Monday Night Football – Az indiánok esete a halászsólymokkal

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis indián (Kirk Cousins), aki csodába illő történeteket hallott a bátyjától (Robert Griffin III) és a nevelőapjától (Jay Gruden) a híres-hírhedt halászsólyom gangről.

Az olyan varázsszavak, mint a Beast Mode, a Legion of Boom, Marshawn Lynch, Super Bowl, Russell Wilson mindig felnyomták a kicsi Kirk adrenalin szintjét és „cigiszünetben” az iskola mosdójában is szívesen adomázott Alfred Morris és Pierre Garcon cimboráival, egészen addig, amíg végül véd- és dacszövetséget kötöttek DeSean Jacksonnal, a „flegma” nyolcadikossal, mégpedig azért, hogy megvendégeljék és titkon remélve meglepjék a távolról csodált madarakat frissen gründolt grundjukon.

Lett is hadd el hadd, gyúrták egymást rendesen, ki jobban, ki rosszabbul, ki izzadva, ki könnyedén, olyannyira belejöttek, hogy észre sem vették, hogy rájuk esteledett, a körzeti iskolatévében pedig főműsoridőt kaptak. Pete Carroll, a vezérsólyom hozta az elvárhatót, biztos kézzel vezette védelmét, sőt még a habókos Richard Sherman is komolyra vette a figurát.

A sólymok hosszú reptének meglett az eredménye, lévén módszeresen bedaráltak és felmorzsoltak minden indián próbálkozást. Hozták a kötelezőt, így a hazaröptük is vidám volt a távoli fészkük melegébe. A kis indiánok pedig némi szomorkodás után elmondhatták, hogy legalább megpróbálták, csak arra nem számított senki, hogy Percy Harvin ilyen gyors röptű.

Aki nem hiszi, az szálljon utána. De most már itt a vége, huss el véle…