A futball jelentett kiutat pokoli gyermekkorából: Memphis Depay

Amikor Memphis Depayt 2015-ben a holland élvonal (Eredivisie) legnagyobb tehetségének választották, egy ún. Cruyff-pályát kapott ajándékba – vagyis kijelölhetett egy tetszőleges helyet, ahova a Cruyff Alapítvány felépíttet egy takaros, műfüves labdarúgó-létesítményt.

Depay úgy öntött, hogy Moordrecht kapja az új pályát – a kis falu, ahol felnőtt. A holland klasszis az átadó ünnepségen – ahol egy bézs színű melegítőben és egy hozzá passzoló baseballsapkában jelent meg – röviden összefoglalta az eddigi életútját: „mindig is kint voltam a grundon, állandóan fociztam, látjátok az eredményt”.

Az eredmény az, hogy Depayból valóságos egyszemélyes hadsereg lett, aki, ha nem érintette volna a Barcelonát pénzügyi válság, ott játszana Lionel Messi és Antoine Griezmann mellett. Jelenlegi klubjában, az Olympique Lyonban vitathatatlan vezető szerepet tölt be.

A 27 éves holland egyike a világ legextravagánsabb labdarúgóinak. Nehéz elképzelni, hogyan vált azzá, ismerve azt a környezetet, ahonnan jön – a mezőgazdasággal foglalkozó, közel kilencezres kisvárosból. A helyi futballklubhoz tartozó bisztróban Depay mezén kívül csak Leen van Streelens dressze lóg a falon – utóbbi is leginkább csak a kispadot melegíti a második vonalban (Eerste Divisie) szereplő Excelsiorban.

Amikor az ember megemlíti itt a Memphis nevet, nem mindenki reagál pozitívan. „Száz labdát kellene adnia a klubnak” – elégedetlenkedett nekem egy testes helyi férfi.

Némi morgolódás adódott már más lakosok körében is. A támadó például késve érkezett meg a saját magáról elnevezett műfüves pálya átadására.

„Normálisan viselkedni is épp elég őrült dolog” – tartja egy holland mondás, és persze nem kevesen vannak a kisvárosban olyanok is, akiknek közel áll a szívükhöz Depay. A helyi gyerekek például még mindig emlegetik azt a napot, amikor a játékos a műfüves pálya átadóján velük együtt focizott, mint ahogyan szűkebb pátriája, a moordrechti molukki kisebbség is mindig a védelmébe veszi.

Erre rengeteg alkalom volt. Depay évek óta az a holland futballista, akiről a legtöbbet beszélnek. Ha éppen nem a legújabb ruháiról, vagy a súlyos térdsérülését követő rekordgyors rehabilitációjáról, akkor valamely Instagram-bejegyzésről van szó, amelyen mondjuk egy ligerrel (egy hím oroszlán és egy nőstény tigris hibrid utódjával) pózol, vagy éppen egy jachton hűsöl egy pohár whiskyvel a kezében, egy 100 ezer euró értékű nyakláncot hordva. Interjúi tele vannak bibliai idézetekkel, kitalált egy új gólörömöt, megjelent a rasszizmus elleni amszterdamitüntetéseken, egy hatalmas oroszlánfejet tetováltatott a hátára, és kiadta az életrajzát.

Persze nem csak a magánélete, hanem a labdarúgótudása is gyakran beszédtémát szolgáltat.

Pályafutása kezdete óta látványos, a grundokon látható csibész játékával és kiváló lövéstechnikájával tűnt ki. Az áttörés pályafutása elején a Philipp Cocu irányította PSV balszélsőjeként jött el számára, majd Louis van Gaal behívta a 2014-es világbajnokságra utazó holland keretbe. A tornán betalált Ausztrália és Chile ellen is, de leginkább egy olyan csapat cserejátékosának számított, amely bár az előzetes várakozásokat meghaladva bronzérmet szerzett Brazíliában, nem tudott kvalifikálni a következő két nagy tornára. Az aranynemzedék (Van Persie, Robben, Van der Vaart, Sneijder) ekkoriban búcsúzott el az oranjétől, és eltartott egy ideig, mire Depay, Virgil van Dijk, Frenkie de Jong és Matthijs de Ligt pótolni tudták az ő hiányukat.

Depay pályafutása során túl van már egy számára sok boldogságot nem hozó szakaszon, amelyet a Manchester Unitednél töltött el. Itt 2017-ben egy adatelemző cég segítségével választotta ki következő állomáshelyét, a Lyont. A váltás jól jött számára, mint ahogyan az is, hogy egy évvel ezt követően Ronald Koeman lett a holland nemzeti csapat szövetségi kapitánya. Az új tréner olyan csatár szerepét szánt Depaynak, aki szabadon helyezkedhet, érzéseit és ösztöneit követheti a pályán, védekezési feladatok nélkül. Szerepköre meghökkentő számokat produkált, 19 mérkőzésén 11 gólt és 12 gólpasszt jegyzett.

A holland klasszis igazi világpolgár, aki angol és egy szlenges holland nyelv keverékén beszél (vagy éppen rappel) – ez szinte hihetetlennek tűnik, hiszen a csendes kisvárosban, ahol felnőtt, senki nem tesz hozzá hasonlóan.

Gyermekkora nem volt gondtalan. Ghánai apja hirtelen elhagyta a családját, amikor a kis Memphis hároméves volt. Anyja később újra megházasodott, otthonában tíz gyermekét nevelő szomszédjához ment hozzá.

Pokoli volt – írta erről a játékos 2019-ben megjelent, Az oroszlán szíve c. önéletrajzi könyvében. Akikkel közös szobája volt, folyamatosan bántalmazták – leginkább ököllel, de az is előfordult, hogy késsel fenyegették meg. Depay olyan esetről is beszámolt, amikor egyik mostohatestvére fogóval próbálta meg letépni az egyik fülét. „Állandóan készenlétben kellett lennem. Emellett majomnak és szőrfejnek csúfoltak” – tálalt ki.

Ezen az életszakszán nagyon nehezen ment keresztül. Az iskolában elbújt az asztal alá és nem akart kijönni onnan. Elveszítette tiszteletét más emberek és saját maga iránt is. Állandóan konfliktusa volt valakivel és alig bízott meg bárkiben is. Könyvében később azt írta, ekkor tanulta meg túlélni az életet.

Depay csak akkor érezte magát szabadnak, amikor focizott.

„A pályán kijátszottam magamból minden dühömet. A legjobb akartam lenni, harapni akartam a gyepen.”

A játékos később nagyszüleihez, Janshoz és Keeshez költözött, akik szintén Moordrechtben éltek. Itt Depay visszanyerte valamennyire az életkedvét. Nagyapjával gyakran eljárt horgászni, amit nagyon élvezett, nagyanyjával pedig kártyázni szeretett. Hozzájuk a mai napig sokszor visszalátogat.

Fordította: Végh János