Knud Enemark Jensen tragikus halála (balra fent), Borisz Onyiscsenko átalakított fegyvere (balra középen), Ben Johnson szöuli győzelme (balra lent) és a férfiként a női magasugrók között érvényesülni akaró Dora Ratjen (jobbra)


MARATONI SZEKÉREN
Már az 1896-os első újkori olimpia sem múlt el botrány nélkül – ennek azonban örülünk, ugyanis Kellner Gyula így lett bronzérmes maratoni futásban. A stílszerűen Marathon és Athén közötti nagyjából 40 km-es távon (csak 1908-ban lett 42.195 km – pontosan ennyire volt a londoni játékokon a windsori kastély az Olimpiai Stadion díszpáholyától...) három görög mögött ért célba, ám végül csak Szpiridon Luisz és Harilaosz Vaszilakosz végzett előtte, hiszen az őt öt másodperccel megelőző Szpiridon Belokaszt – éppen Kellner tiltakozására – kizárták. A BTC atlétája ugyanis látta, amint Belokasz a táv jó részét egy készséges honfitárs paraszt szekerén teszi meg, és óvásának szerencsére helyt is adtak. A távot egyébként a rajthoz álló tizenhét futóból mindössze kilencen teljesítették – Kellner (3:06:35) és nyolc görög...

A büszke görög, Szpiridon Luisz, a maratoni futás első olimpiai bajnoka

 

 
1. rész: Háború, forradalom, terror, bojkott – amikor az olimpia és a politika találkozott

DORA, A FÉRFI
Az 1936-os berlini olimpia női magasugródöntőjében – ki ne tudná? – Csák Ibolya nyerte meg „szétugrást” követően az aranyat. A 160 cm-t még hárman teljesítették, de a 162-t (negyedikre!) már csak Csák, az ezüstérmes brit Dorothy Odam és a bronzérmes német Elfriede Kaun nem. A negyedik helyezett Dora Ratjen már 160-on kiesett, ám ha nem így lett volna, utólag elvették volna az érmét. Két évvel később ugyanis kiderült, hogy a szép szál Dora – férfi! (Nem mellesleg a legjobb németet, a 160 cm-rel országos csúcstartó Gretel Bergmannt zsidó származása miatt a nácik nem engedték elindulni az olimpiai selejtezőnek is számító bajnokságon...)

Tulajdonképpen már 1918-as születésétől fogva az volt, de női ruhákban nőtt fel, lánynak nevelték, és csak miután 1938-ban 170 cm-es világcsúccsal a 164-et ugró Csák előtt Európa-bajnok lett, derült ki róla, hogy nem nő. Így aztán az Eb-arany is Csák Ibolyáé lett, Dora pedig innentől Heinrich Ratjenként élt egészen 2008-ig, amikor 90 évesen elhunyt.

Csák Ibolya az olimpia után az Eb-t is megnyerte női magasugrásban (Fotó: Getty Images)


DOPPINGHALÁL AZ ÚTON

Az 1960-as római olimpiáig a kokaint és amfetamint teljesen legálisan használhatták teljesítményfokozásra a sportolók, ekkor azonban egy dán országúti kerékpáros, Knud Enemark Jensen tragikus esete átírta az ezzel kapcsolatos szabályozást. Történt, hogy a csapatversenyben társa, Jörgen Jörgensen napszúrást kapott és kiállt, így a dánok hárman maradtak. Jensen is arra panaszkodott, hogy nem érzi jól magát, majd egyszer csak leesett a kerékpárjáról, és a célban felállított egészségügyi sátorban még azon a délutánon elhunyt. Halottas ágyának szélén ott ült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság dán tagja, Axel királyi herceg is. A vizsgálat megállapította, hogy a sportoló egyebek mellett amfetamin hatása alatt állt, és ennek következtében vesztette el az eszméletét a futam alatt. Az 1960-as évek közepére a különböző sportszövetségek a teljesítményfokozó gyógyszerek tiltásába kezdtek, a NOB 1961-ben hozta létre orvosi bizottságát, szigorú ellenőrzésekre pedig először az 1968-as téli, majd nyári játékokon került sor.

ELLOPTA A CSÁSZÁR ZÁSZLAJÁT
Dawn Fraser sorozatban a harmadik aranyáért ment Tokióba, hogy 1956 és 1960 után ismét megnyerje a 100 méteres női gyorsúszást az olimpián. Toronymagas esélyes volt, hiszen első nőként tudta le egy percen belül a 100 métert (Perthben 1962-ben), 1964 elején úszott karriercsúcsát (58.6) pedig csak 1972-ben voltak képesek felülmúlni. Tokióban 59.5-tel behúzta a történelmi, harmadik aranyat, majd addig ünnepelt, amíg máig tisztázatlan körülmények között a császári palota kertjéből ellopott egy olimpiai zászlót, és az őrség letartóztatta. A vád szerint átúszta a lobogóhoz vezető úton a vizesárkot, szerinte azonban olyan koszos volt a vize, hogy a lábujját sem dugta volna bele. Hazája szövetsége példátlan módon tíz évre eltiltotta, a szigorú japánok azonban megbocsátottak neki, sőt fájdalomdíjul a lobogót is megkapta. Fraser leállt az edzésekkel, erre kevéssel Mexikóváros előtt közölték vele, hogy eltörölték a büntetését, és indulhat az olimpián, az ekkor már 31 éves Dawn azonban köszönte szépen, de felkészületlenül nem kívánta megméretni magát.

Dawn Fraser után Egerszegi Krisztina lett a második úszónő, aki háromszor nyert olimpián ugyanabban a versenyszámban


AZ ÁT NEM VETT EZÜSTÖK

A kosárlabda 1936 óta íródó ötkarikás történetében 1972-ben fordult elő először, hogy nem az Egyesült Államok nyerte meg az aranyérmet. Pedig a Rudi-Sedlmayer-Halléban rendezett müncheni döntőben 50–49-es amerikai vezetésnél már megszólalt a duda, csak éppen még előkerült valahonnan három másodperc, ami éppen elég volt Alekszandr Bjelovnak a történelmi kosárhoz. Amikor a szovjetek először bedobták a labdát, az óra megállt 0.1 másodpercnél, ám a bírók figyelmen kívül hagyták az időkérést, amit az utolsó amerikai kosár előtt dudaszó jelzett. A zsűri elfogadta a tiltakozást, így jöhetett a második esély: a szovjetek elindították a támadást, amelyből nem sikerült kosarat elérniük. Az amerikaiak örültek, hiszen megnyerték a döntőt. Csakhogy a zsűriasztalnál „véletlenül” nem indult el az óra, így a szovjetek egy harmadik esélyt is kaptak, Jegyesko előredobott labdáját két védő szorításában Bjelov bedobta, és csapata 51–50-re győzött. A zsűri elnöke a magyar Hepp Ferenc volt, az óra újraindítását 3:2 arányban szavazták meg. Heppen kívül természetesen egy lengyel és egy kubai döntött az újrajátszás mellett... A NOB lausanne-i múzeumában pedig egy vitrinben 12 ezüstérem a mai napig várja a gazdáját – az amerikaiak ugyanis tiltakozásul nem vették át őket.

Alekszandr Bjelovék a történelmi olimpiai győzelmet ünneplik (Fotó: euroleague.net)


BREZSNYEVTŐL IS KAPOTT

A szovjet-ukrán öttusázó, Borisz Onyiscsenko csapatban már nyert olimpiát, egyéniben pedig világbajnokságot, így aztán Balczó András visszavonulása után okkal gondolhatta úgy: Montrealban összejön neki az egyéni olimpiai bajnoki cím is. Ekkor már elmúlt 38 éves, és arra az elhatározásra jutott, hogy némi technikai segítséget nyújt magának vívásban. Fizikából jó lehetett az iskolában, mert egy gombot szerelt párbajtőre markolata alá, amit megnyomva találatot jelzett a rendszer, így érintés nélkül is képes volt „megszúrni” az ellenfeleit.

A későbbi csapatbajnok angolok vették észre, hogy az Adrian Parkertől vagy 20 centire lévő tőrhegy sem akadálya a találatnak, a magyar zsűrielnök, Székely Tibor elé vitték az ügyet, aki Onyiscsenkót (és ezzel az aranyesélyes szovjet csapatot) kizárta a versenyből. Három civil KGB-tiszt azonnal elvitte a bűnöst a teremből, feltette egy hazainduló kokszszállító hajóra, Moszkvában pedig állítólag maga Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára is berendelte elbeszélgetésre.

Az ijedt magyar sportsajtó a TASZSZ hírügynökség szűkszavú információit hozta le a „szocialista embertípushoz méltatlanul” viselkedő sportolóról, akit élete végéig eltiltottak az öttusázástól, sokáig taxizásból élt, végül a nyolcvanas évek közepétől engedélyezték neki, hogy legalább edzősködhessen.

A KIFINOMULT CSALÓ
Gligorije Novicsicsnek legalább egy fél aranyérem járt volna 1984-ben. Az ökölvívótorna jugoszláv mérkőzésvezető-pontozója a Los Angeles-i olimpián a 81 kg-os Evander Holyfield–
Kevin Barry elődöntőt vezette, amelyből az amatőr boksztörténelem egyik leghírhedtebb meccse lett.
A súlycsoport favoritja a későbbi nehézsúlyú profi világbajnok Holyfield volt, aki a hazai ringben már az első menetben leütötte új-zélandi riválisát, majd a második menet vége előtt 13 másodperccel kétszer jobbal újra megfogta, végül egy irtózatos balhoroggal végleg padlóra küldte. Novicsics annak rendje és módja szerint előbb kiszámolta Kevin Barryt, majd állj utáni ütésért leléptette az amerikait.

Az amerikai Holyfieldé helyett az új-zélandi Barry kezét emeli fel Gligorije Novicsics (Fotó: thetimes.co.uk.)


A „Stop!” tényleg elhangzott, a tv-felvétel szerint azonban a mindent eldöntő ütés után. Holyfield tehát kikapott, a győztes Barry viszont – mivel kiütötték – 28 napig nem léphetett ringbe, így meccs nélkül a másik elődöntő győzteséé lett az olimpiai arany. Történetesen egy jugoszláv bunyósé: Anton Joszipovicsé... Aki az eredményhirdetésen sportszerűen felhúzta maga mellé Holyfieldet a dobogóra felső fokára, ez azonban a lényegen már nem változtatott.

JOHNSON MINDENT ELBUKOTT

Minden idők leghíresebb doppingesete az 1988-as szöuli olimpia első számú sztorija lett. A 100 méteres férfi síkfutás döntője után bukott le a szédületes, 9.79-es világcsúccsal győztes kanadai Ben Johnson, aki a rekortánon legyőzhetetlen volt, a rajtnál kilőve szinte agyonvágta a mezőnyt, benne a címvédő amerikai Carl Lewist. A finálé utáni doppingvizsgálat viszont sztanozololt mutatott ki a szervezetében, ami miatt két nappal később diszkvalifikálták. Az arany Lewisé lett, Johnsonnak pedig nemcsak ettől, de 1987-es római világbajnoki címétől és az ott futott 9.83-as világrekordtól is meg kellett válnia, miután az IAAF előtt bebizonyosodott, hogy a kanadai sprinter 1981 és 1988 között módszeresen doppingolt. A szöuli döntő nyolc futója közül korábban vagy később hatnak (még Lewisnak is!) volt afférja különböző tiltott teljesítményfokozókkal – a magyar csúcsot tartó Kovács Attila az elődöntőben futamában 10.31-gyel ötödik lett, amivel az övé volt a kilencedik idő...

Annus Adrián babérkoszorúval a fején – az aranyat később a japán (félig magyar) Murofusi Kodzsi (balra) kapta


ATHÉNI MAJDNEM ARANYAINK
Magyar szemmel a 2004-es athéni olimpia volt minden idők legbotrányosabbja. A szöuli két doppingesettel (Csengeri Kálmán és Szanyi Andor súlyemelők, az utóbbi ezüstérmes lett volna) szemben a görög fővárosban öten is megcsúsztak: három újabb súlyemelő (Kecskés Zoltán, Kovács Zoltán és az eredendően második Gyurkovics Ferenc) mellett két atlétánk is, az egyaránt győztes Fazekas Róbert és Annus Adrián.

A kalapácsvetést Annus tulajdonképpen rendben megnyerte, gyorsan elrohant doppingvizsgálatra, és másnap este az Olimpiai Stadionban át is vette az aranyérmét. A diszkoszvető Fazekas azonban hiába győzött, a doppingszobában már várták a WADA emberei, és mivel nem tudott (vagy akart...) elégséges mintát produkálni, kizárták a versenyből. Ekkor már a Fazekassal együtt, közös edzővel, Vida Józseffel készülő Annust is újabb vizsgálatra kötelezte a NOB, ám a szombathelyi atléta erre nem volt hajlandó, bohózatba illő jelenetek játszódtak le a hazaérkezés (pontosabban inkább hazaszökés...) után, végül Annust nagy nehezen sikerült rávenni arra, hogy... Nem, nem a mintaadásra, hanem hogy végül visszaadja az aranyérmét.

PHELPS: NEKEM NYOLC
A 2008-as pekingi olimpia előtt mindenki tudta (az élete formájában úszó Cseh László főleg...), hogy az amerikai Michael Phelps célja minden idők legsikeresebb olimpiai szereplése. Az egy olimpián nyert aranyak számát tekintve a nagy előd, Mark Spitz állt az élen a müncheni héttel – Phelps Kínában nyolcra tört. A 100 m pillangó döntőjében Phelps éppen a hetedik győzelméért úszott, de nem számolt a szám Európa-bajnokával, az Amerikában tanuló szerb Milorad Csaviccsal. A két úszó olyannyira egyszerre csapott célba, hogy szabad szemmel teljesen láthatatlan volt a különbség, ám hivatalosan egyetlen századdal jobb volt az amerikai ideje (50.58, illetve 50.59). Egy víz alatti fotón utólag azonban az látszik, hogy a 4-es pályán úszó Csavics már eléri a falat, miközben Phelps még útban van a cél felé. Az Omega illetékesei később azt mondták, lehet, hogy Csavics már beért, de Phelps erőteljesebben csaphatott a célba, ezért érzékelhette őt elsőként a gép. Nyilván így volt...

A víz alatti fotón Csavics (jobbra) előbbre van


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 26-i lapszámában jelent meg.)