F1: „Pontról pontra betartotta, amit kértünk tőle, egyszer sem hibázott”

– Milyen kritériumok alapján választják ki a versenyzőiket, tesztpilótáikat?
– A tehetség és a gyorsaság mellett nagyon fontos, hogy csapatjátékosok legyenek, akik a lehető legnagyobb segítséget nyújtják a fejlesztésekben, és elhivatottak azzal kapcsolatban, hogy visszaállítsuk csapatunk régi fényét – mondta Claire Williams, a ROKiT Williams Racing helyettes csapatfőnöke, aki jelenleg az egyetlen női vezető a Formula–1-ben. – Ebben a sportban nagyon kis különbségek vannak, tizedmásodperceken múlik a siker, és biztos vagyok benne, hogy új tesztpilótánk, Roy Nissany remek munkát végez majd a színeinkben.

– Miért ennyire biztos ebben?
– Többek között azért, mert a szezon végi abu-dzabi teszten először vezette Formula–1-es autónkat, amely nem is a legkönnyebben irányítható, mégsem kapta el a hév, pontról pontra betartotta, amit kértünk tőle, egyszer sem hibázott. Hétszázötven ember dolgozik a gyárban a két versenyzőnk sikeréért, s mostantól Roy is a csapatunk tagja. Három versenyhétvégén vesz részt a szabadedzéseken, ott lesz az újoncok év végi tesztjén, és további futamokra is elkíséri a csapatot, miközben várhatóan a szuperlicenc megszerzéséhez szükséges pontokat gyűjtögeti a Formula–2-ben.

– Mi a csapat célja 2020-ban?
– Fejlődni az általunk képviselt értékek megtartásával. Többször is megmutattuk, hogy képesek vagyunk erre, a legutóbbi idényben kicsit közelebb kerültünk a mezőnyhöz, ezt tovább kell fokozni. Két nagyon rossz évünk volt, ebből időbe telik kilábalni, ám talán a 2021-es új szabályok is a segítségünkre lesznek.

– A Formula–1 hetvenéves az idén. Ha választhatna egy kedvenc évtizedet a hét közül, melyik lenne az?
– Természetesen a kilencvenes évek! Nem csupán azért, mert csapatként sikeresek voltunk, hanem azért is, mert ikonikus versenyzők alkották a mezőnyt. Elképesztő szintű, robbanásszerű volt a technikai fejlődés, zseniális mérnökök dolgoztak a paddockban – ez mind-mind jó ok arra, hogy kedveljem azt az időszakot.

– Tinédzserként ott volt a Hungaroringen, amikor Nigel Mansell 1992-ben megszerezte a világbajnoki címet. Hogyan emlékszik erre?
– Jó szívvel – az a verseny és az a szezon még egy ok arra, hogy szeressem a kilencvenes éveket, főleg hogy Nigel Mansell volt az egyik kedvenc pilótám. El kell mondanom, nem volt általános akkoriban, hogy én ott voltam a versenyeken, csak Silverstone-ba jutottunk el minden évben. De azon a hétvégén úgy alakult, hogy ott lehettem a Hungaroringen, ám nem édesapámmal, hanem a csapattal. A szerelőkkel laktam, háromkor keltem, mint ők, és nagyon élveztem, különleges kegyként éltem meg. Az is volt. Amikor Nigel célba ért, visszajött a csapat kamionjához – mert nem voltak akkor még ekkora motorhome-ok, mint most –, körbevették az újságírók, miközben a garázsban kitört az ünneplés: mindenki azt mondogatta, hogy világbajnokok lettünk. Nagyon jó volt átélni.

– Van személyes hőse az F1-ből?
– Pilótaülésen belülről és kívülről is van. Kívülről természetesen az édesapám, belülről meg Nigel Mansell, az egyik legjobb versenyző, akit valaha láttam. És természetesen Ayrton Senna.
Sok minden változott azóta a száguldó cirkuszban – mi az, ami miatt mégis megmaradt a varázsa?
Én mindig csak a jót láttam ebben a sportágban, még akkor is, amikor sok volt a negatív hang. A csapatok elképesztő munkát végeznek, nagyon sok okos és kreatív ember dolgozik a pilóták sikeréért, akik elképesztő technikai színvonalú autókkal száguldanak.

– Hogyan jellemezné három jelzővel a jó Formula–1-es pilótát?
– Gyors, műszakilag felkészült és csapatjátékos.

– Esett már szó történelemről, nagyszerű korábbi versenyzőkről, most egy kicsit visszakanyarodnánk: ha bárkit a történelemből meghívhatna egy vacsorára, ki lenne az?
– I. Erzsébet és Margaret Thatcher – két elképesztően tudatos nő, akik a férfiak uralta világban is remekül boldogultak.