– A nyolcadik idényét tölti Fehérváron. Kijelenthető, hogy a Köln elleni visszavágó lesz az egyik legfontosabb meccse a Vidiben?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt négy év legfontosabb mérkőzése vár ránk – válaszolta lapunknak Loic Nego, a Mol Fehérvár 31 esztendős, 24-szeres magyar válogatott játékosa. – Miután kétezertizennyolcban megnyertük a bajnokságot, a BL-selejtezősorozatban meg sem álltunk a rájátszásig, ott alulmaradtunk az AEK Athénnal szemben, de az Európa-liga csoportkörébe így is bejutottunk, és emlékezetes meccseket játszhattunk a Chelsea-vel és a PAOK-kal. Azóta csak egyszer jártunk olyan közel egyik nemzetközi kupasorozat főtáblájához, mint most, nem csoda, hogy már nagyon várjuk a csütörtököt.
– Egy kérdés erejéig térjünk vissza a múlt csütörtökre. Utólag elárulhatja: hitt abban, hogy Kölnben nyer a Vidi?
– Igen! Amikor olyan mérkőzésre készülök, amelyen nem az én csapatom az esélyes, rendre arra gondolok, mit vittünk véghez a válogatottal az utóbbi egy-két évben. A nemzeti együttessel elért sikerek hatványozottan inspirálnak, a németországi találkozó előtt is azt mondogattam a társaimnak, bármi megtörténhet. Nem mintha motiválni kellett volna bárkit is, jó volt látni, hogy a vezetőedzőnkkel az élen mindenki maximálisan bízik a bravúrban. Michael Boris szüntelen azt hajtogatta, győzhetünk Kölnben. Igaza is lett.
– Hazai környezetben már nyerni sem kell…
– Nem biztos, hogy jó vége lenne, ha döntetlenre játszanánk. Tény, az előny nálunk van, de egy gól ezen a szinten nem sokat számít. Főleg akkor, ha olyan jó csapat az ellenfél, mint a Köln, amely a világ egyik legszínvonalasabb bajnokságában szerepel. S legyünk őszinték: a Bundesliga erősebb, mint az NB I, vagyis a papírforma szerint a németek az esélyesek. Mindamellett egyszer már megleptük őket, és a nekünk hatalmas segítséget nyújtó stábbal most azon dolgozunk, hogy még egyszer sikerüljön. Egyet ígérhetek: mindent elkövetünk a továbbjutásért. Remélem, telt ház előtt játszhatunk, már csak azért is, mert ezen a meccsen nemcsak Székesfehérvárért, hanem Magyarországért is küzdünk.
– A Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában már szerzett gólt – nem gondolja, hogy az Európa-konferencialigában is itt az ideje?
– Örülnék neki nyilván, ám az egyéni érdeknél előbbre való a csapaté. Mint említettem, a stáb jókora munkát végez, az első mérkőzésre a lehető legjobban felkészített bennünket, azt is kaptuk a Kölntől, amit vártunk. Amit szerettünk volna megvalósítani, javarészt sikerült, ezek után nincs más feladatunk, mint a visszavágóra kidolgozott forgatókönyvet követni. Ha mindehhez mindenki hozzáteszi a magáét, azt, amiben a legjobb, valóra válhat az álmunk.
– A feszültség már érezhető az öltözőben?
– Feszültségnek nyoma sincs, izgalomnak annál inkább. Úgy vagyunk vele: legyen már végre csütörtök! Ámbár az sem baj, hogy addig még aludnunk kell egyet-kettőt, hiszen így több idő jut a felkészülésre. Fontos meccs lesz ez a klubnak, és két út áll előttünk: bejutunk a csoportkörbe vagy sem. A nyomás napról napra fokozódik, de ezt nem teherként éljük meg, hanem úgy, hogy óriási lehetőség előtt állunk. Optimisták vagyunk.
– Az idénybeli nyolc tétmérkőzés mindegyikén kezdőként jutott lehetőséghez, a lehetséges hétszázhúsz percből hatszázkilencvenhatot töltött a pályán. Bírja a strapát?
– Egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a júniusi Nemzetek Ligája-meccsek után kaptam pluszpihenőt, no meg annak is, hogy a sorozatterhelés közepette nagy hangsúlyt fektetünk a megfelelő regenerációra. Arról nem beszélve, hogy egy futballistának nem kell több annál, mint hogy egyik mérkőzés után játszhat a másikon. Szóval, rendben vagyok, és úgy veszem észre, hogy a társaim is. Élvezzük a helyzetet, amelyben vagyunk, örülünk, hogy heti két meccsen játszhatunk. Csak azt kívánom magunknak, hogy még hónapokig tartson ki ez a széria!
EURÓPA-KONFERENCIALIGA, RÁJÁTSZÁS
4. FORDULÓ, VISSZAVÁGÓ
MOL FEHÉRVÁR FC–1. FC KÖLN (német)
Csütörtök, 19.00. Székesfehérvár. Vezeti: Palabiyik (török) (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
Az első mérkőzésen: 2−1