Eb 2020: „Mintha filmben lettünk volna” – Nikolai Alho az Eriksennel történtekről

– Ilyen Európa-bajnokságra számított?
– Nem! – vágta rá lapunk kérdésére Nikolai Alho, az MTK Budapest 13-szoros finn válogatott védője. – Tele van meglepetéssel a torna, s még csak a negyeddöntő következik. Hihetetlen élményekkel gazdagodtam, de olyasmit is átéltem, amit senkinek sem kívánok.

– Gyanítom, a Dánia elleni koppenhágai mérkőzésen történtekre gondol...
– Pontosan. Mivel sérülés miatt nem neveztek a találkozóra, a kispad mellől néztem a meccset. Kemény, izgalmas összecsapás volt, aztán Christian Eriksen hirtelen összeesett... Ez volt a legmegdöbbentőbb, amit futballpályán átéltem. Amint földet ért, éreztem, hogy nagy a baj. Az a pillanat olyan volt, mintha megállt volna az idő. Hátborzongató volt, hogy húszezer néző ült a lelátón, mégis síri csönd honolt a Parken Stadionban. Családapaként egyből átéreztem a felesége és gyermekei helyzetét. Be kell látnunk, sajnos ilyesmi is megtörténhet a labdarúgópályán, még egy olyan magasan jegyzett játékossal is, mint Eriksen. Mindent más megvilágításba helyezett az ő esete, akkor és ott nem a futball volt a legfontosabb.

– Ilyen felkavaró esemény után hogyan tudták folytatni a mérkőzést?
– Nem csupán a dán játékosokat, minket is sokkolt, ami történt. Csapatkapitányunk, Tim Sparv közvetítette az álláspontunkat az UEFA delegáltjának: mindent megteszünk, amit a dánok kérnek. Ha a folytatás mellett döntenek, folytatjuk, ha abba akarják hagyni, abbahagyjuk. Sokáig csak ültünk, ellenfelünk ugyanis mindaddig várni akart, amíg valami jó hír érkezik Christianról. Később a delegálttól megtudtuk, jobban van, s azt szeretné, ha folytatódna a mérkőzés. Úgy éreztem, mintha filmben szerepeltünk volna, nehezen szavakba önthető, milyen volt ezt átélni. A folytatás mindenkinek nehezére esett, s noha senki sem akart a pályán lenni, a játékosok eleget tettek a kérésnek.

– Tudtak felhőtlenül örülni a győzelemnek?
– Nagyon bizarr volt a meccs után átélt érzelmi vihar. Történelmi győzelmet arattunk, megnyertük Finnország első Európa-bajnoki mérkőzését, de senki sem ünnepelt, csak csöndben ültünk az öltözőben, sokkhatás alatt álltunk. Nem éreztük helyénvalónak az ünneplést, mert ez a helyzet túlmutatott a labdarúgás keretein. A szurkolókkal is csak keveset mutatkoztunk, másnap sem „pótoltuk” a mulatozást.

– Az Oroszország elleni mérkőzésről, még ha vereséget is szenvedtek, talán könnyebben beszél.
– Oroszország ellen több helyzetünk volt, mint Dániával szemben, jobban játszottunk ellenfelünknél, de még többet kellett volna kihoznunk magunkból. Ha egy pontot szerzünk, nyolcaddöntőbe jutunk, de nem így lett. Igazat kell adnom azoknak a kritikusoknak, akik szerint nem voltunk elég bátrak. Dolgoznunk kell azon, hogy ne csak a védekezésbe, hanem a támadásépítésbe is kellő energiát fektessünk, ugyanis erre van szükség a szintlépéshez.

– Belgium ellen aztán elérkezett a várva várt pillanat: pályára lépett az Európa-bajnokságon.
– Kivételes mérföldköve a pályafutásomnak, húsz percet játszottam a világ egyik legerősebb válogatottja ellen. Örültem a lehetőségnek, hiszen a torna előtt úgy tűnt, lemaradhatok az Eb-ről. Az Észtország elleni felkészülési meccsen – noha nem volt tervben a bevetésem – csereként nyolc percet játszottam, s az első párharcnál rám esett az ellenfél játékosa, kibicsaklott a bokám. Nagy volt az ijedség, mert az orvos négy-hat hét kihagyást jósolt. A minél gyorsabb felépülés érdekében napi hat órát készültem a fizioterapeutákkal, fájdalomcsillapítót szedtem, bekötöztem a lábamat. Az oroszok elleni meccsen már a kispadon ülhettem, Belgium ellen pedig játszhattam, ami felejthetetlen volt.

– Ez az Eb-meccs volt pályafutása legnagyszerűbb élménye?
– Az egyik biztosan. Pályafutásom csúcsa az volt, amikor a Rapid Wien ellen szerzett gólommal jutottunk be a HJK Helsinkivel az Európa-ligába, először a klub történelmében. A nemzeti csapatban minden kétséget kizáróan ez volt a legmeghatározóbb élményem. A találkozó után mezt cseréltem Dries Merten­sszel, az is örök emlék marad. Ha nincs a sérülésem, elképzelhető, hogy több időt töltök a pályán, de elfogadtam a helyzetem, elégedett vagyok a tornával.

– Mennyire követte a magyar válogatott szereplését?
– Az összes mérkőzését láttam, örültem a sikerének. Különösen korábbi csapattársam, Schön Szabolcs teljesítménye töltött el jó érzéssel. Remekül játszott, a portugáloknak lőtt gólja után majd kicsattantam az örömtől, de sajnos les miatt érvénytelenítették. A csapattársaim meglepődtek, milyen jó a csapat a magyar, s hogy milyen sokan játszanak a hazai bajnokságban. A magyar és a finn válogatott egyaránt megmutatta, számolni kell vele, jó játékosokból áll, mindkét együttes nagy lépést tett előre ezen az Eb-n.