Európa kontrakirálya és Európa minimalistája a Chelsea

KONTRÁZGATUNK? KONTRÁZGATUNK!

A Chelsea két idényen belül másodszor nyert meg úgy nemzetközi kupát, hogy nem feltétlenül játszott jobb futballt a fináléban – igaz, nem is biztos, hogy erre törekedett. Ezt mutatja néhány statisztika is, no meg azt, hogy a Benfica „bement a Chelsea utcájába", hagyva kontrázni az angolokat – ezt főleg az első gólnál bánhatták meg. A Chelsea látványosan kevesebbet passzolt (435:320 a Benficának, a hatékonyság is a lisszaboniaknál jobb), egyéb alternatívák hiányában hosszú indításokra kényszerült – de megtartotta az alakzatot, melyet leginkább csak a Benfica szélsőhátvédei tudtak megbontani). A lehetőségeket kialakító kulcspasszok tekintetében a londoni együttes már majdnem egálra (20:18) hozta a meccset, lövésekben (14:10 a Benficának, kapura tartó lövések tekintetében viszont 5:4 a Chelsea-nek!) pedig szintén partner volt. A tudatos kontrajátékot mutatja a meccsen végigvezetett ellentámadások száma: a Chelsea e tekintetben 22:8-as fölényben volt!

AZ AZ ÁTKOZOTT FEJES

A Benfica megnyerte a párharcok ötvenöt és a légi párharcok ötvenhat százalékát. A 93. percben aztán egy jobb oldali szöglet után Braniszlav Ivanovicsot nem sikerült lefejelni – a hosszún sem Jardel, sem André Almeida nem ugrott fel igazán komolyan, a szerb ívelt fejese pedig behullott a hálóba.

Na néha ennyit ér a „légifölény." Persze az is igaz, hogy Ivanovicsot fejjátékban az egész mérkőzés során csupán egyszer sikerült felülmúlnia a Benfica futballistáinak.

MÁSODPERCEK IS ELÉGNEK BIZONYULTAK

Döbbenetesen rövid idő telt el Petr Cech kidobása és Fernando Torres befejezése között az első Chelsea-gólnál – no meg összesen három érintésből (Cech, Mata perdítése, Torres megugrása) ment végig az akció, melynek végén a nagyon drágán megvett (és azóta nagyon sokat szidott) spanyol középcsatár végtelenül higgadtan fejezte be az akciót. A Benfica védekezéséről nem fognak ódákat zengeni, mindenesetre a Chelsea ellentámadása részben megmutatta, hogy miért nevezték Európa kontrakirályának a londoniakat.

ELFOGYTAK A VÉGÉRE

A Benfica vereségében óriási szerepet játszott az, hogy a portugál csapat ereje elfogyott a hajrára, és ezt a statisztika is alátámasztja. Ugyan ekkor is megmaradt a labdabirtoklási fölény (Sőt! Az utolsó negyedórában volt a legnagyobb), de a Chelsea a passzjátékon kívül minden téren a Benfica fölé kerekedett. A portugálok mind összességében, mind saját térfelükön több labdát vesztettek, a labdák visszaszerzésére pedig a Benficának egyszerűen már nem maradt energiája – nem úgy az angoloknak, akik a portugálok térfelén is többször el tudták venni a labdát. A Benfica-játékosok megmozdulásainak hatékonysága visszaesett az egész második félidőre (a londoniaké ellenben folyamatosan javult).

A legnagyobb különbség a megnyert párharcok tekintetében van. A Benfica óriási fölényben volt végig e tekintetben az első félidőben (az első fél órában 59 csatából 45 az ő győzelmükkel végződött, ez elképesztő fölény, és meglepő, hogy nem mutatkozott meg gólokban!), ám a szünet után egyre inkább dominánssá vált a Chelsea – az utolsó tizenöt percben az angol csapat játékosai 61 százalékát nyerték már meg a párharcoknak.

SZÉLSŐHÁTVÉD? SZÉLSŐ TÁMADÓ!

A Benfica elsősorban támadó szellemű szélsőhátvédeivel tudott veszélyt teremteni a Chelsea kapuja előtt. Érdemes megnézni a játékosok átlagos pozícióját a találkozón, a 34-es André Almeida és a 25-ös Melgarejo Sanabria messze feltolva játszott. A védelem tagjai közül messze Almeida lépett be a legtöbb támadásba, más kérdés, hogy pont azt nem tudta adni, amire óriási szükség lett volna: nem jött tőle úgynevezett extra támadó megmozdulás (Melgarejótól kétszer is, de azzal nem tudott élni a Benfica). A mérkőzésen bemutatott összes megmozdulás alapján kiszámolt InStat-teljesítményindex szerint amúgy a védekezésben elég rossz mutatókkal előrukkoló Almeida volt a Benfica leggyengébb pontja a döntőn (a védelemből Garay és Luisao sem remekelt).

BENFICÁS A LEGJOBB

Ha már teljesítményindex: ez alapján a Benfica középpályása, az ötszörös argentin válogatott Enzo Pérez bizonyult az El-döntő legjobbjának, 312-es mutatóval. A Chelsea-ből az első gólt szerző Fernando Torres 306-os teljesítményindexet mutat fel, ezt követően Matics (289), Cardozo (281), Cech (272) a sorrend.

RÚGD ÉS FUSS!

Jobb híján át is rúghatjuk (néha dobhatjuk) az ellenfél teljes pályára küldött egységét, mind az El-döntő leggyakoribb passzútja mutatja: meglepő módon a Petr Cech–Fernando Torres „összjáték” volt a legtöbbször alkalmazott átadási útvonal (12) a mérkőzésen, megelőzve az Azpilicueta–Mata (10) és az Almeida–Pérez (9) játékkapcsolatot. A Chelsea negyven hosszú labdát vállalt be, héttel többet, mint a Benfica. Érdekesség, hogy az említett Pérez középpályásként egyszer nem próbált meg hosszú indítást a döntőn – Limán kívül minden más csapattársának volt erre kísérlete. Más kérdés, hogy rövid és közép távra viszont gyakran és precízen passzolt.

CARDOZO, A PAZARLÓ

A Benfica első számú gólfelelőse és veszélyforrása, Óscar Cardozo egymaga majd' annyi lövést vállalt el, mint csapata többi tagja összesen (ő hatot, a többiek együttvéve nyolcat) – messze ő veszélyeztette a döntőn a legtöbbet a kaput. Ugyan betalált tizenegyesből, de összességében nem volt kiemelkedő napja, persze hálátlan szerepbe is kényszerült a Chelsea védői mellett.

Hat lövéséből csak kettő talált kaput, ötvenkilenc támadó megmozdulásából huszonhét volt sikeres, párharcainak hetvenegy százalékában pedig alulmaradt.

Ennél csak egy embernek volt rosszabb mutatója a mezőnyben – a teljesítményindex szerint a Chelsea legrosszabbjának bizonyuló David Luiznak.

AZ ÁTOK

Statisztikailag nem kimutatható kategória, de ne becsüljük le a Benficát 1962 óta sújtó „Guttmann-átkot.” A portugálok is ezzel tudják a legkönnyebben megmagyarázni a vereséget: „Elátkozottság gátolja a Dicsőséges Csapatot” – olvasható a Correio da Manhában.

A Chelsea-t viszont semmi nem gátolja meg abban, hogy néhány napig mind a BL, mind az El győztesének járó kupát birtokolja.

EURÓPA-LIGA, DÖNTŐ
BENFICA (portugál)–CHELSEA (angol) 1–2
Amszterdam, Amsterdam ArenA, 46 163 néző. V: Kuipers (holland)
BENFICA: Artur – A. Almeida, Luisao, Garay (Jardel, 78.), Melgarejo (Lima, 66.) – Pérez, Matics, Rodrigo (John, 66.) – Gaitán Cardozo, Salvio. Vezetőedző: Jorge Jesus
Kispad: Paulo Lopes (kapus), Aimar, Urreta, André Gomes
CHELSEA: Cech – Azpilicueta, Cahill, B. Ivanovics, A. Cole – David Luiz, Lampard – Ramires, Mata, Oscar – F. Torres. Menedzser: Rafa Benítez
Kispad: Turnbull (kapus), P. Ferreira, Aké, Mikel, Marin, Benajun, Moses
Gólszerző: Cardozo (68. perc – 11-esből), ill. F. Torres (60.), B. Ivanovics (93.)