Borbély Balázs, az ETO FC vezetőedzője
– Mik az első benyomások az újabb továbbjutást követően?
– Boldogok vagyunk, hiszen roppant nehéz ellenféllel játszottunk. Jó mentalitással kezdtünk, a nem igazán jó gyepen türelmesen futballoztunk, helyzeteket alakítottunk ki, gólt is szereztünk, megérdemelten vezettünk a szünetben. Utána mindkét csapat óvatosan kezdett, sok múlott azon, hogy ki hibázik. Először mi, tizenegyeshez jutott az ellenfél, de Samuel Petrás kivédte, s ez kulcspillanat volt. Átvettük újra az irányítást, az újabb gólunk után Nadir Benbuali a meccset is eldönthette volna, de így mindent egy lapra feltéve támadhatott az AIK. A szerencse is mellénk állt, de összességében többet tettünk a továbbjutásért.
– Mi a legfontosabb tényező, amely miatt átvészelte a vészterhes hajrát a csapata?
– Mondtam a srácoknak már a szünetben is, hogy minden elvesztett párharc veszélyes helyzetet teremthet. Átmenetek után lövéssel fejezik be a támadásaikat, minden rögzített játékhelyzet, nagybedobás életveszélyes volt. Pozitív, hogy két meccs alapján fel tudtuk venni a versenyt a svéd csapattal fizikai és erőnléti szinten is. Ezúttal érettebben játszottunk, mint Svédországban, a cserék pedig remekül szálltak be. Amikor focizni kellett, fociztunk, amikor csúnyán kellett tenni a dolgunkat, azt tettük.
– Az előző bajnokság végén azt mondta, nem érett meg az ETO a nemzetközi kupára. Még most is így gondolja?
– Én azt nem csak a csapatra mondtam, hanem a klubra is. Tekintsünk vissza tizennégy hónappal ezelőttre, amikor Mosonmagyaróváron és Ajkán játszottunk a feljutásért, egy hete pedig az ötvenezer férőhelyes Strawberry Arénában. Mondja, amikor ránéz az itteni körülményekre, úgy gondolja, hogy ez a klub készen áll a nemzetközi futballra? Mi, a csapat részéről igyekszünk…
Mikkjal Thomassen, az AIK vezetőedzője
– Min úszott el a továbbjutás?
– Nehéz a lefújás után rögtön reagálni, meg kell néznem a meccset. Az első benyomásom, hogy nem úgy kezdtünk, ahogyan kellett volna: passzívak voltunk, nem uraltuk a középpályát, a lecsorgó labdát rendre elveszítettük. Jobbak lettünk tizenöt perc után, de olyan helyzetből kaptunk gólt, amelyből nem szoktunk, egyedül hagytunk egy játékost a tizenhatoson belül. A második félidőben átvettük az uralmat a pályán, nagyobb intenzitással játszottunk, harcoltunk.
– Mit szól ahhoz, hogy ennyi balszerencse érte a csapatát?
– Kaptunk egy tizenegyest, amit kihagytunk, előtte nem adták meg a gólt, öngólt is vétettünk. Ugyanakkor nem érzem ezt igazságtalannak. Ilyen a futball, néha veled, néha ellened vannak ezek a tényezők. Több gólt is szerezhettünk volna a két meccsen, és nehéz elfogadni, ami történt, de semmiképpen sem keresek kifogásokat. Otthon mindenesetre jobb eredményt is elérhettünk volna.
– A pálya mennyiben befolyásolta a játékot?
– Megnehezítette, és többet is kellett miatta küzdeni a pályán, de a másik csapat is ezen játszott. Elnézést kértek érte, de még egyszer mondom, nem keresek kifogásokat. Az első tizenöt percben jobban kellett volna futballoznunk, és nagy csalódás, hogy kiestünk.
KONFERENCIALIGA
SELEJTEZŐ, 3. FORDULÓ, VISSZAVÁGÓ
ETO FC–AIK (svéd) 2–0 (1–0)
Győr, ETO Stadion, 6991 néző. Vezette: Lawrence Visser (Ruben Wyns, Michele Seeldraeyers) – belgák
ETO: Petrás – Vladoiu, Krpics, Csinger, Stefulj – Vitális, Anton (Tóth R., 81.), Ouro (Boldor, 86.) – Gavrics (Bánáti, 81.), Benbuali, Bumba (Piscsur, 90+4.). Vezetőedző: Borbély Balázs
AIK: Nordfeldt – Thychosen (Edh, 78.), Papagiannopoulos, Benkovic, B. Hansen (Fesshaie, 87.) – Ayari (Hove, 71.), Csongvai, Salétros, Besirovic – Celina (Ali, 71.), Flataker (Guidetti, 71.). Vezetőedző: Mikkjal Thomassen
Gólszerző: Gavrics (34.), Csongvai (59. – öngól)
Továbbjutott: az ETO, 3–2-es összesítéssel