Karel Poborsky

Karel Poborsky az a fajta futballista, akiről ha megemlékezünk nagyapakorunkban fehérecskedő szakállunkat pajkosan összekócoló unokáink családi körében, egyetlen egy momentumot tudunk majd felidézni: 1996-os csodálatos Eb-gólját. Állítom mindezeket annak ellenére, hogy több mint tíz éves profi pályafutás áll mögötte, amelyet a legnevesebb klubokban abszolvált s a cseh válogatottat is majd egytucatnyi esztendőn keresztül szolgálta. A nemzeti csapattól és a nemzetközi futballélettől a 2006-os németországi világbajnokságon, 34 évesen búcsúzott el.

Karel Poborsky Hrade Jindrichuvban született 1972-ben, s első komolyabb klubja a tőlük pár percnyi autóútra lévő budejovicei Dynamo volt, akikkel 1991-ben írta alá első profikontraktusát (előtte 1978 és 1984 között a Jiskra Trebonban szerezte meg az alapokat, s édesapja is labdarúgó volt annak idején). Az akkor még csehszlovák bajnokságban a "zebrák" színeiben mutatkozott be, s a környék legjobb utánpótlás-kollégiumával dicsekvő klubjában húszévesen szerzett magának országos hírnevet, köszönhetően hét bajnoki találatának. Ennek ellenére nem került be az ifiválogatottba, de mivel a következő bajnokságban nyolc gólig jutott, a főváros egyik szürke eminenciása, a Viktoria Zizkov igazolta le, akikkel a KEK-sorozatban beleszagolt a nemzetközi klubmérkőzések légkörébe is. Szüksége is volt eme tapasztalatokra, hiszen 1994 februárjában a törökök ellen a válogatottban is debütálhatott – egy nem is akármilyen 90 perc alkalmával, hiszen a kommunizmus bukása után ez a mérkőzés volt az újra önálló Csehország labdarúgó-válogatottjának első hivatalos találkozója!

1995 nyarán a szélső aláírt a Slaviához, akikkel év végén bajnoki címet ünnepelhetett s az UEFA-kupában egészen az elődöntőig menetelt övéivel, ott azonban a Zidane vezényelte Girondins Bordeaux már túl nagy falatnak bizonyult számukra. A jobb oldalon száguldozó, loboncos frizurát viselő támadó középpályás számára az áttörés az 1996-os, angliai Európa-bajnokságon jött el, amikor a portugálok elleni negyeddöntőben egy elképesztően pimasz, fantasztikusan pontos, bokából végrehajtott átemeléssel vette be Vítor Baía hálóját! "Pobo" a döntőben is jól játszott, a csehek büntetőjénél például őt gyalulták le a német bekkek - nem is maradt sokáig a Slaviánál (ahol a középpályán Bejbl és Smícer voltak társai), ugyanis elfogadta az érte sorba álló nyugati klubok ajánlata közül a legszimpatikusabbat, a Manchester Unitedét. A vörös ördögök 5.1 millió eurót fizettek érte, ami természetesen cseh átigazolási rekord volt akkoriban.

Hatalmas reményekkel érkezett Angliába, ám egyvalamivel nem számolt sem ő, sem Alex Ferguson: David Beckhammel. A néha kissé kancsal arckifejezéssel pályára lépő cseh szélső ugyan eleinte alapember volt Manchesterben, ám adós maradt a tartósan jó játékkal, így a csapatból a bajnoki cím ellenére is szép lassan kiszorult Becks miatt. Mivel Karel szemmel láthatóan képtelen volt beilleszkedni a már ifista koruk óta együtt játszó Giggs-Scholes-Butt-Beckham sorba, mindössze két idény és alig öt bajnoki gól után egy másik vörös gárdához, a Benficához igazolt alig 2.9 millió euróért.

Stílusához egyébként sokkal jobban illett a luzitán módi, egyre jobb formában játszott, amiről saját szemünkkel is meggyőződhettünk a 2000-es Európa-bajnokságon. A tornán ugyan hiába futballozott és küzdött kiválóan társaival együtt, a csoportból sem jutottak tovább, de azért vigaszképpen lőtt egy gólt a későbbi győztes franciáknak - ennek ellenére óriási csalódásként élték meg hazájában, hogy sem akkor nem voltak képesek maradandót alkotni, sem az angliai remeklést követő két világbajnokságra nem tudták kvalifikálni magukat.

Pechjére hiába volt sok remek, sőt, klasszisnak mondható társa Lisszabonban (Preud’homme (Ovcsinnyikov, Bossio, Enke) – Ronaldo, Harkness, El Khalej – Pembridge (M. Thomas), Hugo Leal, Calado, Maniche, Poborsky – Nuno Gomes (Dani), Joao Pinto lehetne a két év sasos álomtizenegye), hiába volt kiváló edzőjük a német Jupp Heycknes személyében, a sikerek messze elkerülték őket. A portugálok egyébként anyagilag sem álltak akkoriban szilárd lábakon, Poborsky árát például csak nagysokára, többszöri felszólítás után fizették ki az angoloknak, pedig elégedettek lehettek a szezonok végén egyszer ezüstérmet, kétszer bronzérmet ünnepelő sztárral, akit 1999-ben a drukkerek a klub legjobbjának választottak meg!

2001 januárjában, főleg a szélső kontinenstornán mutatott remeklésének hatására, a Benfica anyagi nehézségeit kihasználó olasz SS Lazio (Nedved nyomdokain járva) csábította át Itáliába alig 1.1 millió euróért, de Poborsky Rómában még manchesteri rossz napjait is alulmúlva játszott, később pályafutása mélypontjának nevezte az ott töltött hónapokat. A "kékeknél" akkoriban még nem éreztette hatását a Cragnotti-birodalom összeomlása, hiszen előző évben lettek végre olasz bajnokok, Karelt is a BL-menetelést szem előtt tartva igazolták le, ám hősünk Dino Zoff lemondása után alig-alig szerepelhetett a középpálya jobb szélén. Igaz, Zaccheronit is meg lehet érteni, csak a fiatalabbak kedvéért leírnám hogy Poborsky első római szezonjában mely középpályásokból állt a Lazio kerete: Dino Baggio, Castromán, a brazil César, de la Pena, Mendieta, Fiore, Giannichedda, Gottardi, Liverani, Diego Simeone, Dejan Sztankovics! Még csak olvasni is gyönyörűség a futball szerelmeseinek egy ilyen veretes névsort - s most már értjük is, hogyan tudtak a kékek pár év alatt százmillió eurós mínuszt összehozni…

Tehát csöppet sem volt könnyű dolga hősünknek Fiore, Castromán, Gottardi és Mendieta mellett, ezért is abszolválta pályára lépéséinek többségét a kispadról beszállva - amikor lejárt másfél éves szerződése, szép csöndben, de mélységes egyetértésben el is váltak egymástól a felek. Egyébként a labdarúgó olyannyira elkeseredett sikertelensége miatt (a válogatottal sem tudta magát kvalifikálni az ázsiai vb-re), hogy novemberben többször is azt nyilatkozta: hazatér Prágába s felhagy a futballal, talán egy-két év múlva újrakezdi egy kisebb csapatnál! A labdát még csak látni sem akarja, meccsnek környékére sem megy, mint ígérte - 29 éves volt ekkor… Tavasszal egyébként a rómaiak átálltak a 3-5-2-esről a hagyományos 4-4-2-es hadrendre, s ez azt jelentette, hogy akárcsak Zoff alatt, Pobo újra a kezdőben kapott helyet; ám nyáron Cragnottiék olyan alacsony fizetéssel kínáltak számára szerződés-hosszabbítást, hogy azt a magát (pályán mutatott teljesítménye dacára) sztárnak tartó játékos nem fogadta el s azonnal megszakította a tárgyalásokat.

Kapóra jött hát számára a Sparta Praha érdeklődése s hamar meg is egyeztek egymással – noha előtte a hírek szerint a Milan és a Parma is érdeklődött a Bosman-szabály miatt nagyon olcsón mozdíthatóvá vált középpályás iránt. Poborsky a fővárosi klubban hamar visszanyerte egykori jó formáját, pár hét múlva már ő volt a bordó mezesek csapatkapitánya, s természetesen a válogatottból sem lehetett kiszorítani. A soros Európa-bajnokságon, Portugáliában újra láthattuk őt, s mintha nyomtalanul múlt volna el fölötte ez a kemény nyolc év: frissen, ötletesen, bátran és elszántan száguldozta be a pálya teljes jobb oldalát; több szavazáson is bekerült a torna álomtizenegyébe s Robben előtt ő lett az Eb asszisztkirálya is!

A Spartával a hazai bajnoki címek és a kupagyőzelem mellett a BL-ben is vitézkedett, kiváló produkciói mellett sokáig példamutatóan viselkedett, azaz igazi kapitány volt. Ezért is volt váratlan például a Ferencváros elleni mérkőzésen bemutatott karszalag-dobálása illetve későbbi száműzetése. 2004 nyarán, noha több külföldi klub is megkereste, a prágaiak meghosszabbították lejárófélben lévő kontraktusát, sőt, az egyesület és az első osztály, a Gambrinus Liga legjobban fizetett labdarúgója lett 30 millió koronás csúcsgázsijával! A Mercedes 500 SL-lel furikázó játékos végzete azonban a tulajdonosváltás és ominózus csapatkapitánysága lett, ugyanis 2005-ben a mindenható menedzser, Daniel Kretínsky érkezése után azonnal kirúgta Straka mestert, de az általa odavitt Hrebíkkel sem a csk, sem a csapat nem volt elégedett, s ezért több bűnrossz, edzőbuktató 90 percet játszottak.

Ám mindez nem használt, így Poborsky figyelmeztetésül lemondott csapatkapitányi rangjáról, mire a morcos menedzser egy kedves sms-ben arról értesítette játékosát, hogy sürgősen hagyja el a Spartát!

A renitens ex-csapatkapitányt azonnali hatállyal kölcsönadták nevelőegyesületének, a másodosztályú Ceské Budejovicének, ahol a középpályás első mérkőzésén két góllal és egy gólpasszal „mutatkozott be”. A nemzeti csapatnak a sorsdöntő világbajnoki selejtezők alatt mindezek ellenére is alaptagja maradt, egyébként 2003 novemberében beállította Zdenek Nehoda (játékostársának, Smícer apósának) válogatottsági csúcsát, s ma már egyedül áll a ranglista élén száz fölötti szereplésszámmal. A nemzeti csapattal viszont nyugodtan készülhet régi-új gárdájából is a németországi, első és utolsó világbajnokságára: „Nem helyénvaló, hogy valaki a második vonalban játszva vegyen részt ilyen nagy tornán, de nem bosszantom vele magam. Ebben az esetben annak örülök, hogy most már teljes energiámmal a futballra fókuszálhatok” - nyilatkozta. „Nem olyan bonyolult dolog egy ilyen tapasztalt játékosnak felkészülnie a világbajnokságra. Akárhogy is, nem felejtett el futballozni” – biztatta a szövetségi kapitány, Karel Brückner is. Mindezek ellenére 2007 nyarán visszavonult.

"Poborsky érdekes becenévvel bír: barátai, ismerősei csak Steve-nek hívják az egykori kanadai síelő, Steve Podborski után, ugyanis a labdarúgó karrierje vége felé a téli sportok szerelmese lett. Egyébként bár nem éppen a közelmúltban igazolt a Benficába és a Manchester Unitedbe, egy ottani sportújság szerint ma is a cseh átigazolási ranglista harmadik és hatodik helyén áll 167 ill. 143 millió koronájával Tomás Rosický (Sparta-Dortmund, 420), Jan Koller (Anderlecht-Dortmund, 247), Vladimír Smicer (Lens-Liverpool, 167) és Tomás Repka (Sparta-Fiorentina, 149) mögött" - fejeztük be életrajzát 2006-ban.