kétszer is becserélt Nikolics Nemanja (66 perc) kapott hosszabb szerepet, Cseri Tamás (14 perc), Sigér Dávid (12 perc) és Varga Roland (2 perc) csak epizodista volt.

Az öt NB I-es légiós közül kettő, a szlovák Róbert Mak (Ferencváros, 233 perc) és az északmacedón Viszar Muszliu (Mol Fehérvár, 266 perc) játszott csapata minden mérkőzésén. A finn Nikolai Alho (MTK, 20 perc) és az északmacedón Kire Risztevszki (Újpest, 5 perc) minimális lehetőséget kapott, az első, hollandok elleni mérkőzésén megsérült és 13 perc után lecserélt ukrán Olekszandr Zubkov (Ferencváros) esetét viszont joggal mondhatjuk nagyon balszerencsésnek, hiszen a jelek szerint a szélsőnek komoly szerepet szánt Sevcsenko szövetségi kapitány.

A magyar élvonal játékosainak nevéhez egy gól – Fiola felejthetetlen vágtája a franciák ellen – és egy öngólt eredményező lövés (Mak lövése után a lengyel kapus, Szczesny hátáról pattant a labda a kapuba) fűződik – ehhez hasonló számokat produkáltak az ukrán és a horvát bajnokságból érkezők is.

A horvát élvonal elsősorban abban emelkedett ki a régióból, hogy a nevezett játékosok közül innen volt a legjobb a pályára is lépők aránya: 13-ból 11 – csupán a Hajduk kapusa, Lovre Kalinic és az eszéki védő, Mile Skoric nem játszott. Itt érdemes megemlíteni, hogy a második legkevesebbet (53 percet) játszó Mislav Orsic egyetlen beugrása is parádésra sikerült: Horvátország a Dinamo Zagreb szélsőjének góljával és gólpasszával egyenlített alig hét perc alatt 1–3-ról a spanyolok ellen. A horvát bajnokságból érkező Eb-résztvevők többségét egyetlen klub, a nemzetközi téren is versenyképes Dinamo Zagreb (8) adta.

Az NB I-hez hasonlóan a horvát élvonal is öt ország válogatottjába adott játékost, köztük két nyugat-európai csapatba is. Míg Svájc állandó cserecsatára, a franciák elleni nyolcaddöntőt utolsó perces találatával hosszabbításra mentő Mario Gavranovic (Dinamo Zagreb, 5 Eb-meccsen 150 perc) származása miatt is immár öt éve horvát klubban játszik, a walesi Dylan Levitt (Istra) szereplésére az magyarázat, hogy a Manchester United adta kölcsön Horvátországba. A 20 éves középpályás amúgy alig három percet kapott az Eb-n.

A magyar válogatottban minden mérkőzésen kezdő Kleinheisler László (NK Osijek, 251 perc) mellett a horvát bajnokság saját válogatottjába két alapembert (Dominik Livakovic 390, Josko Gvardiol 370 perc) és két rendszeresen becserélt támadót (Bruno Petkovic 173, Luka Ivanusec 66 perc) adott. Valamint három állandó kezdőt Észak-Macedónia együttesébe (Sztefan Risztovszki 270, Darko Velkovszki 265, Arijan Ademi 256 perc).

A környékről az ukrán élvonal adta a legtöbb játékost (19) az Európa-bajnokságra, ám egy kivétellel mindet a saját válogatottjába. A lengyel Tomasz Kedziora (Dinamo Kijev) nem kapott lehetőséget, akárcsak öt ukrán játékos (Anatolij Trubin, Andrij Pjatov, Denisz Popov, Olekszandr Timcsik, Heorhij Szudakov) – bár utóbbi kettő esetében megvolt a szándék Sevcsenko részéről néhány szimbolikus játékpercre, de Felix Brych ráadás nélkül véget vetett az angolok elleni negyeddöntőnek, még mielőtt beállhattak volna.

Bár az ukrán válogatott keretének javát a két hazai topklub, a Dinamo Kijev (10 játékos) és a Sahtar Doneck (7) adta, a csapat eredményessége szinte teljesen a külföldön játszóktól függött: a hat gólból egyet – bár talán a legfontosabbat – szerzett otthon futballozó (Artem Dobvik) és a gólpasszokból is csak egy (Olekszandr Karavajev) jött Premjer Liha-játékostól. Három kijevi játékos, Karavajev mellett Heorhij Buscsan és Illja Zabarnij is csapata mind a 480 percét pályán töltötte a tornán – a szomszédos bajnokságok futballistái közül így ők játszottak a legtöbbet az Európa-bajnokságon.

A szlovák bajnokságot képviselő négy játékos közül Schäfer András (DAC) minden tekintetben kiemelkedett: a magyar válogatott mindhárom mérkőzésén kezdő volt, 232 játékpercét a németeknek fejelt góljával koronázta meg. A többiek viszont mind kiegészítő emberek voltak, akiket a mérkőzések végén cseréltek be edzőik: a szlovákoknál Vladimir Weiss (Slovan) két találkozón 34 percet kapott, az északmacedón Tihomir Kosztadinov (Ruzomberok) két mérkőzésen 48 percet, míg honfitársa, Milan Risztovszki (Spartak Trnava) csupán négy percet az osztrákok ellen.

Salzburg ide vagy oda, az osztrák válogatott szinte kizárólag a külföldön játszókra épül, így az osztrák Bundesliga csak két játékost adott a tornára, akik közül Alexander Schlager (LASK, kapus) nem lépett pályára. Andreas Ulmer (Salzburg) az első két csoportmérkőzést végigjátszotta, de az ukránok és az olaszok elleni találkozót már a tartalékok közül nézte végig.

A román és a szlovén élvonalból egyetlen játékos sem szerepelt az Európa-bajnokságon résztvevő válogatottak kereteiben, a szerb ligát egyedül képviselő Holender Filip (Partizan) két mérkőzésen tartalék volt, de pályára egyszer sem lépett.