Lehmann Csongor a felső polcra teszi a triatlon Eb-címét, a jövőben vb-t nyerne

– Milyen érzés volt önben, amikor átszakította a célszalagot?
– Úgy estem be, hogy egy méterrel sem tudtam volna többet megtenni – mondta a Nemzeti Sportnak a magyar triatlonos, aki szombaton hatalmas sikert aratott.  – Azt, hogy Európa-bajnok lettem, őszintén szólva akkor realizáltam, amikor a befutást követően az életemért küzdöttem a szőnyegen. Kellett néhány perc, mire magamhoz tértem, mert nagyon kemény volt az utolsó kör a futásban, főleg a mindent eldöntő ötszáz méter, amikor a hajrát indítottam.

– Az Eb előtt megfogalmazta saját magában, hogy Vichyben bajnok akar lenni? A nemzetközi szövetség ugyanis a felvezető anyagában önt emelte ki fő esélyesként.
– Nem titkolt célom volt, hogy érmet szerezzek, már többször is közel voltam a dobogóhoz. Reménykedtem az aranyban, de ezzel némi nyomást is helyeztem magamra. Én voltam a legmagasabban jegyzett versenyző a mezőnyben, de sokan pályáztak arra, hogy elsők legyenek – ennek megfelelően hatalmas küzdelmet hozott a verseny.

– Édesapja, aki egyben az edzője is, a torna előtt úgy fogalmazott önnel kapcsolatban, hogy az olimpia után éhes lett a sikerre. Tényleg az volt?
– Igen. Párizsban egy balszerencse választott el a pontszerző helytől, eltörött az úszószemüvegem. Maradt bennem hiányérzet, ezt motivációvá formáltuk át, ennek is köszönhető, hogy ilyen jól tudtam szerepelni az Európa-bajnokságon. Szépen felépítettük az ezt megelőző időszakot is, remekül sikerült a felkészülés, nagyon szerettem volna egy győzelmet, egy olyan eredményt, amelyről tudom, hogy képes vagyok elérni.

– Ha már említette a francia fővárost, az ottani körülmények, a Szajna állapota miatti időpontvariálások alaposan megnehezítették a triatlonosok helyzetét. Az Eb-t is Franciaországban rendezték, ezt a versenyt jobban sikerült megszervezni?
– Sokkal kiszámíthatóbb volt, mint az olimpián, ezúttal nem volt semmiféle befolyásoló tényező, még az időjárás is normálisan alakult, ami minden versenyzőnek nagyon kedvezett, így elég gyorsan ment mindhárom sportág. Főleg a futáson lehetett érezni – húsz fokban azért nagyon jól lehet haladni, főleg ezért is lett végül ekkora rohanás a tíz kilométeres távon.

– A verseny után közvetlenül azt nyilatkozta, hogy az úszással annyira nem volt elégedett. Miért?
– Ugyan egy folyóban úsztunk, de a pályabejáráskor inkább állóvíznek érzékeltük. Aztán élesben már azt tapasztaltuk, hogy valamiféle folyása csak van. A bal oldalról rajtoltam, ami utólag nézve nem bizonyult jó döntésnek, elég nagy hátrányba kerültem az első egyenesnél, amikor árral szemben úsztunk, onnantól a maradék táv legfőképpen a felzárkózásról szólt. A hetedik-nyolcadik hely környékén jöttem ki a vízből, ami nem tragikus, belül hatalmasat küzdöttem, hogy a mezőny közepéről előbbre tudjak törni.

– Jött a negyven kilométeres kerékpározás…
– Egyből elszökött egy vezető ötös, mi őket üldöztük, kellett tíz kilométer, mire be tudtuk érni a bolyt, és kialakult a tizenöt fős mag, akikkel távol tudtuk tartani a mögöttünk haladó főmezőnyt. Ez rengeteg energiát kivett a lábunkból, így viszont nyugodtan tudtuk megkezdeni a futást, mert tisztában voltunk vele, hogy innentől közöttünk dől el az Eb-cím sorsa.

– Az utolsó számban sokáig együtt haladt csapattársával, Kiss Gergellyel, figyelte őt a verseny közben?
– Mindig láttam, hogy ügyesen tud helyezkedni, a kerékpárnál is egymás mellett tekertük. Sokkal barátibban viszonyul ilyenkor az ember a másikhoz, ha esetleg nem szeretne előre menni, akkor beállok én, fordítva ő ad nekem helyet. Jó volt egy baráttal egy bolyban versenyezni, azzal pedig sokat segített, hogy amikor a futásnál élre állt, és tempót diktált, többen leszakadtak. Nagyon örültem, hogy a csapattársammal ott tudok lenni egy éles Európa-bajnoki futamon, azt gondolom, a hetedik helyével maximálisan elégedett, hiszen pár évvel fiatalabb, mint én és bőven van még lehetősége.

– Pályafutásában hová helyezné ezt az Eb-aranyat?
– Szerencsésnek érzem magam, hiszen több olyan eredményem van, amire nagyon büszke lehetek, de biztos, hogy ez a mostani siker is a felső polcra került a junior világbajnoki címek, illetve elit kategóriában a világbajnoki sorozat cagliari állomásán májusban megszerzett bronzérmem mellé. Régóta álmodoztam már az Európa-bajnokság megnyeréséről, most pedig nagyon boldog vagyok, hogy sikerült végre.

– Miről álmodozik még?
– Az idénynek még nincs vége, vár rám a világbajnoki sorozat záró állomása, ha ott sikerül egy nagyot dobni, akkor még a legjobb ötbe kerülésre is lenne esélyem, ami nagyon szép lenne a tavalyi top10-es helyezésem után. A jövőbeli céljaim pedig, hogy a világbajnoki sorozatban is ott tudjak lenni a dobogón, és előbb-utóbb meglegyen a felnőtt vb-cím is.