A hétszeres bajnok hét titka

1. Megfizetett tanulópénz     
A Mercedes azzal a megmosolyogtatóan naiv koncepcióval tért vissza gyári csapatként 2010-ben az F1-be, hogy felpumpált költségvetés nélkül, önfenntartó gazdálkodással ér majd el sikereket a sorozatban. Jellemző, hogy az ötlet hallatán a friss világbajnok      Jenson Button      azonnal szedte a sátorfáját az előző évben még Brawn GP néven csúcsra jutó alakulattól, és hamarosan be is igazolódott, a patinás márka vakvágányon van. Az első év kudarcát még rá lehetett fogni arra, hogy az elődcsapat nem fektetett elég pénzt az autó fejlesztésébe, a 2011-es vergődésre viszont már nem volt mentség, így az anyacég Daimler igazgatóságának az év végén döntenie kellett: vagy dicstelenül távozik az F1-ből, vagy hajlandó normális, gyári csapathoz méltó költségvetést biztosítani az istállónak – szerencsére utóbbi mellett döntött. Noha a pályán nyújtott teljesítményben ez nem köszönt vissza azonnal, a jövőbeli sikerek alapjának lefektetése már 2012-ben megkezdődhetett a háttérben.

2. Világos vízió
Az első évek kudarca után a Mercedesnek fantasztikus lehetőséget jelentett a 2014-re kitűzött radikálisan új technikai éra, hiszen minden istállónak az alapokról kellett vadonatúj autót terveznie. A gyári csapatok kezében ráadásul aduászt jelentett a házon belül épített V6-os turbóhibrid hajtóegység, amelyet teljes szimbiózisban alkothatott meg az autóval. A csapatot akkor irányító      Ross Brawn      tökéletesen átlátta, hogy ez a gárda nagy esélye, amelyet bűn lett volna veszni hagyni, ezért az új technikai szabályrendszer kihirdetésének pillanatától gőzerővel kezdett dolgozni a 2014-es projekten. Az első perctől fogva külön munkacsoport tevékenykedett a jövőbeni autón és motoron, így a Mercedes sokkal alaposabb munkát végzett, mint azon riválisai, amelyek kissé alábecsülték a technikai változás horderejét. A világos vízió és a tudatos, szisztematikus munka vezetett el odáig, hogy az új éra első éveiben a csapat nyomasztó fölénybe kerüljön közvetlen ellenfeleivel szemben.

3. A legjobb hadvezér
Ha a Mercedesnek szerencséje volt Ross Brawn 2014 előtti szerepvállalásával, akkor mit mondjunk az őt váltó      Toto Wolff      érkezésére? A kialakult helyzet F1-es értelemben olyan volt, mintha Pablo Picasso vázlataira Salvador Dalí kezdett volna mesterműveket festeni, vagyis egy kiváló vezető által lefektetett alapokra egy másik zseniális vezér fogott sikeres építkezésbe. Egyetlen olyan munkatársat sem találunk a Mercedesnél, aki ne szuperlatívuszokban beszélne Wolff irányítási elveiről, amelyekben hatékonyan ötvöződik a konok céltudatosság és az emberséges hozzáállás. Az osztrák csapatfőnök szabadidejében szívesen bújja a pszichológiai köteteket, és valóban olyan pedagógiai érzékkel viseltet beosztottjai iránt, amellyel még magasabb szintre emeli őket. A Ferraritól érkező mérnökök nemes egyszerűséggel úgy fogalmazzák meg a két közeg közötti különbséget, hogy az olasz csapatnál negatív, a Mercedesnél pedig pozitív nyomás hárul rájuk, ezért képesek sokkal többet kihozni magukból.

4. Folyamatos innováció

A Mercedes sikereit könnyű lenne csupán azzal magyarázni, hogy a turbóhibrid éra a kezdetektől az ő autójának és motorjának kedvez a leginkább, ez azonban nem is állhatna messzebb a valóságtól. A 2014 és 2016 közötti sikerekre talán még rá lehet fogni, hogy a kezdeti lendület tartott ki egy ideig, azóta viszont a csapat egyszerűen csak minden évben jobb munkát végez ellenfeleinél. Ezen a ponton vissza is csatolhatunk a munkatársak hatékonyságára, ami annak köszönhető, hogy a támogató közegben nem félnek bátor, innovatív megoldásokhoz nyúlni. Nem lehet véletlen, hogy a radikális 2014-es szabályváltozások után a 2017-es nagy horderejű aerodinamikai megújulást, majd az első szárnyakat és a gumik szerkezetét érintő 2019-es módosításokat is a Mercedes lovagolta meg a legjobban. A csapat folyamatos erőfeszítéseit jól jelzi, hogy tavaly általános megdöbbenésre két különböző koncepció alapján épített autót próbált ki az idény eleji teszteken, idén pedig a dupla tengelyes kormányrendszerrel (DAS) sokkolta az ellenfeleket. Az innovatív megoldások és technológiák kulcsfontosságúak a sikerekben.

5. Tökéletes gépezet

Az évek során Wolff szép lassan olyan tökéletes sikergépezetet alkotott meg, amelyet nem vet vissza, ha olykor egy-egy nagyobb fogaskereket kell másikra cserélni. Az osztrák vezető gyakran emlegeti a változásban rejlő lehetőségeket, így a szervezeti egységet nem érintik érzékenyen a személyi cserék. Ennek egyik mintapéldája volt, amikor 2017-ben a két technikai igazgató, Paddy Lowe és      James Allison      olyan zökkenőmentesen váltották egymást, hogy a teljesítmény egy pillanatra sem változott meg. Sokatmondó, hogy mindketten a Mercedes támogató közegében voltak képesek kiemelkedő sikereket elérni: Allison előző munkahelyén, a Ferrarinál teljesített felemásan, Lowe pedig új csapatánál, a Williamsnél bukott meg csúfosan. De a német istálló Nico Rosberg hirtelen visszavonulását sem sínylette meg, sőt az új versenyző, Valtteri Bottas érkezésével még harmonikusabb lett a légkör. Úgy tűnik, mintha minden változás csak még erősebbé tenné a szervezetet.

6. Kordában tartott érzelmek
Bár a Formula–1 egyik meghatározó eleme a szenvedély, a modern kor vállalatirányítási szemléletében a racionalitás mindenekfelett áll – ez az, amit a Mercedes munkatársai tökélyre fejlesztettek. Az újabb és újabb sikerek elérésében kulcsfontosságú, hogy a csapattagok nem ragadtatják el magukat a győzelmek után, és minden diadal csak egy újabb kipipált rubrikát jelent a teendők listáján. Ez a hozzáállás vezette korábban három világbajnoki címig      Niki Laudát      is, nem véletlen, hogy 2019-es haláláig az osztrák vezető milyen nagy hatást gyakorolt az istállóra. Lewis Hamilton is rendre kiemeli, egy-egy győzelem után mindig lenyűgözi, hogy kollégái ünneplés helyett azonnal rohannak vissza munkaállomásaikhoz, és azt elemzik, milyen területen lehetett volna még jobb teljesítményt nyújtani. Ez a munkamorál ráadásul ragadós, a kollégák egymást ösztönzik nap mint nap, hogy ne elégedjenek meg a jelenkor sikereivel, és mindig a következő feladatra koncentráljanak.

7. Botladozó ellenfelek
Ahogy szinte minden sportágban, a teljesítmény az F1-ben is relatív, vagyis a sikerek mértékét nagyban meghatározza a konkurencia. Márpedig a Mercedes közvetlen ellenfelei az elmúlt hét évben igencsak alulteljesítettek, mert egy vagy több tényező rendre hiányzott ahhoz, hogy igazán megszorongassák a német csapatot. Anyagi és emberi erőforrások tekintetében a Ferrari és a Red Bull az a két istálló, amelynek tartania kellene a lépést, de az elmúlt hét évben félresiklott valami a riválisok háza táján. Az olaszok a turbóhibrid éra elején akkora hátrányba kerültek, hogy az első három évük gyakorlatilag értékelhetetlen, 2017-ben és 2018-ban aztán a versenyzők nem voltak a helyzet magaslatán, tavaly és idén pedig az autó tervezési koncepciója csúszott teljesen félre. A Red Bull teljesítményét az első öt évben elsősorban a Renault gyengébb motorja határozta meg, majd aztán Hondára váltva, gyári hátterű csapatként sem volt képes felérni a Mercedes szintjére. A konkurencia hiányáról sokat elárul a tény, hogy hét év alatt egyetlen rivális istálló versenyzője sem állt már harcban a vb-címért az utolsó két futamon.

*négy versennyel az idény vége előtt

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. november 14-i lapszámában jelent meg.)