Marko Nikolics: A PAOK vendégeként sem adhatjuk alább!

– A mérkőzést lezáró sajtótájékoztató után az angol újságírók tapssal búcsúztak öntől. Érhette volna nagyobb öröm?
– A döntetlen boldogabbá tett volna – felelte a Nemzeti Sportnak Marko Nikolics, a Vidi FC vezetőedzője. – Megtisztelő, hogy ily módon fejezték ki a megbecsülésüket, úgy tűnik, megbizonyosodtak afelől, hogy amit a meccs előtt mondtam, nem üres szólam volt. Harcos, a jó eredményért mindent megtevő csapatot ígértem, és a nézők azt is láthattak a pályán. Ennélfogva a taps nem nekem, hanem a játékosoknak jár.

– Ön mit mondott nekik a lefújás után?
– Csak kezet ráztam velük, gratuláltam nekik. Büszkék lehetnek arra, amit letettek az asztalra, de csalódottságot is olvastam le az arcukról. Hozzáteszem, ez így van rendjén, még ha a Chelsea-től is kap ki hatalmas küzdelemben valaki, ne érjen fülig a szája. Az én érzéseim is vegyesek. Egyfelől örülök, hogy méltó ellenfelei voltunk Európa egyik legjobb együttesének, másfelől elkeserít, hogy pont nélkül maradtunk. Talán némi szerencse, az extra minőség hiányzott ahhoz, hogy jókora meglepetést szerezzünk. Nem csak azért keltünk útra, hogy jó benyomást tegyünk az angolokra, hanem azért is, hogy jó eredményt érjünk el. Nos, a jó benyomás megvolt, ám a jó eredmény még várat magára.

– Két meccs, két vereség a csoportkörben. Mikor álltak közelebb a döntetlenhez, a BATE vagy a Chelsea ellen?
– A két találkozót nem érdemes összehasonlítani. A fehéroroszok ellen többet birtokoltuk a labdát, de elkövettünk két hibát, s két gólt kaptunk. Azon a mérkőzésen is hadilábon álltunk a gólszerzéssel – mondanom sem kell, miben kell javulnunk.

– A mérkőzés előtt nem titkolta, Maurizio Sarri az egyik kedvenc edzője. A meccs után váltott vele néhány szót?
– Tényleg csak néhányat. Elismerően nyilatkozott rólunk – ennek azért örültem.

– Hogy olasz kollégája gondban lehetett, jelzi, a szünet után Eden Hazard-t is bevetette, holott a hírek szerint nem tervezte.
– Hazard-t én is beállítottam volna… A földkerekség egyik legjobb futballistája. Azt azonban szögezzük le, a világ labdarúgása nem Hazard-ból áll, sőt, még a Chelsea sem egyenlő vele. Kiváló edző, fantasztikus játékoskeret, dicső múlt és fényes jelen – ez a Chelsea. Olyan klub, amelyet méltán sorolnak a csúcskategóriába.

– A Vidi hová tartozik?
– Amit az elmúlt tizenhat hónapban elértünk, azzal bizonyítottuk, ott a helyünk, ahol most vagyunk: az Európa-liga csoportkörében. Amióta Székesfehérvárra szerződtem, a Vidi megnyerte a bajnokságot, miközben eljutott előbb az Európa-liga, majd a Bajnokok Ligája rájátszásáig. Augusztus végén egy kis lépés hiányzott ahhoz, hogy belépjünk a BL kapuján, de a jelek szerint még nem voltunk eléggé jók hozzá. Azt viszont senki sem kérdőjelezheti meg, hogy fokozatosan lépegetünk előre, egyebek mellett ezért is vívtunk olyan jó meccset a Chelsea-vel, amilyenre senki sem számított.

– Ön sem?
– De én igen! Éppen az elmúlt tizenhat hónap tapasztalata mondatta velem a mérkőzés előtt, hogy ha kellőképpen fegyelmezettek és bátrak vagyunk, maradandót alkothatunk. Ahogyan a fegyelmezettség, a bátorság sem hiányzott a játékunkból, kár, hogy a helyzetkihasználásunk olyan volt, amilyen.

– Mit remél a folytatástól?
– Három hét múlva a PAOK vár ránk, amely négy-egyre nyert a minket Budapesten legyőző BATE otthonában…

– Vagyis nincs esélyük Szalonikiben?
– Miért ne lenne?! Ha így tudtunk futballozni a Stamford Bridge-en, a PAOK vendégeként sem adhatjuk alább! Ha nyernénk, és közben a Chelsea megtenné azt a szívességet, hogy legyőzi a fehéroroszokat, három kör után egy csapat állna kilenc ponttal, míg a másik három egyaránt hárommal. A továbbjutás pedig nyílt lenne… Hogy aztán a hatodik kör után hogyan mutat majd a tabella, megjósolhatatlan, de egyvalamit garantálok: az utolsó pillanatig harcolunk.

– Ez megtenné végszónak, csakhogy vasárnap megint játszanak, igaz, nem Londonban és nem a Chelsea ellen, hanem Felcsúton és az MTK ellen.
– Nem lesz probléma a motivációnkkal. Minden mérkőzésen megkövetelhető az az elszántság a srácoktól, ami a Stamford Bridge-en jellemezte őket. Ha valami miatt kissé aggódom, az a kimerültség. Hajnali három órakor indultunk vissza Angliából, reggel hétnél hamarabb senki sem ért haza – bár eredetileg úgy volt, délután edzünk, jobbnak láttam, ha mindenki pihen. Mindenesetre felkészültünk az MTK-ból, meglátjuk, mire lesz elég. Hiszek a győzelemben, ám ahhoz, hogy besöpörjük a három pontot, szükségünk van a szurkolókra is. Ezúton is köszönöm, hogy rengetegen elkísértek bennünket Londonba, és csodás hangulatot teremtettek, ugyanakkor ezúton is kérem, minél többen jöjjenek el Felcsútra. Jó lenne, ha kétszáz helyett legalább kétezer néző előtt játszhatnánk. Nem magam, hanem a játékosok miatt kérem. Mert megérdemlik.

EURÓPA-LIGA
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
L-CSOPORT
CHELSEA (angol)–VIDI FC 1–0 (Morata 70.)

A CSOPORT MÁSIK MÉRKŐZÉSÉN
BATE Boriszov (fehérorosz)–PAOK (görög) 1–4 (Szkavis 61., ill. Prijovics 6., Léo Jabá 11., 17., Pelkasz 73.)