Elhunyt az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes, a Nemzet Sportolója

Keleti Ágnes 1921. január 9-én született Budapesten Klein néven, a család Rákóczi tér 14. alatti, negyedik emeleti lakásában, Klein Ferenc feltörekvő húsipari vállalkozó és Gyárfás Rózsi második gyermekeként. Szülei sportosan nevelték, sokat kirándultak, ő pedig második elemista korától csellózott is. A család később Keletire magyarosította nevét. Ágnes 1937-ben az egyetlen zsidó sportegyesületben, a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban kezdett tornázni, de mivel a lehető legmagasabb szinten szerette volna folytatni, 1938-ban a Nemzeti Torna Egylethez igazolt, amelyben Keresztessy József vette át az edzései irányítását.

Az ifjú tornász 1939-ben lett a válogatott tagja, a következő évben pedig duplázott, májusban első csapatbajnoki, decemberben első egyéni elsőségét szerezte szabadgyakorlatban, de a politika majdnem kettétörte a pályafutását: zsidó származása miatt eltiltották mindennemű sporttevékenységtől, Péter Dénes, az NTE művezetője szabadkozva ugyan, de elbocsátotta a klubtól. Később hasonló okok miatt nem vették fel egyetemre sem, így elment szakmát tanulni egy szűcsmesterhez, ahol két évig inaskodott, újabb két évig pedig segédként szolgált. A második világháború végét, a hazánk német megszállása utáni időszakot álnéven, hamis papírokkal sikerült átvészelnie Szalkszentmártonban, ahol futással tartotta fenn állóképességét.

1944 tavaszán a házasságba menekült, hogy elkerülje a munkaszolgálatot, a deportálások alatt pedig nem varrta fel a sárga csillagot. Édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs táborban halt meg, édesanyját és testvérét a svéd diplomata, Raoul Wallenberg mentette ki Budapestről, férje pedig legyengülve tért haza Mauthausenből. A történelem sportolóként is megfosztotta sok mindentől, megannyi bajnoki címtől, olimpiai szereplésektől, érmektől, de a második világháború után minden megváltozott. Újrakezdte a tornát a Budapesti Postás színeiben, 1945-ben kéziszerben és szabadgyakorlatban is magyar bajnokságot nyert, két év múlva pedig már első számú versenyzőként beszéltek róla a magyar válogatottnál.

Az 1948-as londoni olimpiára ugyan kijutott, de a verseny előtt két nappal egy edzésen, a lengőgyűrűről leugorva külső bokaszalag-szakadást szenvedett, így tovább kellett várnia a nemzetközi szereplésre, ráadásul a szovjetek döntése miatt az 1950-es bázeli világbajnokságon nem indult a magyar csapat. Közben Keleti Ágnes elvégezte a Testnevelési Főiskolát, 1947 és 1956 között különböző szereken 46 magyar bajnoki címet szerzett, ebből tíz egyéni összetett bajnoki, hét pedig csapatbajnoki arany. Kivívta az örökös bajnoki címet, nála többször senki sem nyert tornászbajnokságot Magyarországon.

1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett. Az 1952-es helsinki nyári játékokat már 31 évesen várta, és bár politikai okok miatt a szocialista országok sportolói elkülönítve laktak, ez sem akadályozta meg, hogy július 23-án a csúcsra érjen: műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet szerzett. Itt azonban nem volt vége a történetnek, és Helsinkiből még összetett csapatezüsttel, valamint egy-egy felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként szerzett bronzéremmel térhetett haza.

Első és utolsó világbajnokságán, 1954-ben Rómában sérülten is diadalmaskodott felemás korláton, majd a kéziszercsapattal is győzött, emellett egy ezüst- és egy bronzérmet is begyűjtött. Pályafutása csúcsára 1956-ban Melbourne-ben ért fel, ahol egy hónap híján 36 esztendősen oktatta az olimpiai mezőnyt. December 7-én három arannyal gazdagodott, délelőtt talajon, délután felemás korláton és gerendán győzött, másnap pedig a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként diadalmaskodott úgy, hogy a gyakorlatot szinte teljes egészében ő állította össze Bartók Béla zenéjére. Ezt követően egyéni összetettben és csapatban is ezüstérmet szerzett, ő lett az 1956-os nyári játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki olimpiai aranyérmet tudott szerezni.

Sok más magyar sportolóhoz hasonlóan ő sem tért haza Magyarországra, nővére évek óta Ausztráliában élt, és az olimpia után hamarosan édesanyja is csatlakozhatott hozzájuk. Rövid németországi tartózkodás után Izraelt választotta új hazájának, ahol meghonosította a tornasportot, és több mint húsz éven át vezette a válogatottat, de főiskolai tanárként és versenybíróként is dolgozott a tornasportban. Tette ezt Izraelben és Magyarországon, rövid ideig Olaszországban is. Herclijában, közel a tengerhez lakott, kilencvenéves kora felett is naponta egy órát sétált, rendszeresen úszott és tornázott.

1990 óta egyre több időt töltött Magyarországon, ahova 2016-ban haza is költözött, abban az évben, amikor Tarics Sándor május 21-i halála után ő lett a legidősebb élő magyar olimpiai bajnok, három évvel később, a finn Lydia Wideman halála után pedig a legidősebb élő olimpiai bajnok is. Tíz olimpiai érmével, öt aranyérmével minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár mögött a második, egyben ő a legtöbb olimpiai érmet szerző magyar női sportoló és a legeredményesebb magyar tornásznő.

Számos elismerése közt, állami kitüntetései mellett a Magyar Olimpiai Bizottság olimpiai aranygyűrűse, érdemérmes tiszteletbeli tagja, fair play életműdíjasa, a magyar tornasport halhatatlanja, a női sportolók nemzetközi hírességek csarnokának tagja, a Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa, Prima Primissima-díjas; Újpest, Terézváros és Budapest díszpolgára, a nemzet sportolója. Aki legyőzte az időt (Conquering time) címmel filmet készített róla Oláh Kata, a mű 2023-ban kiérdemelte a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) különdíját.

„Ameddig lehet, élvezem az életet. Amennyi van, van” – mondta a Nemzeti Sportnak egy 2016-os interjúban.

Keleti Ágnest december 25-én szívelégtelenséggel és tüdőgyulladásból adódó légzési nehézségekkel szállították fővárosi otthonából a Honvédkórházba. 103 évesen a legidősebb olimpiai bajnokként hunyt el. Az ötszörös olimpiai bajnok tornász 2023. szeptember 7-én, 102 évesen és 242 naposan lett a mindenkori legidősebb olimpiai bajnok, miután megelőzte a vízilabdázó Tarics Sándort. Keleti Ágnes halálával a legidősebb élő olimpiai bajnok az 1924. február 8-án született, 100 éves francia kerékpáros, Charles Coste, aki az 1948-as játékokon lett aranyérmes.

Temetéséről a család később ad tájékoztatást.