F1: Könnyű és egyenes volt az út a megállapodásig – Domenicali

–Mi volt a titka annak, hogy ennyi időre megállapodtak a Magyar Nagydíj képviselőivel a folytatásról?
–Nincs itt semmilyen titok, a promóter képviseletében Ariane (Frank-Meulenbelt) remek munkát végzett, hihetetlenül tehetséges, sok-sok éve ismerjük egymást, még az édesapja, Frank Tamás víziója volt Magyarországra hozni a Formula-1-et – mondta magyar újságírók egy szűk csoportjának Stefano Domenicali, a Formula-1 elnök-vezérigazgatója. – A Hungaroring 1986 óta évről évre fejlődik, és ennek köszönhetően ma már messze előre tekinthetünk. 2027-ig eleve volt egy megállapodásunk, de az nem volt elég, 2032-ig egy nagy beruházással kötöttük össze. Fontos a remek koordináció és az együttműködés, hogy a kormányuk hisz a Formula-1-ben és hajlandó pénzt fektetni a fejlesztésbe, hiszen ez segíti az országot, a turizmust és ápolja a tradíciót.

–Hosszú tárgyalássorozaton vannak túl?
–Nagyon közvetlen és konstruktív tárgyalások zajlottak köztünk, mint mindig, hiszen a tárgyalás mindig a helyes döntés része. A jó hír az, hogy mindkét fél ugyanazt a célt akarta elérni, és ha mindenki meg akarja találni a megoldást, akkor meg is találjuk. Ezért mondhatom, hogy ez a folyamat nem volt annyira bonyolult, hiszen sok-sok éve jól ismerjük egymást, és tudtuk, hogy mint mindig, most is meg fogjuk találni az egyensúlyt mindkét oldalon, és valóban így történt. A bejelentéssel pedig tiszteletben akartuk tartani azt a határidőt, amelyet a Magyar Nagydíj hétvégéje jelölt ki.

–Magyarország számára kiemelten fontos a Formula-1, de a Formula-1 számára miért az Magyarország?
–A válasz két részre bontható. Egyrészt a sorozat növekedni szeretne, amihez meg kell találnunk az egyensúlyt a klasszikus és az új versenyhelyszínek között, önöknél pedig látjuk az odafigyelést, hogy az emberek kijönnek, megveszik a jegyeket, ami mind-mind abba az irányba mutat, hogy maradjunk. A másik, hogy Európa ezen részén nagy lehetőséget láttunk arra, hogy egyre több szurkolót vonjunk be, és itt van olyan kormány, amely be akar fektetni ebbe a sportágba. Ez a két feltétel alapozta meg azt a határozott döntést, hogy együtt tervezzük tovább a közös jövőt.

–A többiekhez képest milyen tárgyalópartnerek voltak a magyarok?
–Mindenki más, de önökkel talán könnyebben értettük meg egymást a régi kapcsolatnak köszönhetően. Ezek a különbségek sok mindenből adódnak, ilyen a kultúra, az ésszerűség, vagy a szervezet tisztelete, de itt a többihez képest könnyű és egyenes volt a megállapodásig vezető út, mert azzal a tárgyalópartnerrel, aki láthatóan szereti ezt a sportágat és tiszteli az üzletet, sokkal könnyebben megoldást lehet találni.

–Korábban azt mondta, a klasszikus versenypályák, mint Silverstone, Monza vagy a Hungaroring, kiemelten fontosak a Formula-1 számára. Nem kapnak ezek a helyszínek valamilyen anyagi kedvezményt a jogdíjat illetően?
–Ez technikai kérdés, hiszen vannak olyan helyek, ahol jobban és többet fejlesztenek, máshol kevesebbet, a helyi realitásoknak megfelelően. De, ha csupán ezt vennénk figyelembe, könnyebb lenne a döntési folyamat, így ez is csak egy szempont.

–A Ferrarinál számos kiemelkedő sikert ért el a Hungaroringen. Melyik a legkedvesebb magyarországi élménye?
–Valóban fantasztikus élményeim vannak innen, például még régről Michael Schumacherrel, amikor tulajdonképpen már az év közepén, augusztusban megnyertük a világbajnokságot. Remek idők voltak, és amikor nyersz, nem nagyon foglalkozol másokkal. Illetve emlékezetes még Felipe Massa 2009-es balesete, ami nagyon nehéz pillanat volt, csapatfőnökként akkoriban rengeteg időt töltöttem vele a kórházban. Hihetetlen, milyen jó ellátást biztosítottak neki a magyar orvosok. A közösség nagyon gondos, segítőkész volt, mindez ráadásul kritikus pillanatban, és szerintem ennek volt köszönhető, hogy Felipe olyan hamar föl tudott épülni. Ezért arra a helyzetre is pozitívan emlékszem vissza, bármilyen tragikus is volt maga az egész helyzet. Sosem fogom önöknek elfelejteni.

–Melyikre büszkébb, hogy a Ferrarit vezette, vagy hogy most a Formula-1-et irányítja?
–Teljesen más a kettő, szakmai és személyes szemszögből nézve is nagyon szerencsésnek tartom magam, és hálás lehetek Istennek, mert ami velem történt, az különleges, és nem sok embernek adatik meg. Remek lehetőséget kaptam az élettől, hogy megismerjek új embereket, fejlődjön a személyiségem, és a jövőnek élhessek, mert ebben a sportágban a folyamatosság miatt valamilyen örökséget kell létrehozni és hátrahagyni. És nem azért, hogy emlékezzenek rám, higgyék el, mert ez nem érdekel, sokkal inkább az, ha egyszer átadom ezt a pozíciót valakinek, jobb helyzetben tegyem, mint ahogyan megkaptam.