Festővászonért kiált, hogyan lett vízi mentőből Eb-kerettag: Kieffer Moore

Azon az éjszakán, amikor Wales kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, az előtte néhány hónappal az Arsenaltól a Juventushoz szerződő Aaron Ramsey volt a nyerőember. Első góljának előkészítője Gareth Bale, a cardiffi fiúból lett Real Madrid-galaktikus volt, a másodiké viszont Kieffer Moore, akinek a karrierje kissé kacskaringósabb volt. Már-már festővászonért kiált, ahogyan a Torquay Unitedtől és a Truro Citytől – ahol félamatőrként játszott, miközben vízi mentőként és személyi edzőként dolgozott – eljutott a magyarok elleni varázslatig.

Öt hónappal azután, hogy Wales a 2016-os Európa-bajnokságon szívek millióit hódította meg, Moore csupán vízhordó volt félamatőr klubjában. A Forest Green Rovers egy hónapos kölcsönbe küldte szülővárosa, a Torquay Unitedhez, miután előtte már volt egy-egy sikertelen próbálkozása az Exeter Citynél és a Leyton Orientnél. Moore Torquay-ban belecsobbant a jóba: négy meccsen öt gólt szerzett. Már-már ott tartottak, meghosszabbítják a kölcsönszerződését, amikor Mick McCarthy, az Ipswich Town menedzsere bejelentkezett, és egy mindössze 25 ezer fontos üzletben megállapodott a Forest Greennel Moore kivásárlásáról.

Moore több mint egyszerű célszemély a beadások számára. Bár majdnem kétméteres, meglepően mozgékony, gyors játékos, ráadásul ravasz, mindkét lábával jól lő. Megoldása – bár esetlegesnek tűnt – nagyon is tudatos volt Ramsey gólja előtt úgy, hogy a magyarok elleni meccse csak az ötödik fellépése volt a walesi válogatottban. A támadó bő 18 hónapja, 2019-ben mutatkozott be a csapatban, azóta 17 mérkőzésen öt gólt szerzett. „A fizikai paramétereim miatt az emberek nem gondolják, hogy ilyen lehet a mozgásom. Ha kell, futok a labdával, ha kell, befutok labda nélkül a különböző sávokba, a lényeg, hogy kellemetlenséget tudjak okoznia a védőknek” – jellemezte játékát tavaly.

Moore a hátunk mögött hagyott idényben húsz gólig jutott – ezzel 2010 és Peter Whittingham óta az első játékos lett, aki ennyire eredményes tudott lenni a Cardiff City színeiben.

Amíg Dave Bowman, az Ipswich akkori sportigazgatója meg nem tudta, hogy Moore-t megszerezhetik, a csapat elsődleges célpontja Oli Hawkins volt. A két támadóban egy dolog volt közös: mindkettőjükkel megesett, hogy szükségből védőt játszattak velük korábbi klubjaiknál. Moore 2013 és 2015 között a Yeovil Town futballistája volt, többek között a Manchester United ellen is pályára lépett az FA-kupában – bekként. „Úgy tűnt, azon a poszton is jól érezheti magát” – magyarázta ottani menedzsere, Gary Johnson. A tipp azonban nem jött be, szerződése lejártával Moore Norvégia felé vette az irányt, a Vikingnél ismét csatárként számoltak vele, az izlandi Jon Dadi Bödvarsson ékpárjaként hasznos tapasztalatokra tett szert, de a játékidő itt is korlátozott volt számára. Így tért haza a Forest Greenhez...

Huszonnégy órával a Torquay-hez való csatlakozása előtt Tallinnban debütált a non-league (az első négy osztály alatt futballozó) játékosokból szemezgető angol C-válogatottban, amelyben együtt futballozott Ethan Pinnockkal és Jamal Lowe-val – ma mindhárman tagjai a walesi Eb-keretnek. Moore a Barnsleyból kerülhetett be – anyai ági nagyapja miatt – a walesi válogatottba, de volt idő, amikor már a Kínába költözésen gondolkodott, felmenői miatt ott is szóba jött a honosítása.

„Sok volt a bizonytalanság, mert nem találtuk nagyapám anyakönyvi kivonatát. Anyám mindenhol keresgélte, mászkált fel s alá a padlástérben. A végén már az egész család ezt kutatta, küldenünk kellett belőle egy másolatot, de aztán még több információ kellett, rengeteg volt a papírmunka, mire összejött” – mesélte a walesi válogatottság hátteréről.

Moore mindössze tizenegy alkalommal lépett pályára az Ipswich Townban, és egyszer sem kezdett. Ennek ellenére a figyelem középpontjába került, nem tudott akkorát zuhanni, ami a korábbi állomáshelyei után túl nagy lett volna. A League One-ban szereplő Rotherhamben 22 meccsen tizenháromszor talált a kapuba, ami elég volt ahhoz, hogy a rivális Barnsley meg akarja venni. Termékeny formája – 51 meccsen 21 gól – 3.75 millió fontot ért meg a Wigan számára. Utóbbinál egy idényt töltött el, majd a csapat anyagi gondjai miatt ismét váltott, a fenti összeg feléért engedték el a Cardiffhoz.

A 28 éves támadó lépésről lépésre haladt előre, a walesi szövetségi kapitány, Ryan Giggs pedig épp jókor figyelt fel rá. Hamar felismerte, hogy a válogatott hasznos tagja lehetne belőle, mint az a fix pont a támadásokban, aki köré felépítik az akciókat. Az Eb-kvalifikáció valódi csapatmunka volt, de Moore bekerülése látványos átalakulást hozott a walesi támadójátékban, az elmúlt egy évben mutatott teljesítménye pedig már-már kultuszhőssé tette a szurkolók körében.

Ha nem lett volna az a katartikus 28 napos varázslat Torquay-ban mesterhármassal – benne két fejes góllal – a Solihull Moors ellen, majd az ipswichi kaland, akkor szinte biztosan nem repülhetett volna el Azerbajdzsánba a walesi válogatott kilenceseként. „Lassan haladtam felfelé az osztályok között, majd lassan elindultam lefelé. De vissza tudtam még fordulni. Sok időt töltöttem nem profi bajnokságokban – ha innen nézzük, az én utam a legtöbb válogatott játékosétól eltér. Különleges utazás volt, és remélem, a legkülönlegesebb része még hátravan” – mondta az Eb-rajt előtt Moore.

Fordította: Kocsmár-Tóth István