Egy magyar focisiker már összejött a héten Németországban

„Hat rekesz sör a meccs után csak elég lesz” – mondja az autóval elénk siető Robi, miután még két kék ládát behajított barna Galaxynk hátuljába. Célállomásunk a Grashoppers Fischback apró, egykori búzaföldből leszelt, hobbiból, ám alaposan gondozott pályája, Bad Tölz vasútállomásától mintegy tíz perc autóútra.

Igazán bele sem tudunk melegedni a beszélgetésbe, az Isar folyó kanyarulatait követve pillanatokon belül feltűnik az út jobb oldalán a négy kandeláber által szegélyezett futballpálya. A háttérben egy tán egykori pajtából átalakított klubház és raktár áll, a kívülről deszkázott épület előtt pedig vagy kéttucatnyi autó parkol – nemcsak a játékosoké, hanem bizony a Hungária Münchent fanatikusan kísérő drukkereké is.

„Segítsünk a rekeszekkel?” – kérdezzük Robit, aki azonnal nyugalomra int minket, maximum egy-egy üveget vegyünk el magunknak, a többit intézi ő. Azzal még gyorsan útba igazít minket, a pálya szélén álló csapatmenedzser, Daradics Tibor irányába. Amíg a játékostársak melegítenek – piros-fehér-zöldben, mi másban –, addig Tibor beszélni kezd a 2019-ben alapított klub eredetéről, céljairól.

„Az egész Ebersbergben, egy kispályás tornán kezdődött, amelyre nagyjából négyszáz kinn élő vagy dolgozó magyar jött el. A beszélgetésekből kiderült, hogy lenne igény és létszám is egy nagypályás csapatra, így tartottunk egy toborzót, ebből született meg a Hungária München” – mondja.

A csapat hétvégente edz. A tagok között a legkülönfélébb előéletű emberek akadnak, van, aki targoncás, más biztosítási ügynök. Akad köztük külhoni magyar, felvidéki, délvidéki, erdélyi, és persze az anyaország szinte minden megyéjét is képviseli valaki. Tibor például Baranyából, Hidasról költözött ki. Három dolog közös bennük: az anyanyelvük, a futball iránti imádatuk és az, hogy München 100 kilométeres vonzáskörzetében laknak.

„Erős köztünk az összetartás, talán épp ez az, ami lehetővé tette, hogy megszülessen a csapat” – teszi hozzá Tibor, megjegyezve, hogy nem csak a magyarokra jellemző, hogy a futball segítségével kapaszkodnak össze a honfitársak. A Hungária München rögvest az első évében elindult a Royal Bavaria amatőr ligában, melynek összesen négy osztálya van. A koronavírus-járvány miatt megcsonkított idényben ötcsapatos csoportjukban az élen végeztek, ám a rájátszást már nem tartották meg. Aranyérem igen, feljutás nem járt az első próbálkozásért.

„A csapatok harminc-negyven százalékát nemzeti együttesek alkotják. Akadt csakis délszlávokból álló ellenfelünk, de olyan csapat is, amit helyi vietnámiak alapítottak” – mondja. A liga színvonalát a magyar megyei másodosztályéhoz hasonlítja, hozzátéve, hogy a Hungária München két-három legjobb játékosa odahaza az NB III-ban is megállná a helyét, ám a kerettagok között a képességeiket tekintve viszonylag nagy a különbség – lelkes amatőrök, de abból aztán tényleg az igazán lelkes fajták alkotják a csapatot.

Felharsan a kezdősípszó, a pálya szélén pedig rákezdenek a szurkolók. Szól a dob, zeng a „Ria,ria, Hungária!” Ám mintha odafenn a fellegek csak erre a pillanatra vártak volna, az első pár passz után elkezd cseperegni az eső, majd mind jobban rázúdít és nagy szemekben hullik tovább. A játékosok nem zavartatják magukat, és a drukkerek is csak pár percre vesznek vissza a hangerőből – a kocsikból és a klubházból nap- és esernyők kerülnek elő. Előbbieket gyorsan leszúrják a földbe a közönségnek kipakolt sörpadok mellett.

Megszületik az első, majd a második gól. Kapusbravúrok, elszórakozott, majd újabb értékesített helyzetek követik, váltják egymást. Az első félidő végére pedig az eső is eláll, sőt, az Alpok mögül elő-előbukkanó nap még bordós-lilás színezetet ad az égboltnak a háttérben, mielőtt fel kéne kapcsolni a pályavilágítást.

Ha van meccs, amelyen az eredmény másodlagos, akkor ez az a találkozó. Ettől függetlenül jó elkönyvelni, hogy vezet a magyar csapat. Így fordulunk rá a második játékrészre. Helyzetek, gól, taps, dobszó – és persze minőségi bajor sörök. Meccs közben beszélgetve gyorsan peregnek a percek. A kelleténél talán picit gyorsabban is.

A játékvezető órája siethetett, mert bárhol néztük az időt, jó öt perccel hamarabb véget ért a második félidő, mint hogy a 45 percnyi játékidő lejárhatott volna. Ez azonban a legkevésbé sem zavarta a résztvevőket, akik még gyorsan összeálltak egy közös fotóra a 4–2-re megvert riválissal, majd a magyar zászlót magasan lengetve, dobszó kíséretében sétáltak vissza a klubházhoz, ahol már gőzölgött a bográcsgulyás. Talán épp ennek elkészülte és semmivel sem összetéveszthető paprikás, enyhén pikáns illata jelezte a sporinak is, ideje véget vetni a meccsnek, ki ne hűljön az étel.

„Jó érzés, amikor az embert elfogadják, megbecsülik Németországban, de annál nincs jobb, amikor meccs után anyanyelven zajlik a sörözés.”

Míg a srácok sorra mennek zuhanyozni a már átöltözöttekkel a szerdai esélyekről kezdünk beszélni.

„Az már önmagában óriási dolog, hogy a harmadik találkozó is ki-ki meccs a mi szempontunkból. Bármi lesz a németek ellen, már nyertünk” – mondja Tibi, majd egy egyszerre optimista, mégis óvatos 2–2-t tippel végeredményül.

A csapattársak sem tudják, hogy a szívükre vagy az eszükre hallgassanak-e inkább. Az egyik szűk magyar sikert, 1–0-t, 2–1-et, a másik inkább 3–1-es német sikert súg. Abban viszont kivétel nélkül egyetértenek, bármi lesz a meccs és így akár az Európa-bajnokság vége magyar szemszögből, a következő napon büszkén, emelt fővel mehetnek majd dolgozni idekinn. Ennél többet pedig senkinek sem adhat a futball.

Előkerül egy projektor, s miközben a két csapat tagjai bőszen kanalazni kezdik a gulyást, a cseh–angol meccs búg a háttérben. A félidőben néhány rövid beszédet intéznek egymáshoz a csapatvezetők, megköszönve a meccset, a közösségi élményt – amihez foghatóban az elmúlt másfél évben ritkán volt részünk mindannyiunknak.

Már ránk sötétedik, kinn az eső hol jobban rázendít, hol eláll – azt mondják, a Bajor-Alpok lábaihoz ily közel ez megszokott. Végezetül a magyar közösség tagjai is rázendítenek az Ismerős Arcok Nélküledjére. Van, aki a „Felvidék” feliratú sálját megfeszítve, mások a mellettük állók vállát lapogatva, egyszerre könnyezve, de mosolyogva kántálják el a szöveget.

Búcsúzóul még előkerül egy nagy adag almás rétes.

„Srácok, vigyetek!” – szólnak gondoskodóan utánunk, ahogy megindulunk az autó felé. Muszáj menni, az út a müncheni hotelünkig vagy 45 perc, a szerda pedig nekünk is nagy nap lesz.

Egy magyar nemzeti csapat már győzött a héten München közelében – csak bízni tudunk benne, hogy a másik is fog.

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Babják Bence, Kocsmár-Tóth István, Pietsch Tibor, Tóth Ádám (szöveg); Árvai Károly, Szabó Miklós (fotó).

EURÓPA-BAJNOKSÁG
CSOPORTKÖR, F-CSOPORT
3. FORDULÓ
21.00: Németország–MAGYARORSZÁG, München (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!

A csoport másik mérkőzésén
21.00: Portugália–Franciaország, Budapest (Tv: Duna Tv) – élőben az NSO-n!

A NÉMET KERET
KAPUSOK: 12 – Bernd Leno (Arsenal – Anglia), 1 – Manuel Neuer (Bayern München), 22 – Kevin Trapp (Eintracht Frankfurt)
VÉDŐK: 4 – Matthias Ginter (Mönchengladbach), 20 – Robin Gosens (Atalanta – Olaszország), 26 – Christian Günter (Freiburg), 3 – Marcel Halstenberg (RB Leipzig), 5 – Mats Hummels (Borussia Dortmund), 16 – Lukas Klostermann (RB Leipzig), 24 – Robin Koch (Leeds United – Anglia), 2 – Antonio Rüdiger (Chelsea – Anglia), 15 – Niklas Süle (Bayern München)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 23 – Emre Can (Borussia Dortmund), 10 – Serge Gnabry (Bayern München), 18 – Leon Goretzka (Bayern München), 21 – Ilkay Gündogan (Manchester City – Anglia), 7 – Kai Havertz (Chelsea – Anglia), 13 – Jonas Hofmann (Mönchengladbach), 6 – Joshua Kimmich (Bayern München), 8 – Toni Kroos (Real Madrid – Spanyolország)
TÁMADÓK: 14 – Jamal Musiala (Bayern München), 25 – Thomas Müller (Bayern München), 17 – Florian Neuhaus (Mönchengladbach), 19 – Leroy Sané (Bayern München), 9 – Kevin Volland (Monaco – Franciaország), 11 – Timo Werner (Chelsea – Anglia)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Joachim Löw

A MAGYAR KERET
KAPUSOK: 22 – Bogdán Ádám (Ferencváros), 12 – Dibusz Dénes (Ferencváros), 1 – Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország)
VÉDŐK: 26 – Bolla Bendegúz (Mol Fehérvár), 21 – Botka Endre (Ferencváros), 5 – Fiola Attila (Mol Fehérvár), 3 – Kecskés Ákos (Lugano – Svájc), 2 – Lang Ádám (Omonia – Ciprus), 14 – Lovrencsics Gergő (Ferencváros), 6 – Willi Orbán(RB Leipzig – Németország), 4 – Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 10 – Cseri Tamás (Mezőkövesd), 11 – Holender Filip(Partizan Beograd – Szerbia), 15 – Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), 8 – Nagy Ádám (Bristol City – Anglia), 7 – Loic Nego(Mol Fehérvár), 13 – Schäfer András (DAC – Szlovákia), 18 – Sigér Dávid (Ferencváros)
TÁMADÓK: 25 – Hahn János (Paksi FC), 23 – Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár), 20 – Sallai Roland (Freiburg – Németország), 24 – Schön Szabolcs (FC Dallas – Egyesült Államok), 9 – Szalai Ádám (Mainz – Németország), 19 – Varga Kevin (Kasimpasa – Törökország), 17 – Varga Roland (MTK Budapest)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Marco Rossi (olasz)