Hosszú évek, talán évtizedek óta közömbösen fogadom, amikor valamelyik sportszervezet élére új elnök kerül, legyen az hazai, vagy éppen nemzetközi szervezet. Abban a korban nőttem fel, amikor sokkal inkább emberközpontú és emberközeli volt a sport világa, a versenyzők nem érinthetetlen ikonoknak, jéghideg profiknak tűntek, hanem hús-vér embereknek, a maguk nagyságaival, személyiségükkel, erényeikkel, gyengeségükkel, esendőségükkel, kudarcaikkal együtt.
A csúcsok, eredmények és a folytonos világszenzáció hajszolása együtt járt a sport elszemélytelenedésével, a sportolók kizsigerelésével, kifacsarásával, és az állandóan pörgő-pezsgő cirkusz ugyan ámulatba ejti a drukkert, de a mögöttes szándék is felsejlik, mégpedig a hatalmas pénzkereseti lehetőség, az üzlet mindenhatósága.
Szóval nem tudom kitörő örömmel fogadni azt a hírt sem, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke Kirsty Coventry lett. Önmagában számomra semmit sem jelent a tény, hogy ő az első nő ebben a pozícióban, mert úgy gondolom, ez a munkájára nem szabad, hogy befolyással legyen. Az előfordulhat, hogy esetleg erélyesebben lép fel a női sport védelmében, és az elmúlt években kialakult anomáliák ügyében, ettől függetlenül az összkép határozza majd meg, hogy a zimbabwei egykori úszóklasszis miként irányítja a NOB-ot.
Amikor azt mondom, nincs hurráhangulatom, azt is hozzá kell tennem, hogy negatív előítéleteim sincsenek az új elnökkel kapcsolatban. Bizonyos szempontból biztos jó, hogy a hírek szerint elődje, Thomas Bach emberének számít, mert a folytonosság nem hátrány egy ekkora közösség életében. Azonban bízom abban is, hogy hangsúlyosabban kiáll majd a hagyományok, az értékek megőrzése mellett, és azt is remélem, hogy a villogó dollárjelek és eurókötegek, a végtelenül erős lobbicsoportok áldatlan tevékenységei nem befolyásolják annyira, hogy eszement ötleteket, terveket váltson valóra. Láttunk éppen elég furcsa döntést az elmúlt években a sport világában – legyen szó szabálymódosításokról, létszámemelésekről, vagy éppen világversenyek rendezési helyszínének választásáról.
Coventry asszony sportolóként értelemszerűen mindig elment a falig, hiszen ott érte el célját és kitolta a határait. Remélhetőleg ebből az akaratból semmi sem veszett el sportkarrierjének befejezése óta és továbbra is rendíthetetlen, becsületesen küzd az álmaiért.
Ha így lesz, ő, mi, és az egész olimpiai mozgalom nyerni fog.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!