Megérte várniuk Józsa Mártonéknak: a végén jött az északi szél

HATVANKILENC ÉVVEL EZELŐTT történt legutóbb olyasmi a Kékszalag Balaton-kerülő verseny történetében, mint csütörtök este, amikor a Fifty-Fifty óriási hajrával ötven másodperccel az addigi éllovas Prospex Delta előtt ért be a balatonfüredi célba, amivel triplázott, 2022 és 2023 után harmadszor is megnyerte a versenyt. Legutóbb Németh István volt képes erre a Nemere II-vel 1953 és 1955 között. Litkey Farkas ugyan kilencszer is nyert egymás után a kétezres években, de sosem ugyanazzal a hajóval védte meg a címét.

Mindez azért is érdekes, mert a kifejezetten lassú versenyen senki sem számított ilyen izgalmas befutóra, még a kétárbocos katamarán legénysége sem, főleg miután az első bója után csak a kilencedik helyen álltak. A keszthelyi fordulót követően Badacsonyig senki egy petákot nem adott volna a Fifty-Fifty győzelméért, amely nagyjából a „tihanyi csőig” érkezett annyi idő alatt, amivel tavaly a versenyt megnyerte. Így az öt Kékszalag-győzelme közül a mostaniért kellett a legjobban megharcolnia.

„A verseny rajtja után nem a mi szelünk fújt, csak az a gyenge, három-négy csomós fújdogált, és akadtak taktikai problémáink is, szerencsénk se volt. Úgy érzem, kicsit elszúrtuk az első szakaszt – értékelt a Nemzeti Sportnak Józsa Márton, a győztes hajó kormányosa. – Csak a keszthelyi bójavétel után kezdtünk el fölzárkózni az élmezőnyre, de nagy volt még a távolság, nem tudtuk, mire lesz elég az időnk. Találtunk egy nagyon jó vonalat a déli part közelében, amin állandó, friss szelünk volt, folyamatosan közeledtünk, sorban meg tudtuk előzni az előttünk lévő hajókat, persze ehhez egy ilyen hosszú versenyen szerencse is kell.”

Abban mindenki egyetért, hogy a Fifty-Fifty volt ezúttal is a mezőny leggyorsabb hajója, ezt a Kékszalagot most mégsem elsősorban a gyorsaságának köszönhetően nyerte meg. A verseny első részében meglepetésre még olyan helyzet is előfordult, hogy a legjobb egytestű vitorlások, az olyan liberák, mint a Raffica vagy a Principessa is fel tudták vele venni a versenyt.

„Csak a hajrában, a »tihanyi csőben« éreztük, hogy meglehet a győzelem, mert akkor már tényleg néhány száz méteren belül volt az első hajó is, és tudtuk, hogy Balatonfüred előtt jön a friss északi szél – mondta Józsa Márton. – Ilyenkor azért benne van a feszültség az emberben, de igyekeztünk kihozni a hajóból a maximumot. Tudtuk, hogy ebben a szélben mi vagyunk a leggyorsabbak, arra figyeltünk, hogy a saját szögeinket vitorlázzuk, a végén pedig megeresztettük, és sebességből el tudtunk menni a Prospex alatt. Ezen múlt.”