A Vidi köszöni az „aggódást”, de ebből már nem lesz rémálom!

Kezdjük először is azzal, hogy a két együttes második mérkőzésére nagyjából megteltek a Groupama Aréna lelátói. Bár a kezdő sípszó pillanatában még voltak üres helyek, úgy bő tíz perc elteltével már nem sok szék maradt szabadon (a vendégszektorhoz legközelebb eső részeken voltak kevesebben a lehetségesnél). A 2014-ben átadott stadionban először jött össze úgy 17 ezer néző, hogy nem a válogatott vagy a Ferencváros volt az egyik pályára lépő csapat.

Ez egyrészt mutatja, hogy a jó színvonalat ígérő, parázs nemzetközi meccsekre továbbra is van igény Magyarországon, és nemcsak akkor, ha egy olyan sztárcsapat az ellenfél, mint a Chelsea, amely majd decemberben szerepel az Üllői úton. Másrészt az is fontos tanulság, hogy a futballszerető magyar közönség bármelyik hazai élcsapat mellé odaáll, amelyik képes eljutni az európai főtáblára, hiszen ahogy korábban a DVSC Budapesten rendezett BL-meccseire, úgy a Vidi El-találkozóira sem csak a csapat szurkolói váltottak jegyet, és nem csak Székesfehérvárról érkeztek nézők.

Ami pedig a legfontosabb szakmai tanulságot illeti: a Vidi Szaloniki után Budapesten is bebizonyította, ezen a szinten is képes az elsőtől az utolsó percig koncentrált játékra, fegyelmezett védekezésre és hatékony kontrákra, no meg ami a legfontosabb – győzelemre egy jóval magasabban jegyzett és jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodó klubbal szemben (magyar csapat a csoportkörök óta, európai főtáblán először győzött le egy ellenfelet oda-vissza).

Ahogy Marco Rossi szövetségi kapitány fogalmazott kérdésünkre a csütörtöki meccs szünetében, a PAOK semmi különöset nem tudott mutatni, azért nem, mert a Vidi egyszerűen nem engedte kibontakozni a görögöket. Az olasz szakember már a félidőben megjósolta, hogy a stabil védekezés, egy-két ellentámadással megspékelve a folytatásban győzelmet érhet a Vidinek, és ez a nyári szerzemény, Georgi Milanov fejesének köszönhetően össze is jött.

A lefújás utáni sajtótájékoztatón pedig Marko Nikolics vezetőedző a siker két legfontosabb összetevőjét is elárulta. Az egyik, hogy az európai porondon a papíron jobb erőkből álló csapatokkal szemben alkalmazkodni kell az ellenfél játékához, és a stabilitás mellett meg kell találni azokat az eszközöket, legyenek azok a szögletek, szabadrúgások vagy éppen a kontrák, melyekkel győzni lehet. A másik pedig – amivel a szerb tréner még a görög újságírókat is meglepte, amikor válaszolt a kérdésükre –, hogy a PAOK szezonbeli összes mérkőzésének felvételét látta (ez csaknem húsz találkozó), márpedig ennél jobban nem lehet felkészülni az aktuális ellenfélből.

A Vidi a két meccsen szerzett hat ponttal alaposan rácáfolt néhány, a csoportkör előtt itthon megjelent, optimistának és éppen jóindulatúnak sem nevezhető várakozásra. Az egyik hazai hírportál az első fordulót megelőzően például ezzel a főcímmel jelentkezett: „A Videoton Európában: álomból rémálom?”

A fehérváriak köszönik szépen az „aggódást”, de üzenik, ebből már nem lesz rémálom, mert a hat ponttal máris beállították a csoportkörös magyar rekordot, amit 2012-ben Paulo Sousa Videotonja állított fel, és még két meccs hátravan. Ez pedig azért óriási tett, mert a csoportkör előtt a csapat vezérének számító Danko Lazovics máig érthetetlen bejelentése sokkhatással ért fel, de Juhász Rolandék azt is átvészelték. Mint ahogy azt is, hogy a bajnoki meccsek és a nemzetközi találkozók között nem sokat változtat Nikolics mester, nagyjából ugyanaz a csapat játssza végig az erőltetett menetet, de mint a tegnapi meccs is mutatta, bírják a tempót. Mindent elmond a Vidi védekezésről, hogy a görögöknek egyetlen kaput eltaláló lövése volt a mérkőzésen, az is csak a hosszabbításban, miközben még a ráadás perceiben is volt ereje a magyar bajnoknak arra, hogy kontrát vezessen.

Le a kalappal, várjuk a folytatást a BATE és a Chelsea ellen, erre a futballra tényleg lehet építeni!

CSOPORTKÖR, 4. FORDULÓ
L-CSOPORT
Mol Vidi FC–PAOK (görög) 1–0 (Milanov 50.)
Groupama Aréna, 17 208 néző, V: Palabiyik (török)