Jonas Wind a fejével stukkolta tovább a labdát, támadó csapattársa pedig lehagyta izraeli ellenfelét, és amikor a kapuhoz ért, nyugodtan átlöbbölte a labdát a kimozduló kapus felett. A mozdulat olyan volt, mintha magát az alábökés mesterét, Lionel Messit láttuk volna egy hétköznapi La Liga-mérkőzésen.
Csakhogy ez a Jeruzsálemben 2–0-ás sikert arató dán válogatott volt, amelynek létfontosságú vezető gólját Martin Braithwaite szerezte elegáns mozdulattal a 13. percben. Mégpedig egy Messire emlékeztető mozdulattal.
A könnyednek tűnő gól egyértelmű jelzés volt Braithwaite-től, aki a Barcelona keretének egyik kiegészítő embere 2020 februárja óta. Csak néhányan látták előre, hogy a barcelonai karrier összejöhet Braithwaite-nek, hiszen nem éppen nagy névként érkezett a csapathoz, amikor a többi támadó hosszú sérüléssel bajlódott.
Braithwaite nem azon csatárok archetípusa, akik akkor szereznek gólt, amikor akarnak, hanem olyan játékos, akinek keményen meg kell dolgoznia a csapatban elfoglalt helyéért és a góljaiért – pontosan ezt teszi, mióta berobbant a dán futballba az Esbjergben, Jütland nyugati partján.
Édesapja Guyanából származik, míg édesanyja dán, a göndör hajú gyerek pedig Esbjerg közelében nőtt fel. Fiatal korában nagy tehetségként tartották számon, de nehezére esett beverekednie magát az Esbjerg első csapatába. Mivel kifejezetten sokoldalú fiatal játékos volt, az edzői különböző posztokon játszatták, és ez megnehezítette számára, hogy állandó helye legyen a csapatban.
„Egy ponton úgy döntöttünk, hogy elöl kell játszania. Rendkívül keményen dolgozott, elhivatott volt, de túl sok esélyt puskázott el. A befejezése nem volt rendkívüli” – emlékezik vissza Ove Pedersen, az egyik első edzője.
Pedersen, a szakma veteránja sem tudta megjósolni, hogy Braithwaite egy napon majd Messi oldalán játszhat – őszintén szólva, Dániában ezt senki sem gondolta volna. Ha a Barcelona neve szóba kerül dán körökben, a beszélgetés olyan sztárjátékosokra korlátozódik, mint Allan Simonsen vagy Michael Laudrup.
Amikor Dánia kijutott a 2018-as oroszországi világbajnokságra, a szakértők nem gondolták volna, hogy Braithwaite a kezdőben kaphat helyet. A futballista ismét bebizonyította, hogy mindenki tévedett.
Nem lehet belekötni abba, ha valaki azt mondja, hogy nem játszott jelentős szerepet a Barcelona sikereiben, pedig hosszú idők óta a dán futballisták legszenzációsabb klubváltása volt, amikor 2020 februárjában a szerény képességű Leganésből a katalán klubhoz csatlakozott. Minden csapatnak szüksége van olyan játékosokra, akik megharcolnak a helyükért. Braithwaite-et időről időre előnyben részesítette Ronald Koeman vezetőedző, mégpedig a dán labdarúgó lenyűgöző munkabírása, szelleme, valamint hozzáállása miatt.
A harmincadik életévét júniusban betöltő Braithwaite-nek nagy álmai vannak, és egyszerűen fittyet hány mások véleményére. Pedig már akkor kigúnyolták, amikor a Camp Nou-ban bemutatták és egy egyszerű dekázást is elrontott.
„Sok embernek szüksége van megerősítésre, nekem azonban nincs. Tényleg nem érdekel, hogy szeretnek-e vagy sem. Gondolhatják, hogy idióta, netán jó srác vagyok, nekem mindegy. A fontos az, hogy tudom, mit képviselek, és hogy a hozzám közel álló emberek is tudják ugyanezt” – mondta az Euroman című dán magazinnak.
A pályán kívül a csatár meglehetősen távolságtartónak tűnhet, gyakorta tekintenek rá arrogánsként. Ehhez képest egyik volt esbjergi csapattársa, Jesper Lange egy olyan srác történetét meséli el, aki törődik a barátaival és kimondottan figyelmes. Lange néhány csapattársát áthívta a születésnapjára, ám Braithwaite nem tudott részt venni az eseményen.
„Néhány hónap után, amikor már egy új klubban játszottam, váratlan üzenetet kaptam tőle; át akart jönni hozzám átadni egy ajándékot. Egy halom törülközőt kaptam tőle, amire annak idején vágytam. Soha nem felejtette el” – emlékezik vissza Lange.
Három sikeres toulouse-i év után Braithwaite a Middlesbrough-hoz szerződött, ám ez a váltás nem vált be. A szurkolók körében bűnbak lett, mivel a klub történetének egyik legdrágább igazolásaként nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket – különösen Tony Pulis menedzser keze alatt nem, aki nyíltan bírálta a dán futballistát.
„Profiként viselkedtem a middlesbrough-i időszakban, mindig nagyon keményen dolgoztam. Egyik nap isten vagy, másnap pedig maga az ördög. Így megy ez.”- mondta tavaly a Jyllands-Posten újságnak, amelynek a szabadidejéről is beszélt; hogyan tanulmányozza a focit éjjel-nappal, miként dolgozza fel a részleteket és hogy könyveket olvas a mentális edzésről.
Az egyik technikája a vizualizáció: néhány évvel ezelőtt elképzelte magát, amint megszerezi Dánia győztes gólját az Írország elleni Eb-rájátszás-mérkőzésen Dublinban. A valóságban tizenöt perccel a meccs lefújása előtt majd megszakadt, ám éppen hogy beletette a lábát a beadott labdába, ezzel előnyös helyzetbe hozta hazáját az 1–1-re végződő meccsen, egyben a csoportkörbe küldte Dániát.
Az Euroman interjújában egy másik, általa elképzelt jelenetről mesél, amint a koppenhágai főtéren, a Raadhuspladsenen található városháza épületének erkélyén állva emeli magasba a 2020-as Eb trófeáját a vadul őrjöngő dánok ezrei előtt. Nos, soha nem lehet tudni. Amikor Martin Braithwaite-ről van szó, minden lehetségesnek tűnik.
Fordította: Borsos László