Európa-liga: Amiért mentünk, elértük – Loic Nego

– Nehéz napokat élnek meg?
– Inkább fárasztóakat – felelte a Mol Fehérvár FC francia légiósa, Loic Nego. – Máltán ért bennünket egy-két kellemetlen meglepetés, de ezzel már felesleges foglalkozni. Ha bosszankodik az ember, nem segít. El kell fogadni, ami szembejön. Jól reagáltunk a váratlan reptéri tesztelésre éppúgy, mint arra, hogy utána jó ideig nem hagyhattuk el a szállodát, és a tervezettnél később tudtunk csak edzeni. A pályán adtunk erre méltó választ. Nyertünk a Hibernians ellen, továbbjutottunk – amiért mentünk, elértük.

– Hetven-hetvenöt percnyi jó játékkal.
– Én úgy éreztem, hogy végig kontrolláltuk a mérkőzést. Rendben, az utolsó percekben az ellenfél eltalálta a lécet, de nem férhet kétség hozzá, hogy mi voltunk a jobbak. Az első félidőben több nagy helyzetünk volt, már akkor rúghattunk volna két-három gólt. A nemzetközi mérkőzéseken ugyanakkor egyvalami számít, és az a végeredmény. Márpedig az egy-nullás siker ugyanúgy továbbjutást ért, mintha három góllal nyertünk volna.

– Lehetett volna kettő-nulla is a vége, ha Shola Shodiya nem rántja le a ráadás harmadik percében…
– Ez benne van a futballban. Nem sokkal előtte még a hazai csapat végzett el szabadrúgást, de megszereztük a labdát, és meg is lódultunk vele. Amikor megkaptam, észleltem, hogy a Hibernians játékosa mögöttem szalad, de azt is, hogy a kapus nem ér vissza a kapujába. Közben azt is láttam, hogy Nikolics Nemanja üresen van a bal szélen, gondoltam, lepasszolom neki a labdát. Aztán jött a szabálytalanság… Nyilván jobb lett volna, ha a mi gólunkkal ér véget a mérkőzés, de csak ismételni tudom magam: a legfontosabb a továbbjutás volt.

– Ha jól sejtem, már csak azért is boldoggá teszi a siker, mert a harmadik selejtezőkörben a francia Stade de Reims lesz a Vidi riválisa.
– Hogy őszinte legyek, nekem mindegy volt, hogy a Servette vagy Reims lesz az ellenfél. Erős mindkettő. Hogy francia vagyok, jövő csütörtök este nem számít a pályán. Ott csak az számít, hogy nyerünk, vagy sem. Viszont ha kérhetem, erről egyelőre ne beszéljünk többet, mert bármennyire is furán hangzik, jelen pillanatban nem az Európa-liga-selejtezőre figyelek, hanem a vasárnapi Magyar Kupa-meccsre.

– Tudom. Mindazonáltal nem azt kell nézni, hogy a következő riválisunk a megyei első osztályban vagy a francia élvonalban szerepel, hanem azt, hogy miként győzhetjük le. Persze a Tiszaföldvár ellen kötelező a továbbjutás, de pillanatnyilag nem tekintek messzebb annál a mérkőzésnél.

– Holott most akartam megkérdezni, mit szól hozzá, hogy ha túljutnak a Reimsen is, a rájátszásban a Standard Liege vagy a Vojvodina ellen vívhatják ki a főtáblára jutást.
– Maradjunk annyiban, örömmel játszanék bármelyik együttes ellen, mert ez azt jelentené, hogy a csoportkör kapujába állunk.

– Karrierje során eltöltött egy rövid időszakot Liége-ben. Szép emléket őriz?
– A Roma kölcsönjátékosaként fél évig voltam ott, két meccsen jutottam szóhoz. Szó volt róla, hogy maradok, ám az élet másként hozta. Ezt már csak azért sem bánom, mert utána szerződtem Magyarországra, amely gyakorlatilag az otthonommá vált azóta.

– Ha már otthon… Péntek hajnalban érkeztek haza Máltáról, de Ferihegyről nem haza, hanem egy budapesti szállodába vezetett az útjuk, mert amíg nincs meg a két negatív vírusteszt, nem érintkezhetnek másokkal. Hogy viselik a bezártságot?
– Nyugodtan. Tisztában voltunk már a hét elején is vele, hogy szokatlan napok várnak ránk, ezért sem zsörtölődik senki. No meg azért sem, mert az edzések erejéig – ha szigorú szabályok szerint is, de – elhagyhatjuk a szállodát. Pénteken átestünk az első teszten, szombaton kerül sor a másodikra, és ha vasárnap reggel megérkeznek a megnyugtató eredmények, indulhatunk is Tiszaföldvárra. Már alig várom.

EURÓPA-LIGA
SELEJTEZŐ, 2. FORDULÓ
Hibernians FC (máltai)–Mol Fehérvár FC 0–1(B. Nikolov 61.)
Paola,Centenáriumi Stadion,zárt kapuk mögött. Vezette:Sztojanov (bolgár)
Kiállítva:Shodiya (90+3., Hibernians)