Attól, mert a vége szép lett, még nem a Fradi csoportköre volt

 

Noha a Ferencváros csütörtök este szép sikerrel zárta idei Európa-liga-szereplését, alighanem az Üllői úton is jól tudják, ha a Bayer Leverkusen csütörtökön kulcsembereivel áll ki és győzelemre kell játszania, nemhogy az 1–0-s sikert, a döntetlent is fogcsikorgatóan nehéz lett volna kiharcolni.

A sorozat tanulságait nem árt gyorsan levonni, merthogy a mostani és a két évvel ezelőtti Európa-liga-szereplés nemcsak pontokban és presztízsben különbözött egymástól, a Ferencváros játéka is elmaradt a korábbitól.

A korábbi szereplés IDÉN folytatást ért volna

Önámítás lenne azzal takarózni, hogy a mostani csoportellenfelek nagyságrendekkel erősebbek voltak a két évvel ezelőttieknél. Kétségtelen, a Bayer Leverkusen, a Betis és a Celtic európai szinten is erős csapat, ám az Espanyol, CSZKA Moszkva, Ludogorec triót sem lehetett kézlegyintéssel elintézni. Márpedig Peter Stöger gyakran hangoztatta (erről a vezetőedző értékelésében is olvashatnak), túl erős csoportba kerültek...

Meglátásunk szerint a legnagyobb különbség a Ferencváros stílusában volt.

Míg Szerhij Rebrov irányítása alatt totális célfutballt bemutatva hét pontot zsebelt be (négyet a CSZKA, kettőt az Espanyol, egyet a Ludogorec ellen), most az utolsó fordulóban begyűjtött három ponttal zárt. Ez a különbség pedig leginkább a csapat stílusának, azaz közvetve a vezetőedző személyének tudható be. Nem azt mondjuk, hogy Peter Stöger ­rossz­ edző, hiszen az osztrák tréner is remekül érti szakmáját, ám míg Szerhij Rebrov felmérte, hogy a magyar bajnok kerete mire elég, mivel érhet el eredményt, utóda ragaszkodott az elképzeléseihez, és (némileg) támadóbb szellemű futballt próbált megvalósítani.

Vesztére!

Az azóta az Arab Emírségekbe távozó Rebrov irányításával egyetlen (!) mérkőzésen kapott ki a Fradi, most hatból ötször pont nélkül maradt a magyar bajnok. Ne feledjük, az akkori hét ponttal pedig a csoport harmadik helyén zárt. Ezzel a szerepléssel most bizonyára az Európa-konferencialigában folytatná...

A két vezetőedzőnek más a futballfilozófiája

Persze Peter Stögernek abban igaza van, hogy ezen a szinten, vagyis az európai csoportkörben az ellenfelekhez képest a Ferencváros keretéből már hiányzik az a minőség, amellyel egyenlő partnere lehetne a riválisoknak. Ne feledjük, elődje is többször panaszkodott, hogy nincsenek nemzetközi tapasztalattal felvértezett futballistái – mégis hét pontot gyűjtött a Ferencváros. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a Fradi kerete teljesen átalakult, és jelentős mértékben gyengült volna. Bár nagy érvágás a Lengyelországba távozó Ihor Haratin kiválása, Ryan Mmaee­ személyében remek csatárral bővültek a variációs lehetőségek. Összességében a két évvel ezelőtti együttes sem képviselt jobb minőséget, mégis több mint kétszer annyi pontot gyűjtött az Európa-ligában, mint a mostani.

Ennek pedig egyértelműen a két vezetőedző felfogásbeli különbsége lehet az oka.

 

A statisztikák is azt mutatták, hogy míg a Fradi Stöger irányításával nyitottabb, kockázatvállalóbb futballra törekedett, Szerhij Rebrov célfutballra rendezkedett be. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a két évvel ezelőtti csoportkörben csupán kétszer kapott egynél több gólt, míg az idén – leszámítva a Leverkusen elleni utolsó, tét nélküli mérkőzést – rendre minimum két gólt szerzett a Ferencváros ellenfele.

A sok kapott góllal pedig minimálisra csökkentette az esélyét, hogy korábban pontot szerezzen a csoportkörben. Az ellenfél kapuja előtt ugyancsak tetten érhető volt a koncentráció hiánya, hiszen 2019-ben kevesebb lehetőségből jóval hatékonyabb volt a magyar bajnok. Ez pedig leginkább Szerhij Rebrov különös látásmódjának volt köszönhető.

A manapság az arab emírségekbeli al-Ain vezetőedzőjeként dolgozó tréner magyarországi időszaka alatt beszélt arról, hogy nála a labdarúgás részfeladatok egysége. Egy olyan huszonkét elemből álló játék, amely két tizenegy fős rendszerré osztható, meghatározott területen (a pályán) működik, és folyamatait bizonyos korlátozások (a labdarúgás szabályai) befolyásolják. Az ukrán vezetőedző a saját posztjuk területén analizálta a játékosok mozgását, és ha kellett, az edzéseken ezredjére is elmagyarázta, miért kell az adott szituációban oda helyezkedni, nem pedig öt centiméterrel arrébb. Ezzel nem azt szeretnénk mondani, hogy Peter Stöger és stábja nem helyezett megfelelő hangsúlyt a játék elemzésére, csupán azt, mennyire más a két vezetőedző felfogása, futballról alkotott filozófiája.

A játékosok teljesítménye elmaradt a várakozástól

A mostani gyengébb szereplés azonban nemcsak a vezetőedzőkön múlott, a játékosok egyéni teljesítménye is messze elmaradt a két esztendővel ezelőttitől. Elég csak Tokmac Nguent említeni, akit a Bayer Leverkusen ellen is lecseréltek. A norvég szélső az idén egyetlen gólt sem szerzett, ám játéka minőségileg is elmaradt a tőle (korábban) megszokottól. De a mostani csoportkörben nem csak a támadók maradtak adósak a jó teljesítménnyel... Dibusz Dénest ezúttal is ki kell emelni, a kapus a csütörtöki záró fordulóban is a mezőny legjobbja volt, ahogy a csoportkörben is nemegyszer. Rajta kívül még két-három játékos – Myrto Uzuni, Vécsei Bálint és Aissa Laidouni – nyújtott elfogadható teljesítményt, a többieké visszafogottabb volt, a megszokottnál jóval több egyéni hiba okozta a csapat vesztét.

 

A Ferencváros büszke lehet a csoportkörbe jutásra, ám a produkcióra már kevésbé.
Persze legyünk reálisak, bárcsak a következő idényben is valamelyik európai kupa főtábláján szurkolhatnánk a magyar bajnoknak...