Bacca labdarúgó-karrierjét nem nehéz felvázolni. Egy jól irányított internetes kereséssel rögtön látható, hogy a 28 éves csatár hazájában kezdett el futballozni, majd az FC Bruges csábította át Európába, ahol másfél belgiumi idény után, 2013 nyarán a Sevilla megvásárolta hétmillió euróért. Rengeteg gól és számos diadal után Bacca 2015. május 27-én már pályafutása második Európa-liga-serlegét emelte a magasba – a sevillai gárda ugyanis megvédte a 2014-ben megszerzett címét.
A Charlie és egyes pletykák szerint Paróka (Peluca) becenévre is hallgató támadó pályafutása azonban korántsem mondható hétköznapinak.
Bacca szülei, Éloise és Gilberto a mai napig ugyanott élnek, ahol Carlost is felnevelték. Bacca többször próbálta már a szüleit rávenni, hogy elköltözzenek, ám erőfeszítései hiábavalóak voltak. A családi házat azonban felújították. A kolumbiai csatár egy interjúban elárulta, fiatalon sok rossz döntése volt. Azt hitte, övé a világ, mert pénzt keres, de felesége, Shayira Santiago (akivel 2009-ben mondták ki a boldogító igent) segítségével megváltozott, érettebben és más szemszögből tekint a világra. Két gyermekük van, egy ötéves fiú, Carlos Daniel és egy kétéves kislány, Carla Valentina, aki Belgiumban született. |
Carlos Arturo Bacca Ahumada 1986. szeptember 8-án – nagyjából három hónappal Diego Armando Maradona örökké emlékezetes világbajnoki tündöklése után – született a kolumbiai Puerto Colombiában. Az ország északi részén található kikötővárost hosszú évtizedekig a mélyszegénység jellemezte, így Bacca családja egyáltalán nem irigylésre méltó anyagi körülmények között élt.
A famíliában Carlos volt a három testvér közül a legfiatalabb, és a labdarúgás iránti rajongását édesapjától, Gilbertótól örökölte, aki amatőr szinten kapusként játszott. A legendák szerint a kicsi Carlos olykor az ebédet is kihagyta, mert inkább az utcán focizott a barátaival.
Bacca 19-20 évesen (körülbelül akkor, amikor későbbi klubja, a Sevilla az első UEFA-kupáját nyerte) két állásban dolgozott: több forrás szerint halászként és egy busztársaság jegyszedőjeként kereste a kenyérrevalót. Általában hajnali négykor kezdődött a műszakja, s előfordult, hogy este tizenegyig munkában volt. Bacca elmondta, ekkor már három éve nem edzett rendszeresen, úgy érezte, elszállt az esélye arra, hogy profi labdarúgó legyen.
„Húszévesen Puerto Colombiában az élet nem volt könnyű – nyilatkozta Bacca 2013-ban a Marcának. – Jegyszedőként dolgoztam, hogy a családomnak segíthessek. A futball adta kitörés kapuja régóta zárva volt előttem, nem számíthattam arra, hogy profi leszek, de Istennek hála az Atlético Junior lehetőséget adott nekem.”
Később Bacca összeveszett a főnökével, s otthagyta a buszos állását. Nem sokkal később barátaival amatőr csapatot szerveztek, amelynek egyik mérkőzésén az Atlético Junior egyik szakembere felfigyelt rá, a klub pedig leigazolta őt.
Miután az élvonalbeli „cápáknál” húszévesen szóba sem jöhetett Bacca szerepeltetése, az ifjú játékost a 2004-ben alapított másodosztályú Barranquilla FC kölcsönvette. Itt 27 bajnokin tizenkétszer volt eredményes, majd a következő idényben a venezuelai másodosztályban találta magát (kölcsönben), ahol a Minervén színeiben 29 mérkőzésen ugyancsak tizenkét gólt lőtt, ráadásul csapata feljutott az élvonalba. Bacca azonban az első osztály kihívásai helyett visszatért hazájába, s újra a Barranquillához került kölcsönbe. A második vonalban 19 meccsen szerzett 14 találatával gólkirályi címet szerzett, s ez már elégnek bizonyult ahhoz, hogy az Atlético profi szerződést kínáljon neki.
Bacca 2009-ben, 22 évesen – első találkozóján harminc perc alatt két gólt szerezve – debütált a profik között az Atlético színeiben, amelynek gyerekkora óta drukkolt. Első évében rendszeresen a kezdőcsapatban kapott helyet, és a Kolumbiai Kupában tizenegyszer talált be, amivel a sorozat legeredményesebb játékosa volt, a Junior pedig az elődöntőig jutott.
Yaneth Salem, Bacca egyik középiskolai tanára elárulta, hogy Carlos Bacca tizenöt évesen rendszeresen lógott a tanításról, mert biztosra vette, hogy futballista lesz, s naphosszat az utcán gyakorolt. Bacca egyszer testnevelésből is megbukott a sok hiányzás miatt. |
A következő két szezon egyértelműen az övé (és csapatáé) volt: 2010-ben és 2011-ben az Atlético története hatodik és hetedik bajnoki címét nyerte meg, ráadásul Bacca mindkét esetben gólkirály lett – mindkétszer tizenkét találattal. Sőt, 2010-ben az év álomcsapatába is bekerült Kolumbiában, 2011-ben pedig nyolc góljával ismét ő volt a kupa legjobb gólvágója.
Baccát ekkortájt többek között az egyaránt argentin Boca Juniors és Racing Club is kereste, míg Európából az orosz Lokomotiv Moszkva és az olasz Chievo is udvarolt neki, ám az üzlet egyik klubbal sem jött össze. Pedig a Racingban együtt játszhatott volna honfitársával, a kolumbiai futball egyik leghírhedtebb fenegyerekével, Teófilo Gutiérrezzel, aki a Barranquillában és az Atléticóban is csapattársa volt.
Bacca a Soccerway szerint tizenhétszer, a Wikipedia szerint 29-szer lépett eddig pályára a kolumbiai nemzeti csapatban. Az biztos, hogy hét gólt szerzett – érdekesség, mindet felkészülési meccsen, ebből kettőt pedig Salvador ellen három perc leforgása alatt. Bacca ott volt a 2014-es világbajnokságon: egy meccsen, a házigazda brazilok elleni negyeddöntőn kapott lehetőséget José Pékermantól, aki a 2015-ös Copa Américára is meghívta a Sevilla csatárát a harminc fős bő keretbe. |
Dél-Amerikában töltött évei alatt 205 tétmeccsen 111-szer volt eredményes a klubjaiban, így szemet szúrt a válogatott akkori szövetségi kapitányának, Hernán Darío Gómeznek is. Bacca 2010 augusztusában, az első válogatott meccsén gólt szerzett Bolíva ellen La Pazban. A remek debütálás után azonban „elfelejtették”, legközelebb két évvel később húzhatta magára a nemzeti mezt – ám ekkor már José Pékerman volt a kapitány, Bacca pedig Belgiumban ontotta a gólokat klubszinten. Nem mellékesen ekkor is betalált, Kolumbia 3–0-ra nyert Kamerun ellen – naná, hogy Barranquillában.
Az FC Bruges 2012 januárjában a hírek szerint kétmillió eurót fizetett a játékjogáért az Atléticónak, amelynek színeiben a csatár három szezon alatt 74 gólt szerzett – ezzel a klub örök-góllövőlistájának ötödik helyét elfoglalva. Bacca január 21-én mutatkozott be Európában, de az első góljára az ötödik meccséig kellett várni, amikor a belga bajnokság rájátszásában a Bruges az ő góljával 1–0-ra nyert a Gent ellen.
A következő idényben csapatával elbukott a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ám az El-ben megszerezte első góljait az európai kupaporondon. A 2012–2013-as idény végén 25 találattal belga gólkirály lett, s őt választották meg a szezon legjobb futballistájának Belgiumban.
Bár az Espanyollal is szóba hozták, végül a Sevilla vitte el Spanyolországba, ahol első idényében többek között betalált a Santiago Bernabéuban, s gólt szerzett a sevillai derbin a Betis ellen is. 2014 márciusában a Sevilla Bacca duplájával 2–1-re legyőzte a Real Madridot, a Ramón Sánchez-Pizjuán Stadion közönsége pedig állva tapsolta a játékost. Májusban ő lett a hatodik kolumbiai futballista, aki megnyerte az Európa-ligát (vagy korábbi nevén UEFA-kupát), miután a Sevilla legyőzte a Benficát a gól nélküli százhúsz perc után. Bacca „természetesen” értékesítette saját tizenegyesét a torinói fináléban. Charlie 21 góllal zárta az évadot a Sevillában, és Spanyolországban őt választották meg a szezon legjobb igazolásának, sőt a La Liga álomcsapatába is bekerült, valamint Ángel Di Maríát és Neymart megelőzve ő lett az idény legjobb dél-amerikai játékosa a spanyol élvonalban.
Kiemelkedő teljesítményének köszönhetően a Sevilla tavaly szeptemberben 2018-ig meghosszabbította Bacca szerződését, s kivásárlási árát harmincmillió euróban rögzítette. A csatár még nagyobb számban termelte a gólokat, s az ő vezérletével a Sevilla sorozatban másodszor nyerte meg az El-t. A 28 éves kolumbiai a 2014–2015-ös szezonban 53 tétmeccsen 28-szor volt eredményes, ebből kettőt a Varsóban 3–2-re megnyert fináléban szerzett.
Bacca elsírta magát a mérkőzés végét jelző hármas sípszó után – az egykori húszéves halászból El-döntőben győztes gólt szerző futballista lett.
EURÓPA-LIGA
DÖNTŐ
Dnipro Dnipropetrovszk–Sevilla 2–3 (2–2)
Varsó, 47 000 néző V: Atkinson (angol)
DNIPRO: Bojko – Fedeckij, Douglas, Cseberjacsko, Léo Matos – Kankava (Sahov, 85.), Fedorcsuk (Bezusz, 68.) – Matheus, Rotan, Konopljanka – Kalinic (Szeleznyov, 78.) Vezetőedző: Miron Markevics
SEVILLA: Rico – Aleix Vidal, Carrico, Kolodziejczak, Trémoulinas – Mbia, Krychowiak – Reyes (Coke, 58.), Banega, Vitolo – Bacca (Gameiro, 82.) Vezetőedző: Unai Emery
Gólszerző: Kalinic (7.), Rotan (44.), ill. Krychowiak (28.), Bacca (31., 73.)