– Feltételezzük, ha nyáron, amikor kinevezték a Mol Fehérvár vezetőedzőjének valaki azt találja mondani, a csapat három kört is megy az Európa-ligában, akkor azt gondolkodás nélkül elfogadta volna.
– Ez nyilván így van, de ahogy szokták mondani, evés közben jön meg az étvágy – reagált a felvetésre Márton Gábor, a fehérváriak vezetőedzője. – Amikor valaki eljut a sorozat rájátszásáig, szeretné megtenni azt az egy lépést, amely a csoportkörbe vezet. Gyakorlatilag két hónapja dolgozunk együtt a csapattal, pozitívan értékelem, hogy ilyen helyzetben vagyunk, bár azt is el kell ismernem, a játékunk még nem olyan, amilyennek szeretném. Lépegetünk előre, de a tapasztalat azt mutatja, hosszabb időre van szükség, hogy minden összeálljon. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nyáron meglehetősen átrendeződött a keret, ráadásul a koronavírus-járvány is „bekavart”, egy szintre kellett hozni a játékosokat. Ez időigényes feladat, nem megy egyik pillanatról a másikra.
Márton Gábor a mérkőzés helyszínén tartott sajtótájékoztatón a követezőket mondta az újságírók kérdéseire. „Jelen pillanatban a Standard Liege erősebb csapatnak tűnik, mint mi, de egy mérkőzésen bármi lehetséges. Ezt akarjuk megragadni, meglepni a Standardot és továbbjutni a csoportkörbe. A Reims ellen sem mi voltunk az esélyesek, nyilván most mindenki bizakodik, megteszünk mindent, hogy holnap bizonyítsunk a pályán is. Aki a franciák elleni meccsen rendelkezésre állt, az most is elutazott Belgiumba. Motiválóan hat ránk az is, hogy a Ferencváros bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, hiszen mióta a mostani lebonyolítás létezik, nem volt rá még példa, hogy két magyar csapat legyen a nemzetközi kupák csoportkörében. A magyar labdarúgásnak ez nagyon jót tehetne. A Standard összes játékosát feltérképeztük, felkészültünk a csapat erősségeiből és gyengéiből is, de előre semmit sem szeretnék elárulni a taktikából, a pályán akarunk bizonyítani. A Reims ellen is támadtunk, amikor lehetett, most is ugyanezt fogjuk tenni. Nyilván elsődleges, hogy minél kevesebb hibával játsszunk, de a játékosokra van bízva, hogy az adott szituációban milyen döntést hoznak, mekkora rizikót vállalnak fel. Gyakoroltuk a tizenegyeseket, de más edzésen odaállni és berúgni, mint éles helyzetben. Igaz, hogy kétszer már jól jöttünk ki belőle az El-selejtezőben, de ezt most kihagynám. Szeretném, ha a rendes játékidőben jutnánk be a csoportkörbe.” (P. V.) |
– A hétvégén a Mol Fehérvár elhalasztotta a Kisvárda Master Good elleni idegenbeli bajnokiját, a Standard Liege ugyanakkor vasárnap 2–2-es döntetlent játszott a Zulte-Waregemmel, ráadásul tíz nap alatt az már a negyedik meccse volt. A frissesség döntő tényező lehet?
– Nem szeretnék erre apellálni. Nehéz megmondani, a halasztás vagy a folyamatos játék jelent-e előnyt vagy éppen hátrányt. Az biztos, hogy a Reims elleni százhúsz perc minden tekintetben igénybe vett bennünket, bízom benne, pozitív hatása lesz, hogy halasztottunk. Mint mindegyik ellenfelünket, a Standardot is feltérképeztük, rengeteget gyakoroltunk – én ebben hiszek.
– Fortuna igencsak kegyeibe fogadta a belga klubot, hiszen a walesi Bala Town és a szerb Vojvodina ellen is hazai pályán játszhatott, és harmadik nekifutásra a Mol Fehérvárt is a saját stadionjában fogadhatja.
– Mivel nincsenek nézők, nincs akkora jelentősége, hol játszunk. Persze, ettől még idegen pályán kell futballoznunk, és az utazást sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nyilván jobb lett volna, ha a megszokott környezetben, hazai pályán fogadhatjuk a belgákat, de most ez a feladat. Nagyon bízunk a csapatban, az elvégzett munkában. Az ír Bohemian és a máltai Hibernians ellen mindenki azt mondta, kötelező a továbbjutás, és bár az én véleményem az, manapság már nem beszélhetünk kötelező győzelmekről, a labdarúgók bírták a nyomást. Amikor a Reims elleni mérkőzés következett, már nem bennünket tartottak esélyesnek, és bár a francia együttes a mostani idényben botladozik, legutóbb azért a hatodik helyen zárt a bajnokságban, a búcsúztatása mindenképpen pozitív.
– A Standard Liege a Mol Fehérvárhoz hasonlóan nyáron váltott edzőt: a belga válogatott korábbi kapusa, Michel Preud'homme után Philippe Montanier kezébe került az irányítás. Nem tudjuk, képben van-e, de a francia szakember az 1993–1994-es idényben, vagyis abban az időszakban, amikor Márton Gábor az AS Cannes futballistája volt, a Caen játékoskeretéhez tartozott. Elképzelhető, hogy annak idején pályára is léptek egymás ellen?
– Azt mondja, egy időben szerepeltünk a francia bajnokságban? Nem tudom, futballoztunk-e egymás ellen. Sajnos, csak egy idényt futballoztam Cannes-ban, de arra a mai napig emlékszem, a Caen elleni idegenbeli bajnokin biztosan játszottam, és az eredményt is mondom: egy egyes döntetlen lett a vége. Az a találkozó azért maradt meg ennyire élesen bennem, mert a szabadrúgásból lőtt gólomat – amelynél a labda a lécről lepattant, majd újra fel a lécre, aztán a gólvonal mögé – az Eurosporton a hét góljának választották.
– Mire lehet szükség annak érdekében, hogy csütörtök este azt a bizonyos utolsó lépést is megtegye a csapat?
– Pontosan arra, mint egy héttel korábban a franciák ellen. Az egységes, stabil védekezés elengedhetetlen, emellett jó volna, ha javítani tudnánk a támadójátékunkon. Ugyanakkor valamit tudomásul kell venni: amikor egyetlen mérkőzés dönti el a párharcot, semmi más nem számít, csak a továbbjutás.
EURÓPA-LIGA
SELEJTEZŐ, PLAYOFFKÖR (4. FORDULÓ)
NEM BAJNOKI ÁG
Csütörtök, 20.00: Standard Liege (belga)–MOL FEHÉRVÁR FC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
A továbbjutás egy mérkőzésen dől el.