Jánvári Zsolt (Fotók: Williams)

 

– Nagy bulit csaptak vasárnap?
– Idő és hely híján akkorát nem, mint szerettük volna, ugyanis hajnali egykor bezárták a csapatot elszállásoló hotel bárját – mondta a Nemzeti Sportnak a Williams rendszertechnikusa, Jánvári Zsolt. – Persze az öröm így is maximális volt. Őszinte leszek, megkönnyeztük a dupla pontszerzést. Ölelgettük egymást, ugráltunk, mint a gyerekek – nagyon kellett már ez. Jó visszaigazolást jelentett, hogy eddig sem a versenycsapaton múlt. Nekünk azzal kell boldogulnunk, amit a gyárból kapunk, hozott anyagból dolgozunk. Szóval nagyon jót tett a lelkünknek a siker.

– Az idény eleje óta látható a Williams folyamatos fejlődése. Ez is pluszmotivációt adott az elmúlt hónapokban?
– Igen. A tulajdonosváltás után nagy átalakuláson ment keresztül a csapat, örömmel látjuk, hogy pozitív irányban. Változott a hozzáállás, jönnek ki újdonságok a gyárból, van igény rá, hogy kipróbáljunk dolgokat. Végre arra is van hajlandóság, hogy meghallgassák az embereket – korábban még olyan is elhangzott, „nekem te ne mondd meg, hogy csináljam, mert harminc éve itt dolgozom”. Az új technikai igazgató, „FX” (Francois-Xavier Demaison) is kikéri a véleményünk, és megkérdez minket, szerintünk hogyan lehetne gyorsabbá tenni az autót.

– Vagyis a vezetőségváltás friss fuvallatot jelentett.
– Friss orkánt! Tényleg kézzelfoghatók a változások.

– Milyen a személyes kapcsolata az új technikai igazgatóval?
– Nagyon pozitív, sokat beszélgetünk. Leginkább a terepralis és ralis időkről, annak idején még versenyeztünk is egymás ellen, amikor a WRC-ben a Hyundainál dolgoztam. Több közös ismerősünk is van, kiváló szakember és jó fej ember. Szerintem FX és Jost Capito csapatfőnök irányításával két-három éven belül komoly erővé léphetünk elő. Hasonló feltámadásra számítok, mint amilyet a McLarentől láthattunk. Emlékezzünk rá, hol tartottak néhány éve, és hol tartanak most.

– Jól érzi magát jelenlegi pozíciójában rendszertechnikusként?
– Nagyon jól érzem magam, mert az autóval foglalkozhatok, nem pedig egy eldugott irodában dolgozom. Ha gond van, hozzá kell nyúlnom az autóhoz, és nekem szükségem is van erre a közvetlen kapcsolatra. Jó érzés a garázsban dolgozni, nem szívesen lennék a gyárban. Tökéletesnek érzem ezt a pozíciót, mert fejleszthetek, hibákat javíthatok, megoldhatok dolgokat, és gondolkodnom is kell hozzá, nem monoton munka.

– Ez már a hatodik Magyar Nagydíja volt a Formula–1-ben dolgozva. Mit jelent ez önnek?
– Még mindig könnyek gyűlnek a szemembe a Himnuszt hallgatva, de szerintem ez a jövőben is így lesz. Remélhetőleg kicsit előrébb a rajtrácson.

– Mennyivel volt más az idei nagydíj, mint a tavalyi zárt kapus futam a Covid által okozott bizonytalan időszakban?
– Össze sem lehet hasonlítani! Tavaly kimentünk a pályára, és volt egy olyan érzésünk, hogy „mi a fenét keresünk mi itt?”. A madár sem járt arra, és a szurkolók visszajelzése, szeretete nélkül nagyon nehéz versenyezni. Idén sokkal jobb volt a helyzet, akárhányszor kimentem a garázs elé, mindig integetett valaki a lelátóról. Jó visszaigazolás ez, hogy van értelme csinálni.

 

– Évtizedekig elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy magyar szakember az utazó csapat tagjaként közvetlenül az autón dolgozva megvesse a lábát a Formula–1-ben. Eljut önhöz a honfitársak elismerése és nagyrabecsülése?
– Szerencsére igen. A Hungaroringre angol rendszámos autóval jártam ki, de így is sokan megismertek. Rengetegen hívnak, az itthoni gyerekgokartos közösséggel aktívan együttműködünk, kijárok a versenyeikre, amikor van időm. Sokan rám írnak, gratulálnak, ami elmondhatatlanul jó érzés. Többek között ezért van az, hogy könnyes lesz a szemem a Himnuszt hallgatva, vagy amikor ilyen jó eredményt érünk el a csapattal.

– Sokan megkeresik azzal, hogy az F1 az álmuk, és adjon nekik tanácsot?
– Nagyon sokan, és igyekszem is lehetőségeim szerint segíteni. A minap egy fiatal, tizenhét éves lánnyal beszéltem, aki mérnöki pályára készül, és megkeresett ez ügyben. Az aerodinamika iránt érdeklődik, és elbeszélgettünk róla, hogy az oktatásban merre vegye az irányt. Ha bárkinek olyan jellegű kérdése van, miként lehet karriert építeni a motorsportban, nyugodtan keressen meg, írjon rám a közösségi médiában.

Kisvárdáról a Formula–1-ig
A kisvárdai Jánvári Zsolt karrierje elején magyar terepralicsapatoknál dolgozott autóvillamossági technikusként, majd ezt követően vágott neki Angliának annak reményében, hogy egy nap eljusson a Formula–1-ig. Eleinte az autósport egyéb kategóriáiban szereplő ügyfélcsapatoknál tevékenykedett, aztán felvették a Hyundai WRC-csapatához, később pedig a McLaren GT-hez. Ezután 2015 végén sikeres munkainterjút zárt a Williamsnél, ahol a következő idényben már autóvillamossági technikusként alkalmazták a nagydíjakra utazó versenycsapatnál. Két év után 2018-ban a Haashoz szerződött, korábbi istállója viszont a 2020-as idényre felkínálta neki az addiginál rangosabb és átfogóbb rendszertechnikusi posztot. A grove-i istállónál továbbra is az elektronikus rendszereken dolgozik, de a fizikai részek helyett már a mindent átfogó számítógépes feladatok tartoznak hozzá a programozástól kezdve a váltóvezérlésen át a szenzorok beállításáig.