Nem bajnokként volt tudása teljében – Osztrics István 75 éves

„A CSAPAT BENJÁMINJA. Ő most ezen az olimpián esett át a tűzkeresztségen, s vette át a legfiatalabb tag váltóbotját Erdőstől. Huszonhárom éves, orvostanhallgató. Jelenlegi egyesülete az OSC, mestere Vass Imre. A vívással azonban még öttusázóként ismerkedett meg. (…) Hogy milyen öttusázó lett volna, nem tudni. Hogy milyen párbajtőrvívó, arra ez az év részben választ adott. Egyéni magyar bajnoki címe és most ez az olimpia.” A Népsport írta ezt párbajtőr-válogatottunk (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Osztrics István, Schmitt Pál) müncheni ötkarikás sikere után.

Osztrics István – „Osztriga” – már nem emlékszik, hogy még öttusázóként vagy már vívóként kapta-e a becenevét, végül is mindegy. Azt gondolná az ember, hogy a legjobb éve 1972, amikor csapatban olimpiai bajnok, egyéniben magyar aranyérmes lett, ám az 1980 óta Németországban élő fogorvos ezt cáfolta: „Legjobb formában, vagy mondjuk úgy, vívótudásom teljében az 1976-os montreali olimpián voltam, mégis lecsúsztam a dobogóról egyéniben és csapatban is. Utóbbiban a svédekkel vívtuk az elődöntőt, a Rolf Edling-féle gárdával hét hétre és négy négyre álltunk, mi kaptuk a döntő tust, az arany helyett a bronzért vívtunk. Nem tudtuk magunkat összeszedni, ráadásul nem kértük a fél óra pihenőt, pedig jobb lett volna… Kilenc háromra kikaptunk Svájctól – mondta Osztrics, akinek egyébként a külföldiek közül Edling és a német Alexander Pusch volt a legkellemetlenebb ellenfele. – A kétméteres svédet a hosszú karjai miatt alig lehetett megszúrni, az Emil Beck tauberbischofsheimi műhelyében pallérozódó Puschnak pedig nagyon jó volt a pengevezetése, jól tartotta a távolságot.”

A hazai mezőnnyel pedig még nehezebb dolga volt: „Schmitt Palitól kezdve Fenyvesi Csabán, Kulcsár Győzőn át Erdős Sándorig, akikkel a válogatottban együtt vívtunk, meggyűlt egymással a bajunk. De ha mégis kellene valakit mondanom, akkor Fenyvesi volt az, aki ellen rendre nagyon megkínlódtam.”

Osztrics 1980-ban a rosszul sikerült moszkvai olimpia után – egyéniben kiesett, a csapat 8. lett – már fogorvosi diplomával a zsebében az NSZK-ba távozott. A miértre így válaszolt: „Sem magamnak, sem a családomnak nem láttam a jövőjét akkor Magyarországon. Finoman szólva is nehezen viseltem el a kommunista rendszer nem éppen demokratikus mivoltát.” Konkrétumként azt is megemlítette, úgy kapott egyszer eltiltást, hogy a mai napig nem derült ki, miért…

Az NSZK-ban fel akart hagyni a sportolással, ám rávették, hogy a Heidenheim csapatában fogjon párbajtőrt a másik fellegvár, Tauberbischofsheim ellen, sikerült is legyőzni a Puschsal, Volker Fischerrel, Elmar Borrmann-nal felálló ellenfelet. Szeniorként golfozással tölti a szabadidejét, gyakran jön haza, legutóbb az Olimpiai Bajnokok Klubja rendezvényén vett részt, amelyen beiktatták a Párizsban aranyérmes párbajtőregyüttes tagjait. „Láttam őket a hagyományos heidenheimi viadalon is, ragyogó képességűek valamennyien. Megkockáztatom: bár nagyobb a konkurencia, mint a mi időnkben, akár többször is a dobogó tetejére állhatnak.”

OSZTRICS István
Született: 1949. december 25., Budapest
Fegyvernem: párbajtőr
Klubjai: Bp. Honvéd (1967–1970), OSC (1971–1981)
Eredményei: olimpiai bajnok (1972, München, csapat), világbajnok (1978, Hamburg, csapat), vb-2. (1973, Göteborg, csapat), 3x vb-3. (1974, Grenoble, csapat; 1975, Budapest, egyéni és csapat), 4x magyar bajnok (1972, 1976, egyéni; 1970, 1971, csapat)