A Barcelonához szerződő holland fenegyerek, aki végül a saját démonait is kicselezte

Arra eszmélt, hogy valaki ordibál vele... Egy idősebb férfi közeledett felé, mélyen barázdált arca megfeszült az idegességtől. Valami farmról meg hatalmas kárról hadovált, de a felét sem értette annak, amit hallott. Aztán lassan összeállt a kép. A frissen vásárolt Mercedes G-osztályú autó. A jeges út, amelyen megcsúszott. A földterület, ahol a pörgés végén kikötött. Hebegve elnézést kért, próbálta csillapítani az öreget, miközben a telefonját kereste a zsebében kotorászva. Ez nem kerülhet be a bulvárlapokba. Darabokra cincálnák miatta. Ahogy megtalálta a készüléket, már hívta is a kapcsolattartóját, akit a Manchester Unitednél neveztek ki mellé. Mire megérkezett, a farmer már elvontatta traktorjával az összetört autót. Szép összeget kapott a segítségért, és egy kis bónuszt azért, hogy még véletlenül se beszéljen senkinek a történtekről.

Memphis Depaynak már így is sok volt a rovásán. A klubnál – nyugodtan ki lehet mondani – felvágós hülye gyereknek tartották. Előfordult, hogy frissen vásárolt Rolls-Royce luxusautójával gurult be a „vörös ördögök” carringtoni edzőbázisának parkolójába egy nappal azt követően, hogy a csapat vereséget szenvedett a Stoke Citytől – az ő eladott labdája, és az abból induló ellentámadás miatt.

„Azon a reggelen, amikor megérkezett a Rolls-Royce-szal, a klub egyik vezetője felelősségre vonta, hogy mégis mi a fenét csinál. Ezzel nem csak magát, de az egész csapatot támadásnak teszi ki” – emlékezett vissza a The Athleticnek a Manchester United egyik alkalmazottja.

A 21 éves holland csatárt akkor már nem sajnálta senki. Tetteit nem magyarázhatta hányatott gyerekkorával, a család mellől korán lelépő édesapja hiányával – akinek családneve helyett inkább a saját keresztnevét íratja a meze hátoldalára –, és az őt egyedül nevelő édesanyja történetével. A Unitedet irányító Louis van Gaal persze igyekezett mindent megtenni, hogy futballistája összeszedhesse magát, sportpszichológushoz küldte. Végtére is a klub 34 millió eurót fizetett érte a PSV Eindhovennek, és meglehetősen kínos lett volna, ha a pályán ebből semmi sem köszön vissza. A döntés logikusnak tűnt, a menedzser csak azt nem tudhatta, hogy a terápia eredménytelen lesz.

Memphis világéletében kevés emberben tudott megbízni. Gyerekkorában édesanyja újraházasodott, ezzel esélyt kapott a normális családi életre, mostohaapja és -testvérei azonban gyűlölték őt. Rendszeresen verték, késsel fenyegették, rasszista megjegyzéseket tettek rá. Az iskolában hasonló körülményekkel szembesült, sokszor az asztal alatt bújt el, hogy ne vegyék észre, és végre békén hagyják. Tizenkettedik születésnapján egy szkinhedbandával verekedett, törött üvegekkel és baseballütővel támadtak rá. Helyzetén az sem segített, hogy az állandó atrocitások elől egy időre nagyszüleihez költözött, boldog gyerekből megkeseredett kamasszá vált. A futball jelentette az egyedüli menekülési útvonalat, a pályán kiélhette magát, és önbizalmát fokozta, hogy tehetsége láttán hamar Patrick Kluiverthez kezdték hasonlítani. Az élete kezdett egyenesbe jönni, amikor edzője, akire a leginkább felnézett, autóbalesetben elhunyt. Később rossz társaságba keveredett, önéletírása szerint járt olyan bulin is, amelyen egy kiló kokain hevert a nappali asztalára borítva. Egyetlen ember maradt az édesanyján kívül, aki bánni tudott vele, Joost Leenders. A tanácsadóként és mentális trénerként dolgozó szakemberrel még a PSV utánpótlásában ismerkedett meg, a klub hívta segítségül, mert egyre kevésbé tudta kezelni kiemelkedően tehetséges, de mindenkibe belekötő, alkalmazkodni képtelen játékosát. Leenders gyorsan megtalálta a közös hangot Memphisszel, baráti viszony alakult ki közöttük. A bizalmat jól mutatja, hogy a feleségével még arra is megkérték, alkalmanként legyen a kislányuk bébiszittere.

„A PSV-nél tudták, hogy a srác elképesztő futballista, mégis képtelenek voltak közel férkőzni hozzá – idézte fel a kezdeteket Joost Leenders az rtlnieuws.nl oldalán. – Minden egyes nap összetűzésbe került a játékostársaival, az edzőivel, teher volt mindenkinek. Hollandiában, ha valaki tehetséges, előbb-utóbb felfedezi egy klub, amelyben azt várják el tőle, hogy alkalmazkodjon. Viselkedjen olyan normálisan, mint a többiek. A Memphishez hasonló extrém esetekben sokszor lemondanak a játékosról, ám az ő tehetségét nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Leültem beszélgetni vele, próbáltam megérteni a gondolkodását. Egyértelmű, hogy a nehéz gyerekkora miatt lett ennyire támadó személyiség, önmagával és másokkal is felettébb kritikus. Higgadtan, érthetően, egyszerű szavakkal lehet a leghatékonyabban kommunikálni vele. Sok türelem és különleges figyelem kell hozzá. Ahogy megkapta, szárnyalni kezdett.”

A futballista és mentora közötti kapcsolat a PSV Eindhovennél remekül működött. Memphis az első csapatnál töltött 2014–2015-ös idényt 28 góllal zárta, az egyik legnagyobb holland tehetségnek számított, és úgy tűnt, bombaüzletet köt a megvásárlásával a Manchester United. Angliába azonban sem az édesanyja, sem Joost Leenders nem követte. Nem volt senki, aki kordában tartsa. Senki, aki figyelmeztesse, hogy a futball a legfontosabb, nem pedig az autók, az öltözködés, a tetoválások, a 18 saját dalt tartalmazó hiphopkarrierje.

A holland Louis van Gaal távozása után a Manchester Unitednél José Mourinhóval dolgozott együtt. A portugál menedzser elismerte a tehetségét, ám a lustaságot nem tolerálta, így Memphis hamar partvonalon kívülre került. Papíron tagja volt az Európa-ligát megnyerő együttesnek, de három mérkőzésen alig 60 percet töltött a pályán, a sorozat kieséses szakaszában pedig már az Olym­pique Lyonban futballozott. Klubja óriási anyagi veszteséggel 16 millió euróért adta el 2017 januárjában a francia egyesületnek, kevesebb mint a feléért annak, amennyiért másfél évvel korábban megvásárolta.

„José Mourinhóval sohasem volt rossz a kapcsolatom – nyilatkozta a The Sunday Times hasábjain Memphis. – Amikor elváltunk, azt mondta, reméli, kihozom magamból, ami bennem rejlik, és a klub egy nap visszavásárol. A játékrendszere ugyanakkor nem feküdt nekem. Szeretek a bal szélen futballozni, ám sohasem játszatott ott, még Wayne Rooneyt is hamarabb vezényelte a posztra, aki minden, csak nem szélső. Talán a játékstílusom nem tetszett neki. Kreatív futballistának tartom magam, szeretek cselezni, kiszámíthatatlanul játszani, kockázatot vállalni. Louis van Gaal még nála is vaskalaposabb volt. Egyszer meglátott, amint különedzést végeztem, a bal lábammal gyakoroltam beadást. Behívatott az irodájába, és elmondta, hogy szerinte ez mennyire felesleges. Úgy éreztem, mintha akadályozná a fejlődésem.”

Amilyen csalódottan távozott Manchesterből, annyira magára talált a Lyonban. A beilleszkedése gördülékenyen ment, hamar a kezdőcsapatban ragadt, 2017. március 12-én pedig meglőtte „élete gólját”: a félpályáról ívelte a labdát a Toulouse kinn álló kapusa felett a hálóba. A klubnál töltött négy és fél éve alatt stabilan magas szinten futballozott, a csapat a 2017–2018-as évad végén az ő utolsó mérkőzésen szerzett mesterhármasával vívta ki az indulást a Bajnokok Ligájában. A számokat tekintve a legutóbbi idénye sikerült a legjobban, a 37 bajnoki mérkőzésen lőtt 20 góljával egyéni csúcsot ért el a francia élvonalban. Sokak szerint benőtt a feje lágya, és ezzel az állítással meglepő módon még a futballista is egyetért.

MEMPHIS DEPAY „ÉLETE GÓLJA” A TOULOUSE ELLEN (megtekintés átkattintás után a YouTube-on)

„Alig huszonhárom évesen érkeztem meg a Lyonhoz, itt nőttem fel, itt lett belőlem férfi – mondta idén májusban a L'Équipe-nek. – Az otthonomnak tekintem a várost és a klubot, amelynél örökre szóló barátságokat kötöttem. Csodálatos időt töltöttem Franciaországban, kiteljesedett a játékom, csapatkapitányként felelősséget tanultam, és sokkal nyugodtabb lettem. Megérkezésemkor csak magammal törődtem, az utóbbi időben viszont egyre többször kaptam magam azon, hogy a fiataloknak adok tanácsot.”

A pozitív élmények ellenére Memphis Depay nem hosszabbította meg idén nyáron lejáró szerződését a Lyonnal, feljebb lépett egy lépcsőfokot: két évre az FC Barcelonához írt alá. A váltás a Manchester Unitednél történteket figyelembe véve kockázatosnak tűnhet, ám a katalán együttest irányító Ronald Koemant a holland válogatottból jól ismeri, és egyre érettebbé váló megnyilvánulásai és játéka is bizakodásra adhat okot. Addig is az Európa-bajnokságon láthatjuk a pályán, legközelebb éppen a Puskás Arénában, ahol Hollandia a torna vasárnapi nyolcaddöntőjében Csehországgal csap össze.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 26-i lapszámában jelent meg.)