Enzo Ferrari büszke lenne a gyár mai helyzetére

Ferrari 1929-ben, a semmiből alapította meg versenyistállóját, amely a Formula–1 történetének egyetlen, a kezdetek óta létező csapata. Szenvedélyét, a versenyzést abból finanszírozta, hogy sportautóit sokszorosította, és jó pénzért árulni kezdte. Ebből jött létre a világ egyik legismertebb márkája, amelyet ma már sokan egyként kezelnek a Formula–1-gyel.

Hogy mennyire fontos a Ferrari a Formula–1 számára, jól jelzi, hogy a sportág gazdasági jogait birtokló FOM-mal kötött megállapodás szerint a Scuderia akkor is több pénzt kapna az F1 bevételeiből, mint a mezőny kétharmadának éves költségvetése, ha pontot sem szerezne a vb-n.

„Lehetetlen néhány szóban elmondani, mit jelentett nekem Enzo Ferrari – kezdte Luca di Montezemolo, a Ferrari jelenlegi elnöke az olasz gyár honlapján. – Annyi mindent köszönhetek neki, a merészségének, valamint annak a képességének, hogy még a legfontosabb pillanatokban is előre nézett a magánéletben és az üzletben egyaránt. Gyakran gondolok arra, milyen szerencsés vagyok, hogy megismerhettem, és dolgozhattam vele. Maranellóban az íróasztalom mellett van egy kép róla, ha fontos döntést kell hoznom, sokáig bámulom, és azon töprengek, ő mit tenne.”

A maranellói cég túlnőtt a Formula–1-en, ami Enzo Ferrarinak volt köszönhető, de 90 éves korában bekövetkezett halála után sem állt meg a fejlődés.

„Mindig emlékszem a példabeszédeire. Megvalósította az álmát azzal, hogy különleges autókat épített, elszántsága és szenvedélye máig visszatükröződik azokban a férfiakban és nőkben, akik a nevét viselő cégnél dolgoznak – folytatta Montezemolo. – Huszonöt évvel a halála után nagyon boldog lenne, ha látná, mivé lett a Ferrari: különleges versenyzői és ipari intézmény, amely az olasz szakértelmet hirdeti, s rajongók millióit nyűgözi le világszerte.”

Piero Ferrari, a gyár alelnöke csak 1978-ban, 33 évesen vehette fel apja nevét, azt követően, hogy Enzo Ferrari felesége elhunyt. (Pierót ugyanis Enzo Ferrari szeretője szülte, de az olasz törvények 1975-ig tiltották a válást.) Piero Lardi Ferrari számára sohasem volt kérdés, hogy csatlakozik a gyár vezetőségéhez. Ezt tette volna Enzo elsőszülött fia, Dino is, de ő tragikusan fiatalon, 24 esztendősen elhunyt izomsorvadásban. Sokan ennek a családi tragédiának tudják be, hogy Ferrari visszavonultan élt, s ritkán mutatkozott társaságban.

„Apaként és főnökként is kemény és igényes volt, ugyanakkor hiába igyekezett eltitkolni, legalább ennyire gáláns és érzelmes tudott lenni – mondta Piero Ferrari. – Bátor és újító szellemiségének köszönhetően mindig előre nézett. Mindent elmond, hogy képes volt az 1929-es gazdasági válságban megalapítani a vállalatot, amelyet a második világháborút követő kilátástalan állapotok közepette is fejlesztett. Elképesztően elszánt volt, mindig azt mondta, hogy a legjobb Ferrari még csak ezután készül el. A legtöbb személyes emlékem a vasárnapi ebédekről maradt meg, amikor eljött hozzám és édesanyámhoz.”