Weöres Szabolcs a második magyar a Vendée Globe-on

– Hogy érezte magát ennyire közel a rajt előtt?
– Egyelőre nehéz elképzelni, hogy a következő három hónapban csak egyedül leszek – válaszolta Weöres Szabolcs, aki Fa Nándor után második magyarként vesz részt a 45 ezer kilométer távú Vendée Globe-on New Europe nevű hajójával. – Az elmúlt napokban óriási tömeg volt a településen, hatalmas a nyüzsgés. Részünkről mindennel elkészültünk. Szerdán még hajóztunk egyet, sok mindent ellenőriztünk, elsősorban az elektromos rendszert, a hydrogenerátort, a sima generátort és a hajóműszereket kalibráltuk. Az élelmiszer- és vízkészleteket feltöltöttük, vártam nagyon a rajtot.

– Hajózott már heteket egyedül, de ez sokkal hosszabb idő lesz. Hogy lehet erre felkészülni mentálisan?
– Nyilván ez az első Vendée Globe-om, sokat beszélgettem nálam tapasztaltabb kormányosokkal, kikértem a véleményüket, és úgy gondolom, a versenyzés kulcsa, hogy mindvégig nyugodt maradjak és higgadt fejjel jó döntéseket hozzak.

– Többször beszéltünk arról, hogy a riválisok többsége nagy technikai fölényben van. A cél továbbra is annyi, hogy teljesítse a távot és körbehajózza a földet, annak ellenére, hogy lankadatlan versenyszellemmel rendelkezik?
– Pontosan, a versenyszellem megvan, de tudom, hol a helyem a mezőnyben a tapasztalatom, a tudásom, illetve a technika alapján. Mindezek tudatában egyetlen célom van, hogy teljesítsem a távot és kihozzam magamból és a hajómból a maximumot.

– Az útvonalnak melyik szakaszára a legkíváncsibb? Tart bizonyos helyektől?
– A déli óceánok világa egy vitorlázó számára mindig varázslatos és különleges, akad, aki egyenesen meseországnak hívja. Kegyetlennek tűnő világ, kőkemény szelekkel, hideg időjárással, hatalmas hullámzással. Egy igazi óceáni vitorlázónak viszont legalább egyszer el kell oda jutni az élete során. Mindenképpen ezt a szakaszt várom a legjobban. Természetesen tartok némileg a rettegett helyektől, a Horn-foktól, a Jóreménység-fokától, Tasmánia déli részétől, itt mindig érhetik az embert meglepetések.

– Hogy teltek az utolsó napok a rajt előtt?
– A családom velem volt, és a csapatom is, amely négy főt számlál, ez eléggé kicsinek számít a mezőnyben. Mindenki óriási munkát végzett az elmúlt négy évben, hogy a hajó végül ott lehessen a rajtvonalon, minden csapattag kimagasló teljesítményt nyújtott és hatalmas erőfeszítéseket tett..

– Kijelenthető, hogy belépett az álmai kapuján?
– Igen, most már előttem az óceán, nagyon várom.

– Meg lehet fogalmazni, hogy mivel lenne elégedett, amikor körbeér, és kiköti a hajót?
– Ha kikötök és körbeérek, azzal elégedett leszek.