Félidei bravúr – Deák Zsigmond jegyzete

Egy bravúros barcelonai döntetlen és egy méretes hazai pofon után csütörtökön az orosz fővárosban folytatta szereplését a Ferencváros labdarúgócsapata az Európa-liga csoportkörében. Ez a Moszkva már nem az a Moszkva – írta beharangozó tudósításában kiküldött munkatársunk, s bár ő a szovjet időket már csak nyomokban őrző metropoliszra gondolt, szavai tökéletesen illenek a helyi „Honvédra”, a katonák (armejci) becenevű CSZKA-ra. Két zakó az El-ben, egy-egy vereség és döntetlen a legutóbbi bajnoki fordulókban – nem az a klasszikus láncharapó forma a hétszeres szovjet és hatszoros orosz bajnoknál, az UEFA-kupa 2005-ös győztesénél. Ettől még a kerete értéke (csaknem 140 millió euró) mintegy hétszerese az NB I legutóbbi aranyérmesének, a szűk 20 milliót kóstáló Fradiénak. Az esélyek tehát egyértelműnek látszottak a két gárda idei első meccse előtt – a másodikra egyébként amolyan „szovjetes” időpontban, az 1917-es bolsevik puccs (avagy évszázados hamis tipizálással: a nagy októberi szocialista forradalom) napján, november 7-én kerül sor Budapesten.

Hogy az a találkozó röpke két hét múlva milyen képet mutat majd, egyelőre rejtély, a mostani első félideje mindenesetre a papírforma jegyében orosz fölénnyel és magyar kontrákkal telt. A hazaiak feltűnően alacsony átlagéletkorú összeállítással jelentkeztek (még a 17 éves Karpov is lehetőséget kapott), ha nincs Akinfejev kapus (33), a jobb oldali „futó” Fernandes (29) és a kettőből az egyik izlandi légiós, Magnússon (26), amolyan U21-es csikócsapatról beszélhettünk volna. Ennek megfelelően a kidolgozott helyzetek befejezésébe a rutin hiányában – s a mi szerencsénkre – rendre hiba csúszott, miközben a másik oldalon is adódott lehetőség Nguen előtt egy gyors ellentámadást követően. Ettől még a hazai kapufa és Dibusz több bravúrja jelezte, mekkora az orosz nyomás. S ez a szünet után sem akart csökkenni, de az Újpest elleni múlt szombati NB I-es derbin alaposan „belőtt” magyar kapus átjátszhatatlannak bizonyult.

Ez persze önmagában csak a 0–0-ra lett volna jó, ám a hajrában a csereként beálló Varga Roland közelről belőtte a mindent eldöntő gólt, a futball esetlegessége a magyar bajnok elhivatottságával párosult, és sikerre vezetett. A csoportküzdelmek „félidejében” egy-egy győzelemmel, döntetlennel és vereséggel, négy ponttal áll az FTC, és öröm kimondani, hogy a hétpontos Espanyol és a hatot szerző Ludogorec mögött harcban van a továbbjutásért. Másfél évtized szünet után nyertek újra meccset a zöld-fehérek egy nemzetközi sorozat főtábláján, s merjük kimondani: várjuk a folytatást!