Kovács Zoltán: A játékosokról és az edzőről beszéljenek, ne rólam!

– Megdobogtatta a szívét a Welcome to Thessaloniki! felirat a reptéren?
– Megdobogtatta, bizony – felelte a Vidi sportigazgatója, Kovács Zoltán, aki 1998 tavaszán még a PAOK szurkolóit boldogította a góljaival. – Jó újra itt lenni, a sorsolás óta vártam ezt a napot.

– Az elmúlt hetekben sokan hívták Görögországból?
– Nagyon sokan. Amikor kiderült, hogy korábbi csapatommal egy csoportba kerültünk, napokon át csörgött a telefonom. Egy hét után valamelyest alábbhagyott a lendület, de az elmúlt napokban újra feléledt a szaloniki vonal, s odáig jutottam, hogy sajtófőnökünk, Gressó Gergely segítségét kértem a kialakult helyzet kezeléséhez. Már nem játékos vagyok, nem vágyom arra, hogy reflektorfényben legyek. A játékosokról és az edzőről beszéljenek, írjanak, ne rólam! Úgy vagyok vele, ha a sportigazgatót faggatják szüntelen, az nem jelent jót.

– Akkor ejtsünk szót a futballistáról – arról a futballistáról, aki húsz évvel ezelőtt a PAOK-hoz igazolt.
– Nem kellett volna kiemelni, hogy húsz évvel ezelőtt… Belegondolni is rossz, milyen rég volt. Eddig azt hittem, nem öregszem, de most, hogy erről beszélünk, rádöbbentem, rohan az idő. Holott mintha csak tegnap lett volna, hogy Görögországba szerződtem. A Magyarország–Norvégia mérkőzésen szúrtak ki a PAOK és a Panathinaikosz megfigyelői, az athéni szál azonban idővel elhalt, hogy miért, azóta sem tudom. Azt viszont igen, hogy a PAOK-nál mindent megtettek azért, hogy őket válasszam, 1997 nyarán akkori klubom, az Újpest tulajdonosával, Sólyom Sándorral meghívtak minket egy ismerkedő látogatásra. Amit láttam, meggyőzött arról, hogy jó helyre kerülök.

– Úgy tudtam, hogy csak kilencvennyolc januárjában lett a PAOK játékosa.
– Így is volt. Amikor a két egyesület tárgyalt, megkértem Sólyom Sándort, ha egy mód van rá, intézze úgy, hogy csak télen kelljen klubot váltanom. Azt nem állítom, hogy vérprofi módjára viselkedtem, bevallom, az eszem helyett a szívemre hallgattam. Az előző idényben ugyanis épphogy lecsúsztunk a bajnoki címről az Újpesttel, de szentül hittem abban, hogy a következő bajnokságot megnyerhetjük. Ezért törekedtem arra, hogy az őszi szezont még a Megyeri úton tölthessem, addig is a csapat segítségére akartam lenni. Két évtized elteltével kijelenthető, a számításom bevált, hiszen a görögök végül beleegyeztek abba, hogy télen menjek ki, az Újpest pedig aranyérmes lett. Így lettem légiós és magyar bajnok egyazon esztendőben.

– A szaloniki „kaland” végül alig hat hónapig tartott. Miért?
– Anyagi okok miatt. Sajnos az idő tájt nem volt olyan stabil a PAOK háttere, mint manapság. Így történhetett meg, hogy először januárban kaptam fizetést, aztán legközelebb szeptemberben – akkor már az Európai Labdarúgó-szövetség és az ügyvédeim közbenjárására. Mindettől függetlenül nem bántam meg, hogy Görögországba igazoltam, karrierem egyik legrövidebb, mégis legszebb időszaka volt. Szívesen maradtam volna, de miután a görögök az Újpestnek sem fizettek, haza kellett jönnöm.

– Ha a búcsú fájó is volt, a kezdet parádésra sikerült.
– Úgy ám, az első meccsemen csereként szálltam be, és győztes gólt szereztem. Csodálatos nap volt! A PAOK-nak fanatikus szurkolótábora van, él-hal a fociért, ha valakit szeret, azt nagyon szereti. Engem, úgy érzékeltem, gyorsan megkedveltek a drukkerek, felemelő érzés volt előttük játszani. Ezek után képzelheti, mit éltem át akkor, amikor az Iraklisz elleni idegenbeli derbit úgy nyertük meg három-kettőre, hogy kétszer találtam a kapuba.

– Másnap jó lehetett kimenni az utcára.
– Másnap jó volt hazamenni a válogatottba…

– Tartja még a kapcsolatot a klubbal vagy bárkivel Szalonikiből?
– Hogyne! A családdal gyakran nyaralunk a közeli Halkidiki-félszigeten, olyankor rendre ellátogatunk Szalonikibe. Vannak barátaim, közülük is kiemelkedik az egyetemi éveit Magyarországon töltő Tódor, vele természetesen most is összefutok. Ha időnk engedi, a kedvenc halasunkhoz is elugrunk. Jó lesz nosztalgiázni kicsit.

– Odahaza őriz emléket a görögországi korszakból?
– Egy mez emlékeztet arra, hogy itt futballoztam. Igaz, ha nem lenne meg, akkor sem felejteném el azt a periódust. Tényleg szép volt.

– Vajon évek múltán így gondol majd vissza a PAOK–Vidi mérkőzésre is?
– Látva, ahogy a csapat harcolt a Bajnokok Ligája-selejtező, illetve az eddigi két Európa-liga-csoportmérkőzés során, nincs mitől félnem. A BATE Boriszovtól sajnos kikaptunk, ám azt a naivságunk számlájára írom. A Chelsea otthonában fontos volt, hogy túléljük az első húsz percet, miután sikerült, adódott lehetőségünk arra, hogy meglepetést szerezzünk. Ha a helyzeteink egyikét gólra váltjuk, össze is jöhetett volna a bravúr. Nem véletlenül mondtam a lefújást követően, hogy büszkén, de nagy hiányérzettel térhetünk haza.

– A szaloniki pontszerzés is a meglepetés kategóriájába tartozna?
– Nem lehet más célunk, mint megnyerni a meccset! Még akkor is, ha az esélyek nem mellettünk szólnak, és akkor is, ha egyetértek azokkal, akik úgy vélik, a PAOK erősebb a minket a BL-rájátszásban kiejtő AEK Athénnál. Mindamellett állítom, a görög bajnoknál mi is jobbak voltunk, más kérdés, hogy a végeredmény nem ezt mutatta. Az ugyanakkor bizakodással tölt el, hogy a Vidi tud jobban futballozni, mint az AEK ellen. Hiszek a csapatban, és megnyugtat, hogy a gárda tagjai is bíznak magukban. Ahogy hallom, telt ház várható, de emiatt sincs bennem félsz, a csapatunk tele van sok nagy csatát megélt futballistával, kizártnak tartom, hogy a frenetikus légkör megfogja őket. Épp ellenkezőleg, feldobja a srácokat – mint ahogy engem is feldobott egykoron.

– Milyen fogadtatásra számít?
– Az ismerősök bizonyára örömmel látnak újra, és én is boldogan ölelem majd át őket, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ennek a mérkőzésnek nem én vagyok a főszereplője. Nagy dolognak tartom, hogy a Vidi sportigazgatójaként egy Európa-liga-csoportmeccs miatt vezetett újra az utam Szalonikibe, de részemről ezzel el is van intézve a történet. Köszönöm, jól érzem magam a bőrömben, a Tumbasz Stadionban sem szeretnék előtérbe kerülni. Bőven beérem azzal, ha egy fehérvári futballista viszi el a show-t – de ha több, az sem baj, sőt…

EURÓPA-LIGA
CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ
L-CSOPORT
21.00: PAOK (görög)–Vidi FC (Tv: Sport1)
21.00: Chelsea (angol)–BATE Boriszov (fehérorosz) (Tv: Digi Sport1)