Humphries és Littler messze a többiek előtt – íme, a darts-vb-erősorrendünk!

Kezdjük azokkal, akik szavazatot kaptak szerkesztőségi akciónkban, de nem jutottak be a legjobb 16-ba – azaz a legjobb 19-be! 

A 20. Nathan Aspinall, a sportág egyik legnépszerűbb szereplője lett, a bevonulózenéjére mindenhol tombol a közönség, a színpadon a legtöbbször olyan természetesen viselkedik, mintha valamelyik haverjával játszana egy bárban. Azonban az idén karsérüléssel bajlódott, a keze sokszor megakad játék közben, aminek a koncentrációja is kárát látja, és így nehéz elképzelni, hogy messzire jusson a világbajnokságon – főleg Rob Cross, Gian van Veen és Luke Littler ágán. 

Josh Rocknak kedvezhet a sorsolás, ez a világbajnokság valós kiugrási lehetőség a fiatal északír számára, akinek már régóta érik egy nagy eredmény, de ehhez talán kicsit le kellene lassulnia a színpadon. James Wade esetében a sebesség nem probléma, a rutinos angol az egész mérkőzés ritmusát képes szabályozni, és mesterlövész pontosságú kiszállózásával bárkire veszélyes lehet, de egy ilyen hosszú tornán képtelen kikerülni, hogy legyen egy rossz napja, amelyen aztán elbukik. 

Martin Schindler nagyon jól játszott a European Tour-versenyeken, de az őszi nagy tornákra elfogyott a lendülete, míg Jermaine Wattimena éppen az év végére jött csúcsformába, ami Európa-bajnoki döntőt ért neki. Danny Noppert és Ryan Searle már a harmadik fordulóban összecsaphat egymással – a UK Opent 2022-ben megnyerő holland már bizonyította, hogy a legnagyobb tornákon is képes menetelni, az angol viszont inkább a közönség nélküli versenyeken veszélyes. 

Daryl Gurney időzített bomba, miközben általában úgy viselkedik a színpadon, mint akinek semmi kedve a játékhoz, egy-egy magas kiszálló vagy jó kör elit szintre tudja emelni a játékát – és ha az a meccs végéig kitart, bárkit képes legyőzni. Kapott még szavazatot Ryan Joyce, Luke Woodhouse és Joe Cullen is, előbbi kettőnek már az első fordulóban is lesz dolga, míg Cullennek az ősszel mutatott játékával még a 3. fordulóba jutás is bravúr lenne. 

16. Damon Heta (ausztrál, 9. a világranglistán), Gerwyn Price (walesi, 10.), Chris Dobey (angol, 15.) és Dirk van Duijvenbode (holland, 25.) 
A 16. helyen négyes holtverseny alakult ki. A 2021-es világbajnok Price is csak ebbe a társaságba fért be, az exrögbis idén mutatott játéka és színpadi megjelenése sem olyan félelmetes idén, mint a korábbi években. A főbb mutatókban kicsúszott az elitből, és a világranglistán is már csak a 10. helyen áll, s nincs könnyű ágon, meglepő lenne, ha könnyedén nyerné egymás után a meccseket – mondhatnánk, hogy hozzászokott a mentális terheléshez, de más csúcsformában a közönséget elviselni, mint gyengébb játékkal menetelni. Heta top tízes játékos lett, de még mindig elsősorban mókamester, mint veszélyforrás az elitre nézve. Az őszi átlagát tekintve Littler és Anderson mögött a harmadik legjobb, kiszállózásban a mezőny egyik legjobbja, de a legfontosabb pillanatokban hajlamos szétesni, ráadásul a legnehezebb ágra került. Dobey nagy talány, ha túljut Rockon, képes lehet akár az elődöntőig is menetelni, de ugyanúgy el tudjuk képzelni, hogy kikap az északírtől. Van Duijvenbode vállsérüléséből felgyógyulva őszre kiváló formába lendült, az Eb-n negyeddöntős, a Players Championship Finalsen elődöntős volt, de Hetához hasonlóan ő is a vb-ágrajz második nyolcadának darálójába került. 

15. Wessel Nijman (holland, 58.) 
Mit keres a világranglista 58. helyezettje a 15. helyen? A Grand Slam of Dartson 107.7 pontos tornaátlaggal esett ki a csoportkörben, az őszi formát tekintve Littler, Anderson és Heta mögött a negyedik helyen áll közel 98-as körátlaggal. A 2020-ban fogadási csalás miatt öt évre eltiltott, de két és fél év után, 2023 elején visszaengedett holland a vb egyik fekete lova, a sorsolása is kedvezőnek mondható, ha összeszedi magát, verhető ellenfelekkel szemben építheti fel magát: Cameron Carolissen után Price vagy Kim Huybrechts, aztán Gurney vagy Clayton következhet. 

14. Gian van Veen (holland, 28.) 
Csak azért nem Nijmané a Grand Slam of Darts csoportkörös átlagrekordja, amelyet 2014 óta Phil Taylor tartott, mert Van Veen még nála is jobb volt: 108.89-cel tudta le a három mérkőzését, ráadásul honfitársával szemben meg is nyerte azokat. A negyeddöntőben Gary Anderson állította meg, de november végén az ifi vb megnyerésével elég önbizalmat szerzett ahhoz, hogy a világbajnokságon az esélyesek között emlegessék. A legutóbbi 200 leget tekintve a 6. legjobb a világon, remek formában érkezik a European Tour budapesti állomásának döntőse. 

13. Jonny Clayton (walesi, 7.) 
A kiegyensúlyozott Clayton a vb előtt megelőzte Price-t a világranglistán, így már ő a legjobb walesi dartsos. Pedig a 2021-ben négy nagy tornát is megnyerő Clayton sem produkált igazán kiugró eredményt idén, ott volt a versenyeken, de a végjátékokba nem jutott el (a World Grand Prix-n negyeddöntős volt), csak szorgalmasan gyűjtögette a ranglistapontokat. Elmondása szerint olyan típus, aki ha túl sokat gyakorol, kiég a versenyekre, ezért meg kell találnia a kellő egyensúlyt – Mickey Mansell ellen már a második fordulóban tesztelheti, hogy sikerült-e. 

12. Ritchie Edhouse (angol, 29.) 
Az idén a European Touron szinte végig ott volt a mezőnyben, a sorozat nagydöntőjért, az Európa-bajnokságot pedig meg is nyerte Dortmundban. Szürke eminenciásból ősszel olyan játékos lett, akitől joggal tart bárki a profi mezőnyből, mert elhitte magáról, hogy bármit képes elérni három nyíllal a kezében. A nagy tornákon hozta honfitársai közül a két Smith vagy Cross szintjét, de nagyban rontja a vb-esélyeit, hogy a harmadik fordulóban Littler vár rá. 

11. Ross Smith (angol, 19.) 
A World Matchplayen negyeddöntős, a Players Championship Finalsen elődöntős volt az angol, aki sikerének kulcsa, hogy elkapja-e a fonalat, hogy képes legyen futószalagon termelni a 180-akat. Persze ez sok mindenkiről elmondható, de Smith esetében különösen igaz. A vb előtt a negyedik legmagasabb oddsszal lehet fogadni arra, hogy az övé lesz a legtöbb 180-as kör a tornán, csak Littler, Humphries és Anderson előzi meg, de ők is csak azért, mert várhatóan messzebbre jutnak. 

10. Dimitri Van den Bergh (belga, 11.) 
A darts egyik legmegosztóbb személyisége, a gesztusaival, a meccsek előtti táncával, az önmaga megnyugtatása céljából beiktatott kényszerszünetekkel és gyakran erőltetettnek tűnő jókedvével többek ellenszenvét váltja ki, mint ahány nézőt maga mellé állít. Pedig igyekszik természetesen viselkedni, miközben mindent csak azért tesz, hogy komfortosan érezze magát, és a legjobb esélye legyen a győzelemre. Az idei UK Open megnyerése, s további három major torna-elődöntő mutatja, hogy működik. 

9. Dave Chisnall (angol, 6.) 
A világranglista első nyolc helyezettjéből Chisnall az egyetlen, aki még nem nyert nagy tornát, pedig 2013 óta már hat döntőjében is járt, és a kisebb versenyeken rendszerint kijön neki a lépés. Idén két-két Players Championship- és European Tour-viadalon diadalmaskodott, a Pro Tour-ranglistát ennek is köszönhetően vezeti. Világbajnokságon is villant már meg, a zárt kapus 2021-es torna volt a nagy esélye, a negyeddöntőben Van Gerwent 5–0-ra kisöpörte, de az elődöntőben nem bírt Andersonnal. Fogadkozik, hogy majd most sikerül, s a nyolc között, ha eljut odáig, ismét Van Gerwen vagy Anderson várhat rá. 

8. Mike De Decker (belga, 24.) 
A belga ősszel megnyerte a dupla beszállós World Grand Prix-t, majd a Grand Slam of Darts nyolcaddöntőjében a későbbi győztes Littlertől 8–4-es előnyről kapott ki 10–9-re a wolverhamptoni közönség ellenszenvének kereszttüzében. De Decker önbizalma mindenesetre megjött a játékhoz, a világbajnokság egyik esélyesének tartják, de ő továbbra is két lábon áll a földön, tudja, milyen nehéz ágra került, és bár hosszútávon a vb-cím az álma, idén azzal is elégedett lenne, ha karácsony után is játszhatna az Alexandra Palace-ben – ami a harmadik fordulót, élete legjobb vb-szereplését jelentené. 

7. Stephen Bunting (angol, 8.) 
Az idei Masters-bajnok De Deckerhez hasonlóan a vb-ágrajz legkiszámíthatatlanabb nyolcadára került. A 2014-es BDO-világbajnok a PDC-be kerülve berobbant, aztán évekre eltűnt a szürke középmezőnyben, de idén sikerült kitörnie onnan, a Masters-győzelem is bizonyítja, hogy újra képes győzni. Megszületett a második gyereke, mentálisan is rendbe tette magát, 97 pontos átlaga az elmúlt három hónapban az ötödik legmagasabb, a világbajnokságra Humphriesszal közösen készül, s ha minden jól megy, a negyeddöntőben is összefuthatnak. 

6. Michael Smith (angol, 2.) 
A 2023-as világbajnoki címért járó pontjait védi Smith az idei tornán, azaz bár hivatalosan a második a ranglistán, gyakorlatilag a 15. helyről kell a lehető legmagasabbra visszakapaszkodnia. A Humphries oldalán csapat-vb-győztes Smith egy Players Championship-tornát nyert még az idén, de második kiemeltként kellemes ágra került, messzire is juthat, és érzi is a lehetőséget arra, hogy a tavalyi nyolcaddöntőnél messzebbre jusson. Ugyanakkor állítása szerint nem zavarja, hogy visszaeshet a ranglistán, mert úgy legalább 2025-ben kisebb nyomás lesz rajta, s gyakorlatilag tiszta lappal indul. 

5. Rob Cross (angol, 5.) 
Az egyik legkiegyensúlyozottabb dartsos volt ebben az évben Cross, öt major tornán is a legjobb nyolc közé jutott. A tavalyi vb-n az elődöntőig jutott, ez volt a legjobb szereplése az Alexandra Palace-ban azóta, hogy 2018-ban újoncként megnyerte a világbajnokságot. Ő az, akire hajlamosak legyinteni a szurkolók, ha az esélyesekről van szó, de ha megérzi a lehetőséget a sikerre és elkapja a fonalat, bárkit le tud győzni. A mostani vb-n kemény ágra került, Scott Williams már az első meccsén meglepheti, ahogy 2023-ban is tette.  

4. Gary Anderson (skót, 14.) 
A világranglista-helyezése csalóka, mert sok tornát kihagy az utazás kerülése miatt, 2018 óta nagy egyéni tornát sem nyert, de korántsem túlzott a napokban, amikor azt nyilatkozta, élete formájában játszik. Ősszel csak Littler körátlaga volt magasabb az övénél a hivatalos mérkőzéseken, a Players Championship-tornákon szórta a 110-nél is magasabb átlagokat, és láthattuk az ősszel, hogy a színpadra is képes újra felvinni ezt a teljesítményt, a Grand Slam elődöntőjében az év egyik legnagyobb meccsét játszotta Littler ellen. 

3. Michael van Gerwen (holland, 3.) 
A Humphries–Littler elődöntő előtt a Van Gerwen–Anderson nyolcaddöntő ígérkezik a legnagyobb rangadónak, már ha mindkét játékos túljut az első két meccsén. Van Gerwen a 2022-es Players Championship Finals óta nem nyert pontszerző major tornát, mégsem lehet úgy felsorolni bármelyik viadal esélyeseit, hogy őt kihagyjuk, hiszen ha a csúcsformáját nyújtja, ellenállhatatlan. Csakhogy régóta nem képes egy-egy tornán végig a legjobb teljesítményére, meccseken belül is ingadozik a játékának színvonala, és ez egyre több rivális számára teszi sebezhetővé. Az Anderson elleni mérkőzés fordulópont lehet, ha azon túljut, a negyedik vb-címet is megszerezheti a Hungarian Darts Trophy idei győztese. 

2. Luke Littler (angol, 4.) 
A Google kimutatása szerint egyetlen sportoló sem váltott ki annyi aktivitást az idén Nagy-Britanniában az interneten, mint a darts 17 éves csillaga, aki egy évvel ezelőtt az első világbajnokságán döntőbe jutott, majd megnyerte a Premier League-et, a World Series Finalst és a Grand Slamet. A világranglistán máris a negyedik helyig jutott, már a celebek világában is otthonosan mozog, s a hirtelen felemelkedésével a darts, valamint a többi dartsos népszerűségét is tovább növelte. A hirtelen jött siker nem szállt a fejébe, az őszi nagy tornákon kiválóan játszott, minden mutatóban a riválisai előtt jár, ezért a világbajnokság egyik nagy esélyese, aki már az elődöntőben visszavághat Humphriesnak a tavalyi döntős vereségért. 

1. Luke Humphries (angol, 1.) 
A világbajnoki címvédő egyben világelső is, ráadásul korántsem annyira ingadozó a teljesítménye, mint a korábbi néhány év vb-győzteseinek. A Players Championship Finals megnyerésével tökéletesen hangolt az Alexandra Palace-ra, s a vb előtti hetek bemutató tornáin is ellenállhatatlan formát mutatott. Mindenki tudja, hogy képes megvédeni a világbajnoki címét, a nagy kérdés a Littler elleni elődöntő lesz – legalábbis papíron, mert ez az ősz megmutatta, hogy jelenleg a PDC-tornákon bármi előfordulhat. 

PDC-VILÁGBAJNOKSÁG, LONDON
AZ ELSŐ KÉT FORDULÓ MENETRENDJE
December 15., vasárnap
20.00
1. forduló
Thibault Tricole (francia)–Joe Comito (ausztrál)
Jermaine Wattimena (holland)–Stefan Bellmont (svájci)
Kim Huybrechts (belga)–Keane Barry (ír)
2. forduló
Luke Humphries (angol, 1.)–Thibault Tricole (francia)/Joe Comito (ausztrál)

December 16., hétfő
13.30
1. forduló
Wesley Plaisier (holland)–Azemoto Rjuszei (japán)
Luke Woodhouse (angol)–Lourence Ilagan (Fülöp-szigeteki)
Alan Soutar (skót)–Kai Gotthard (német)
2. forduló
James Wade (angol, 16.)–Jermaine Wattimena (holland)/Stefan Bellmont (svájci)
20.00
1. forduló
Niels Zonneveld (holland)–Robert Owen (walesi)
Connor Scutt (angol)–Ben Robb (új-zélandi)
Cameron Menzies (skót)–Leonard Gates (amerikai)
2. forduló
Gerwyn Price (walesi, 10.)–Kim Huybrechts (belga)/Keane Barry (ír)

December 17., kedd
13.30
1. forduló
James Hurrell (angol)–Jim Long (kanadai)
Kevin Doets (holland)–Noa-Lynn van Leuven (holland)
Ryan Joyce (angol)–Darius Labanauskas (litván)
2. forduló
Mike De Decker (belga, 24.)–Luke Woodhouse (angol)/Lourence Ilagan (Fülöp-szigeteki)
20.00
1. forduló
Jeffrey de Graaf (svéd)–Rashad Sweeting (bahamai)
Ricardo Pietreczko (német)–Cung Hsziao-csen (kínai)
Ryan Meikle (angol)–Fallon Sherrock (angol)
2. forduló
Peter Wright (skót, 17.)–Wesley Plaisier (holland)/Azemoto Rjuszei (japán)

December 18., szerda
20.00
1. forduló
Jim Williams (walesi)–Paolo Nebrida (Fülöp-szigeteki)
Madars Razma (lett)–Christian Kist (holland)
Ricky Evans (angol)–Gordon Mathers (ausztrál)
2. forduló
Nathan Aspinall (angol, 12.)–Cameron Menzies (skót)/Leonard Gates (amerikai)

December 19., csütörtök
13.30
1. forduló
Chris Landman (holland)–Li Lok-jin (hongkongi)
Callan Rydz (angol)–Romeo Grbavac (horvát)
Martin Lukeman (angol)–Nitin Kumar (indiai)
2. forduló
Gabriel Clemens (német, 27.)–Niels Zonneveld (holland)/Robert Owen (walesi)
20.00
1. forduló
Nick Kenny (walesi)–Stowe Buntz (amerikai)
Mensur Suljovic (osztrák)–Matt Campbell (kanadai)
Scott Williams (angol)–Niko Springer (német)
2. forduló
Michael Smith (angol, 2.)–Kevin Doets (holland)/Noa-Lynn van Leuven (holland)

December 20., péntek
13.30
1. forduló
Stephen Burton (angol)–Alexander Merkx (holland)
Wessel Nijman (holland)–Cameron Carolissen (dél-afrikai)
Ian White (angol)–Sandro Eric Sosing (Fülöp-szigeteki)
2. forduló
Stephen Bunting (angol, 8.)–Alan Soutar (skót)/Kai Gotthard (német)
20.00
1. forduló
Mickey Mansell (északír)–Goto Tomoja (japán)
Florian Hempel (német)–Jeffrey de Zwaan (holland)
William O’Connor (ír)–Dylan Slevin (ír)
2. forduló
Michael van Gerwen (holland, 3.)–James Hurrell (angol)/Jim Long (kanadai)

December 21., szombat
13.30
1. forduló
Karel Sedlácek (cseh)–Rhys Griffin (walesi)
Richard Veenstra (holland)–Alexis Toylo (Fülöp-szigeteki)
2. forduló
Brendan Dolan (északír, 30.)–Chris Landman (holland)/Li Lok-jin (hongkongi)
Chris Dobey (angol, 15.)–Stephen Burton (angol)/Alexander Merkx (holland)
20.00
2. forduló
Danny Noppert (holland, 13.)–Ryan Joyce (angol)/Darius Labanauskas (litván)
Raymond van Barneveld (holland, 32.)–Nick Kenny (walesi)/Stowe Buntz (amerikai)
Luke Littler (angol, 4.)–Ryan Meikle (angol)/Fallon Sherrock (angol)
Damon Heta (ausztrál, 9.)–Connor Scutt (angol)/Ben Robb (új-zélandi)

December 22., vasárnap
13.30
2. forduló
Ryan Searle (angol, 20.)–Mensur Suljovic (osztrák)/Matt Campbell (kanadai)
Dirk van Duijvenbode (holland, 25.)–Madars Razma (lett)/Christian Kist (holland)
Joe Cullen (angol, 23.)–Wessel Nijman (holland)/Cameron Carolissen (dél-afrikai)
Ritchie Edhouse (angol, 29.)–Ian White (angol)/Sandro Eric Sosing (Fülöp-szigeteki)
20.00
2. forduló
Martin Schindler (német, 22.)–Callan Rydz (angol)/Romeo Grbavac (horvát)
Ross Smith (angol, 19.)–Jim Williams (walesi)/Paolo Nebrida (Fülöp-szigeteki)
Gary Anderson (skót, 14.)–Jeffrey de Graaf (svéd)/Rashad Sweeting (bahamai)
Dimitri Van den Bergh (belga, 11.)–William O’Connor (ír)/Dylan Slevin (ír)

December 23., hétfő
13.30
2. forduló
Krzysztof Ratajski (lengyel, 31.)–Richard Veenstra (holland)/Alexis Toylo (Fülöp-szigeteki)
Andrew Gilding (angol, 21.)–Martin Lukeman (angol)/Nitin Kumar (indiai)
Josh Rock (északír, 18.)–Karel Sedlácek (cseh)/Rhys Griffin (walesi)
Jonny Clayton (walesi, 7.)–Mickey Mansell (északír)/Goto Tomoja (japán)
20.00
2. forduló
Gian van Veen (holland, 28.)–Ricardo Pietreczko (német)/Cung Hsziao-csen (kínai)
Daryl Gurney (északír, 26.)–Florian Hempel (német)/Jeffrey de Zwaan (holland)
Dave Chisnall (angol, 6.)–Ricky Evans (angol)/Gordon Mathers (ausztrál)
Rob Cross (angol, 5.)–Scott Williams (angol)/Niko Springer (német)

AZ 1. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA ÁGRAJZ SZERINT
Thibault Tricole (francia)–Joe Comito (ausztrál)
Nick Kenny (walesi)–Stowe Buntz (amerikai)
Jermaine Wattimena (holland)–Stefan Bellmont (svájci)
Wesley Plaisier (holland)–Azemoto Rjuszei (japán)
Alan Soutar (skót)–Kai Gotthard (német)
Madars Razma (lett)–Christian Kist (holland)
Connor Scutt (angol)–Ben Robb (új-zélandi)
Luke Woodhouse (angol)–Lourence Ilagan (Fülöp-szigeteki)

Ryan Meikle (angol)–Fallon Sherrock (angol)
Ian White (angol)–Sandro Eric Sosing (Fülöp-szigeteki)
Ryan Joyce (angol)–Darius Labanauskas (litván)
Mensur Suljovic (osztrák)–Matt Campbell (kanadai)
Scott Williams (angol)–Niko Springer (német)
Ricardo Pietreczko (német)–Cung Hsziao-csen (kínai)
Cameron Menzies (skót)–Leonard Gates (amerikai)
Martin Lukeman (angol)–Nitin Kumar (indiai)

Kevin Doets (holland)–Noa-Lynn van Leuven (holland)
Richard Veenstra (holland)–Alexis Toylo (Fülöp-szigeteki)
Stephen Burton (angol)–Alexander Merkx (holland)
Karel Sedlácek (cseh)–Rhys Griffin (walesi)
Mickey Mansell (északír)–Goto Tomoja (japán)
Florian Hempel (német)–Jeffrey de Zwaan (holland)
Kim Huybrechts (belga)–Keane Barry (ír)
Wessel Nijman (holland)–Cameron Carolissen (dél-afrikai)

James Hurrell (angol)–Jim Long (kanadai)
Chris Landman (holland)–Li Lok-jin (hongkongi)
Jeffrey de Graaf (svéd)–Rashad Sweeting (bahamai)
Jim Williams (walesi)–Paolo Nebrida (Fülöp-szigeteki)
Ricky Evans (angol)–Gordon Mathers (ausztrál)
Niels Zonneveld (holland)–Robert Owen (walesi)
William O’Connor (ír)–Dylan Slevin (ír)
Callan Rydz (angol)–Romeo Grbavac (horvát)

A 2. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA ÁGRAJZ SZERINT
Luke Humphries (angol, 1.)–Thibault Tricole (francia)/Joe Comito (ausztrál)
Raymond van Barneveld (holland, 32.)–Nick Kenny (walesi)/Stowe Buntz (amerikai)
James Wade (angol, 16.)–Jermaine Wattimena (holland)/Stefan Bellmont (svájci)
Peter Wright (skót, 17.)–Wesley Plaisier (holland)/Azemoto Rjuszei (japán)
Stephen Bunting (angol, 8.)–Alan Soutar (skót)/Kai Gotthard (német)
Dirk van Duijvenbode (holland, 25.)–Madars Razma (lett)/Christian Kist (holland)
Damon Heta (ausztrál, 9.)–Connor Scutt (angol)/Ben Robb (új-zélandi)
Mike De Decker (belga, 24.)–Luke Woodhouse (angol)/Lourence Ilagan (Fülöp-szigeteki)

Luke Littler (angol, 4.)–Ryan Meikle (angol)/Fallon Sherrock (angol)
Ritchie Edhouse (angol, 29.)–Ian White (angol)/Sandro Eric Sosing (Fülöp-szigeteki)
Danny Noppert (holland, 13.)–Ryan Joyce (angol)/Darius Labanauskas (litván)
Ryan Searle (angol, 20.)–Mensur Suljovic (osztrák)/Matt Campbell (kanadai)
Rob Cross (angol, 5.)–Scott Williams (angol)/Niko Springer (német)
Gian van Veen (holland, 28.)–Ricardo Pietreczko (német)/Cung Hsziao-csen (kínai)
Nathan Aspinall (angol, 12.)–Cameron Menzies (skót)/Leonard Gates (amerikai)
Andrew Gilding (angol, 21.)–Martin Lukeman (angol)/Nitin Kumar (indiai)

Michael Smith (angol, 2.)–Kevin Doets (holland)/Noa-Lynn van Leuven (holland)
Krzysztof Ratajski (lengyel, 31.)–Richard Veenstra (holland)/Alexis Toylo (Fülöp-szigeteki)
Chris Dobey (angol, 15.)–Stephen Burton (angol)/Alexander Merkx (holland)
Josh Rock (északír, 18.)–Karel Sedlácek (cseh)/Rhys Griffin (walesi)
Jonny Clayton (walesi, 7.)–Mickey Mansell (északír)/Goto Tomoja (japán)
Daryl Gurney (északír, 26.)–Florian Hempel (német)/Jeffrey de Zwaan (holland)
Gerwyn Price (walesi, 10.)–Kim Huybrechts (belga)/Keane Barry (ír)
Joe Cullen (angol, 23.)–Wessel Nijman (holland)/Cameron Carolissen (dél-afrikai)

Michael van Gerwen (holland, 3.)–James Hurrell (angol)/Jim Long (kanadai)
Brendan Dolan (északír, 30.)–Chris Landman (holland)/Li Lok-jin (hongkongi)
Gary Anderson (skót, 14.)–Jeffrey de Graaf (svéd)/Rashad Sweeting (bahamai)
Ross Smith (angol, 19.)–Jim Williams (walesi)/Paolo Nebrida (Fülöp-szigeteki)
Dave Chisnall (angol, 6.)–Ricky Evans (angol)/Gordon Mathers (ausztrál)
Gabriel Clemens (német, 27.)–Niels Zonneveld (holland)/Robert Owen (walesi)
Dimitri Van den Bergh (belga, 11.)–William O’Connor (ír)/Dylan Slevin (ír)
Martin Schindler (német, 22.)–Callan Rydz (angol)/Romeo Grbavac (horvát)