Összefoglaló, NFL 2014 Week 16

Tíz csapat már a rájátszásban (Cards, Lions, Cowboys, Seahawks, Packers – NFC, Pats, Broncos, Colts, Steelers, Bengals – AFC), két hely kiadó mindössze, és akik versengenek érte: Falcons, Panthers – NFC, Chargers, Ravens, Texans, Chiefs – AFC. Mindenközben túlvagyunk egy fordulatos és gyomorforgató hétvégén és annyit biztosan megállapíthatunk, hogy a hullámvasút-effektus a vidámparkon túl az amerikai fociban is gyakran előfordul.

Kevés meglepetés született az utolsó előtti játékhéten, de azok legalább ütöttek. Az Oakland elkezdte a szezont, a Denver látszólag leszállóágban van, a Seattle erősebb és egységesebb, mint valaha volt, az Indianapolis egy kiadós és elgondolkodtató verésen van túl, akárcsak a Philadelphia… Ideje lesz átgondolni a jövőt New Yorkban és San Franciscóban egyaránt, hogy Chicagót és New Orleans-t már meg se említsem.

De hagyjunk fel a búslakodással így Karácsony ünnepén és várjuk örömmel a hétvégi utolsó fordulót, ahol minden mérkőzést illik megtekinteni, mert augusztusig nem lesz részünk benne… De mindenek előtt vessünk számot a 16. játékhéten történtekről…

(TNF) Jacksonville Jaguars (3-12) – Tennessee Titans (2-13) 21-13

A kiesési rangadóról már a beharangozóban értekeztem, azóta semmi újdonság nem ötlött eszembe, lévén a karácsonyi bejgli bénító hatását felettébb nehéz életerős, újító gondolatokkal kivédeni. Tehát a Titans méltó bitorlója a kétes dicsőségű 1/1 draftjognak, lévén 10 pontos vezetésről hagyta fordítani a Jaguarst, akik ezt köszönték szépen és az utóbbi négy meccsből már másodszorra húzták be a győzelmet.

Elég volt egy 62 yardos futott TD Jordan Todmantől, majd a vendég QB (most éppen Charlie Whitehurtsnek hívták) földre vitele Sen’Derrick Marks által (ilyen névvel a híres német krimisorozat remake-jében is szerepelhetne). Valljuk meg, nem ez volt a legizgalmasabb Thursday Night Football…

Washington Redskins (4-11) – Philadelphia Eagles (9-6) 27-24

Az elején még, LeSean McCoy hatpontosának köszönhetően, élt a remény a rájátszásra, a félidőt követően azonban Darrel Young két 1 yardos TD futásával eldőlt a mérkőzés. Robert Griffin III kiváló teljesítménnyel (és csak egy eladott labdával) vezette győzelemre a Redskins-t, ahol az „árulóvá lett” DeSean Jackson is szorgalmasan gyűjtötte elkapásaival a yardokat. Mark Sanchez (374 yard, 2 TD, 1 INT, 1 lost fumble) erőlködése pedig ismételten csődöt mondott és ahogy sejteni lehetett, a Sasok lecsúsztak a rájátszásról.

Chip Kelly legényei az utolsó fordulóban kénytelen-kelletlen ismét Sanchez vezérletével élvezhetik a Giants vendégszeretetét, még szerencse, hogy Jeremy Maclin szerződéshosszabbításban gondolkodik, továbbá Nick Foles-nak is adatott egy offseason a dicsőséges visszatérésre. A Rézbőrűek pedig jobb, ha inkább „a feltámadott” RG3-ban gondolkodnak a következő idényben, lévén Jay Grudenből rohangál pár tucat a liga környékén.

San Francisco 49ers (7-8) – San Diego Chargers (9-6) 35-38 (h.u.)

Az Aranyásók (immáron biztos kiesőként) nekidurálták magukat az elején, aztán a vége rosszul sült el. A hosszabbításban Nick Novak 40 yardos mezőnygólja életben tartotta a Bolts playoff reményeit, pedig a San Francisco 49ers már 21 pontos előnyben is volt a félidőben. Colin Kaepernick (114 yard, 1 TD) és legénysége az idényben másodszor maradt állva 21 pontos vezetés után és lássuk be, ez nem jellemezhet egy playoff esélyes gárdát.

Pedig hatékony futójátékkal Frank Gore, Bruce Ellington és Kaep egyaránt kivette részét a hatpontos gyártásból, ezen felül egy 49 yardos picksix is jutott Antoine Bethea-nak ajándékul a szünet előtt, ezt követően mégis hengerelni tudott az Antonio Gates – Malcolm Floyd – Eddie Royal trió. A 49ers D# nem engedhet át két negyedik kísérletet az utolsó negyedben, még annak a Philip Riversnek (356 yard, 4 TD, 3 INT) sem, aki a három pick mellett négy TD passzal lendítette át a Boltsot a holtponton. Jim Harbaugh rövidesen költözik, a 49ers offense pedig óvatoskodás helyett váljon olyan ütőssé, amilyen a védelme volt hajdanán…

Carolina Panthers (6-8-1) – Cleveland Browns (7-8) 17-13

Győzelmével a Panthers az NFC South győzteseként esélyes a rájátszásra. Ott lesz ám majd nagy tolongás, hogy ki lehet az ellenfele egy hatmeccses vereség szériát felmutató franchise-nak… Johnny Manziel újabb színrelépése sem adott választ a benne kétkedőknek, annyit megtudtunk, hogy képes lesérülni a félidőre. Valószínűleg Luke Kuechly ütése küldte az öltözőbe, de előtte sem alkotott maradandót 32 yardnyi passzával.

Bezzeg Cam Newton, aki a balesete után úgy tért vissza, mintha el sem ment volna. Passzolt 201 yardot és egy hatpontost Jonathan Stewart kezébe (aki ráadásként 122 yardnyi futással hálálta meg a bizalmat), ráadásként futott is egyet. Brian Hoyer (134 yard, 1 TD, 1 INT) pedig tehetetlen volt a ráhagyott örökséggel... Így esett, hogy a Browns lecsúszott a rájátszásról, a Panthers pedig 2010 után követheti a Seattle Seahawks példáját a „Hogyan jussunk mínuszos alapszakasszal a playoffba?” vetélkedőben.

Pittsburgh Steelers (10-5) – Kansas City Chiefs (8-7) 20-12

Két playoff contender szállt csatába a Heinz Fielden és a várakozásoknak megfelelően a Steelers abszolválta a rájátszásba jutást. Mark Tomlin csapata mindenre képes ebben az idényben, ezek szerint erre is. A visszavágás mámora azért is motiválhatta a hazaiakat, mert az előző szezonban Andy Reid jóvoltából nem jutottak a playoffba, lévén a Chargers elleni mérkőzésen a „B csapatot” küldte a pályára a vezetőedző, hogy Ryan Succop kihagyott mezőnygóljáról már ne is beszéljünk.

Bármennyire is támadás-centrikus idén a Steelers, ezt a meccset (a „kitanult” Chiefs D# ellen) a védelmük szállította, úgy a DL (Stephon Tuitt, Cameron Heyward), mint az LB (Lawrence Timmons, James Harrison, Jason Worilds). Alex Smith-t földbe gyalulták párszor, Jamaal Charles-t negyedik kísérletnél megállították és fumblet is vétett, már-már a Steel Curtain újrafényesedésétől kell tartanunk. Le’Veon Bell – bár hatékonyan stoppolták futásait – így is összehozott egy futott TD-t a liga legjobb red zone defense ellen, Antonio Brown pedig hírnevéhez méltón játszott. Tamba Hali, Dontari Poe és a sack-király Justin Houston pedig képtelen a nem létező elkapók helyett TD-t szerezni.

Chicago Bears (5-10) – Detroit Lions (11-4) 14-20

Ez a mérkőzés már csak azért is nevezetes, mert Jay Cutler a padon ült és Jimmy Clausen (181 yard, 2 TD, 1 INT) megfelelően töltötte ki az űrt, amit a franchise QB hagyott maga után. Tehette is a dolgát, mivel Matthew Stafford (243 yard, 2 INT) leginkább a pickjeivel vétette észre magát, és bizony Reggie Bush és Joique Bell futásai nagyon kellettek a Lions-nak a győzelemhez. Az már más lapra tartozik, hogy a Bears elkapóknak is illene elkapni a labdát.

Az utolsó negyedes fordítás ellenére egy könnyű játékon van túl a (már rájátszás résztvevőként Chicagóba érkező) Lions csapata, azonban továbbra is nagy kérdés, hogy miként állják a sarat a kemény védelmek ellen januárban. Marc Trestman ideje pedig bevégeztetett a Soldier Field-en és Cutler sem lehet biztonságban, mivel Matt Forte és a többi támadó hatékonysága nem romlott Clausen irányítása alatt.

Houston Texans (8-7) – Baltimore Ravens (9-6) 25-13

A Baltimore úgy járt, mint aki másokra számít és nem saját magára. Befürödtek Texasban és ezt köszönhetik Joe Flacconak (21/50 (!), 2 TD, 3 INT), akinek 100 millió dolláros fizetéséhez képest illene végre komolyan vennie önmagát. Az utolsó előtti fordulóban nem szükséges három interception-t dobni, a híres Ravens védelem pedig igenis állítsa meg a Case Keenum vezette Texans rohamokat. Itt jegyzem meg, hogy Keenumról eddig annyit lehetett tudni, hogy az öreg Keenum fia, aztán mégis elbattyogott az ellenfél térfelére és bár TD passza nem volt (Arian Fosternek jutott ez a dicsőség), hat hárompontost rúgatott Randy Bullockkal.

J.J. Watt hozta a szokásos sackjét, a másik oldalon Terrell Suggs és Elvis Dumervil azonban tehetetlen volt az újonc irányítóval szemben. És ha a végén összehasonlítjuk a vörös zónán belüli hatékonyságot (Texans: 14%, Ravens: 100%), akkor elnéző mosollyal nyugtázhatjuk a két csapat egyre halványabb rájátszás esélyeit. És ez nem a tavalyi szezonban tökutolsó Texans szégyene elsősorban…

Miami Dolphins (8-7) – Minnesota Vikings (6-9) 37-35

Úgy potyogtak a pontok Miamiban, mint a cserepek a háztetőről hurrikán idején. A mérkőzés elején a Teddy Bridgewater (259 yard, 2 TD, 1 INT) vezette Vikingek alaposan ráijesztettek a napban sütkérező hazai közönségre (14-0), akik mindössze Ryan Tannehill (396 yard, 4 TD, 1 INT) hatpontos passzát látva reménykedhettek a Dolphins félidő utáni feltámadásában.

Mike Wallace harmadik negyedes TD-je aztán jól megágyazott az utolsó tizenöt perc adok-kapok csatájának, ahol öt hatpontos és egy mezőnygól mellett megszületett a mérkőzést eldöntő safety. A dicsőség így Miamiban maradt, akárcsak a rájátszástól való búcsú is. A Minnesota Vikings pedig értékes és hasznos tapasztalatokkal felvértezve vehette az irányt északnak. Mike Zimmerék – meglátásom szerint – jó irányba tartanak.

New Orleans Saints (6-9) – Atlanta Falcons (6-9) 14-30

Sean Peyton megcsinálta a csodát. Egy Super Bowl esélyes csapatból egy év alatt fogpiszkálót fabrikált, ahogy az öreg székely tette, „...hacsak el nem b@szom, fiam!” jeligére. Drew Brees-ék nagy elánnal estek neki a Julio Jones-szal felálló Falcons-nak, aztán egy 99 yardos kickoff visszahordás követő Mark Ingram TD után elhalkultak a győzelmi fanfárok és következett a védelmek bemutatkozása… Matt Bryant szorgalmas mezőnygóljainak és Eric Weems elkapott hatpontosának köszönhetően 13-7-es atlantai vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok, aztán következett a hadd el hadd.

A második félidő elején a Rob Ryan dirigálta hazai védelem hibáinak köszönhetően Devonta Freeman 31 yardos futásával 13 pontos előnyre tett szert a vendégcsapat, amit Jimmy Graham próbált ellensúlyozni, csakhogy elkapását nem adták meg a játékvezetők. A következőt már megkapta Graham, csakhogy Brees azt megtoldotta egy pick-kel, így újabb három pont került Bryant neve mellé. A végeredményt Osi Umenyiora állította be egy 85 yardos visszahordott fumble-val, ezzel szó szerint kiütötte a Saints-et a rájátszásból. De ne csodálkozzunk, három turnover az utolsó negyedben és sorozatban az ötödik otthoni vereség nem jogosít másra...

New York Jets (3-12) – New England Patriots (12-3) 16-17

Rex Ryan a mérkőzés végéig bizakodhatott, de mára szinte biztossá vált, hogy költöznie kell. Mindemellett dicséretként elmondható, hogy a toronymagasan elsőként playoffba jutó Patriots két mérkőzésen mindössze 3 ponttal tudott többet feltenni a táblára. További keserűség a veterán center Nick Mangold sérülése, ami tetőzi a bajokat New Yorkban. A Pats immáron sorozatban ötödik évben jut szabadnappal a rájátszásba, ami megsüvegelendő teljesítmény.

Nemúgy a Jets elleni teljesítményük, ahol Tom Brady mindösszesen 182 yardot passzolt 1 TD és 1 pick kíséretében, ezzel pedig elmaradt Geno Smithtől, aki ugyanilyen mutató mellett 210 yardot dobálózótt. Ugyanígy futásban Shane Vereen 38 yardot tett meg, a két Chris (Ivory és Johnson) pedig 83-at. Mégis vesztett a Jets, mivel a TD jó ideje többet ér, mint a FG…

Tampa Bay Buccaneers (2-13) – Green Bay Packers (11-4) 3-20

Az esélytelenek nyugalmával készülődhettek a Bucs játékosai a meccsre, aminek tétje már nem volt, lévén a Josh McCown irányította hazai csapat már réges-régen elsüllyedt a kalózhajóval. Aaron Rodgers csapata számára talán annyiban volt fontos a kötelező győzelem, hogy feledtessék a Bills elleni múlt heti kisiklást és partiban maradjanak a Lions-szal az NFC North csoportelsőségért, ami a rájátszásban a hazai pálya és a bye-week esélyével egyaránt kecsegtet.

Tette is a dolgát a Sajtfejűek valamennyi egysége, a támadók Eddie Lacy 44 yardos futásával és Jordy Nelson hatpontos elkapásával jelezték, hogy ott vannak a pályán, a védelem pedig hétszer vitte földre McCown-t, a Bucs támadás kísérleteit pedig úgy szedték széjjel, mint majom a vekkerórát! A Green Bay Packers ezzel biztos playoff résztvevő, már csak a „kedvezményezettségük” a kérdéses…

St. Louis Rams (6-9) – New York Giants (6-9) 27-37

Egy többre hivatott támadóegység leigáz egy többre hivatott védelmet. Mindezt idegenben, idegesen, tömegverekedéssel tarkítva. Odell Beckham Jr. lassan ikonná lesz, 11 TD elkapás 11 mérkőzésen, szóval teljesít becsülettel, sokan már most Pro Bowl játékosként tekintenek rá. Egy másik újonc, Andre Williams 110 yardot termelt futásaival, és Ruben Randle is feliratkozott a „Hatpontost kaptam Eli-től!” Facebook-csoportba.

A St. Louis Rams Tre Mason futott, továbbá Lance Kendricks és Chris Givens elkapott hatpontosaival állt bele a versenybe, de Gregg Williams védelme gyengének bizonyult Eli Manningék (391 yard, 3 TD) 514 yardjával szemben, ezért kénytelen-kelletlen vert seregként hagyták el a hazai Edward Jones Dome-ot.

Dallas Cowboys (11-4) – Indianapolis Colts (10-5) 42-7

Tudom, most hozsannáznom kellene, és napokig Tony Romo mezében szaladgálni, csakhogy én már előre megmondtam, azaz megírtam... A Colts – biztos playoff résztvevőként - komolytalanul utazott Dallasba, aztán olyan pofonba szaladtak bele, hogy a fal adta a másikat. Tony Romo két rontott passzkísérlettel és négy touchdown passzal sokáig maradandót alkotott, az utolsó hat mérkőzésből öt alkalommal 129-es passer ratinget ért el.

Ezzel Aaron Rodgers, J.J Watt és DeMarco Murray vetélytársává vált az MVP címért folyó küzdelemben. A győzelemmel Jerry Jones fiai 2009 után először diadalmaskodtak csoportjukban és jutottak a rájátszásba. És hogy Andy Luckról is szó essék, sikerült mindent alulmúlnia: T.Y. Hilton és a futójáték hiányában értékelhetetlent nyújtott. Ez pedig csöppet sem kecsegtető ránézve, hát még a csapat wild card körös összecsapására. De majd meglátjuk…

Oakland Raiders (3-12) – Buffalo Bills (8-7) 26-24

Mitől ijedt meg a Bills? A rájátszásba jutás esélyétől? Talán, de lehet, hogy csak a Raiders került felszálló ágba, ugyanis az utolsó öt meccsükön háromszor is győztek. Az oakland-i védelem 5 3&out-tal hagyta állva a vendégek támadósorát, így a mérkőzést Kyle Ortonék (329 yard, 3 TD, 2 INT) 14 drive-ból 10 punt vagy turnover mutatóval zárták.

Derek Carr (214 yard, 2 TD) pedig köszönte szépen a lehetőséget és bizonyította rátermettségét, támogatta ebben a minőségi javuláson keresztülment futójáték (Latavius Murray, Darren McFadden: 140 yard) is. C.J. Spiller várva várt visszatérése 4 kísérletből -4 yardra sikeredett és ez mindent elmond a Buffalo Bills földközeli játékáról, amivel – a várakozásokat meghazudtolva – lemaradtak a rájátszásról.

(SNF) Arizona Cardinals (11-4) –Seattle Seahawks (11-4) 6-35

A Dallas győzelmével a címvédő már biztos rájátszás résztvevőként vonult ki az idei Super Bowl helyszínére és a mérkőzés összképe alapján megállapíthatjuk, hogy február elsején nagy eséllyel újra versenybe szállnak a gyűrűért az AFC bajnoka ellen. Pete Carroll gárdája a legszebb idejét, talán még szebbet idézte az utolsó öt mérkőzésen. Együtt vannak nagyon és ez teszi őket veszélyessé minden ellenfelükre.

Bruce Arians és a Cards végzetét a sérüléshullám jelenti, pedig nem érdemlik a „lebőgést”, nagy csata várható ezért a zárófordulóban az NFC West divíziógyőzelméért. Ryan Lindley irányítóként mindössze két mezőnygólt kapart össze, bezzeg Russell Wilson a Halászsólymokkal 596 yardot pakolt a Pintyek elit védelmének begyébe. Marshawn Lynch 79 yardos rekordhosszú TD-je és Richard Sherman „halászata” már csak hab a tortán. Mindent egybevetve egy nagyon lassan induló és nagyon gyorsan lezárt mérkőzést láthatott a Nagyérdemű.

(MNF) Cincinnati Bengals (9-4-1) – Denver Broncos (11-3) 37-28

Peyton Manning (311 yard, 2 TD, 4 INT) úgy tűnik elfáradt, vagy megöregedett vagy mittudomén… számomra ezen a meccsen vált biztossá, hogy több gyűrűt nem szerez. Jól kezdett a Broncos védelme, Aqib Talib picksix-ével igazolódni látszott Andy Dalton (146 yard, 2 TD, 1 INT) híres „lámpaláza”, aki a tapasztalatokat leszűrve inkább Jeremy Hill és Giovani Bernard futásaira hagyta a csapat sorsát. Hill rögtön futott is egy 85 yardos TD-t, aztán még 119 yardnyi „kocogást” rátettek a Denver 85 yardja ellenében.

A szünetre 13 pontos hátrány kerekedett a Manning-offense impotenciájából (Connor Barth is kihagyta a mezőnygól kísérletét), amit feketéből fehérre váltva 21 pont követett a harmadik negyedben. Ezzel megfordították a mérkőzés állását. A negyedik negyedben Mike Nugent harmadik mezőnygólját rúgta a póznák közé, de még mindig éltek a denveri remények, egészen Manning harmadik labdaeladásáig, amit Dre Kirkpatrick hordott vissza, ezzel téve keretessé a művet. A negyedik picket ismét Kirkpatrick kapta, de ez már senkit nem érdekelt, a Cincy negyedszerre is rájátszás résztvevő, a Denver pedig elvesztette a hazai pálya előnyét a Pats-szel szemben…