A Ferencváros Zeljeznicar elleni kudarca után nem tehetünk mást, mint hogy minél részletesebben, több szemszögből igyekszünk levonni a tanulságokat, ezúttal az InStat információinak segítségével.
Hat ok, amiért az FTC könnyűnek találtatott Európában |
Szarajevóban sem ment – kettős vereséggel búcsúzott a Fradi |
Ez volt az a találkozó, amikor a mérkőzésre vonatkozó általános adatokból – úgymint például labdabirtoklás, passzok – nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, mert hiába jelez a legtöbb elem Fradi-fölényt, a meccs a Zeljeznicar akarata szerint alakult. Ennek fő okát pedig a kapura lövési mutatóban kell keresni: a hat hazai lövésből három eltalálta a kaput, ebből kettő gól lett, míg a vendégek hiába futottak az eredmény után, és hiába lőttek többször kapura (nyolcszor), kevesebbszer találtak (kétszer) és gólt sem szereztek.
Ha részletesen belemegyünk a kudarc „miértjeibe", a konkrét meccsszituációkba, akkor a következő válaszokat kaphatjuk.
1. A Ferencváros a tizenhatos előterében, középen az ötből csak egy párharcot nyert meg (20 százalék), közvetlenül a kapu előtt pedig a nyolcból hármat (38 százalék). Ebből is adódik, hogy a Fradi első számú gólfelelőse, a center Böde Dániel rendkívül gyenge, 22/6-os (22 párharcból hatot nyert meg) párharcmutatót produkált (27 százalék). Úgy, hogy viszonylag sokat volt játékban, ugyanis Gera Zoltán (27/15, 56 százalék) és Somália (25/15, 60) után ő vívta a harmadik legtöbb párharcot a zöld-fehérektől. Túlzás nélkül mondhatjuk, a Fradi házi gólkirályát (az előző idényben 13 gólt szerzett) leradírozták a pályáról a bosnyákok.
2. Régi futballigazság, hogy hiába passzolsz a mezőnyben többet és pontosabban, mint az ellenfél (FTC: 554/458, 83 százalékos pontosság, Zeljeznicar: 321/232, 72 százalék), ha nem tudsz több gólhelyzetet kialakítani. Helyzeteket eredményező kulcspasszokkal a Fradi nyolcszor kísérletezett, ebből kettő volt sikeres, akárcsak a bosnyákoknál, csak éppen ők négy próbálkozásból érték el ugyanezt a számot, ráadásul mindkét lehetőséget gólra is váltották.
3. Az már régen rossz, ha egy eredménykényszerben játszó, az első meccs elvesztése után eleve hátrányból induló csapatban a védekező középpályás, jelen esetben a Fradiból Somália vállalkozik a legtöbb cselre (8/6) és a csapat cseleinek 37 százaléka nem jön be (a Fradi 30 cselt mutatott be, ebből 19 volt sikeres).
4. Ha már Somáliánál és a rossz jeleknél tartottunk, az sem szerencsés, ha egy védekező középpályásnak mindössze két szerelése van kilencven perc alatt, illetve csak két labdát tud szerezni – miközben csapata sima vereséget szenved. Somália az ellenfél térfelén a kilenc próbálkozásából mindössze egyszer szerzett labdát.
A néhány kulcsmomentumon túl a további tanulságok levonását a mellékelt statisztikák segítségével olvasóinkra bízzuk. Talán még egy adatot érdemes kiemelni: a Fradi legjobbja a támadó-, illetve a középpályássorból a teljes teljesítményt mérő InStat-index alapján a 36 éves Gera Zoltán volt. Ha a többiek nemzetközi szinten még ennyire sem képesek, akkor sok jóra tényleg nem számíthat a Fradi (csak szemléltetésképp: a Zeljeznicar középpályás- és támadósorából négyen is jobb számokat produkáltak, mint Gera).