Öttusa: az olimpiához hasonló vk-döntő jó főpróba Guzi Blanka és Gulyás Michelle szerint is

– Egy olimpiai évben mennyivel bír nagyobb jelentőséggel egy világkupadöntő, mint általában? Bár a tavalyival ellentétben ez nem ad közvetlen ötkarikás kvótát, ugyanakkor fontos ranglistapontokat igen.
Guzi Blanka: – Az én idei felfogásomban nem bír nagyobb jelentőséggel, mint bármelyik másik verseny, úgy próbálok hozzáállni, mintha a kairóihoz, a budapestihez vagy a szófiaihoz hasonló világkupa-viadal lenne. Olyan értelemben viszont mégiscsak inkább számít, hogy közel másfélszeres szorzója van a ranglistapontokat tekintve a többi vk-versenyhez képest.
Gulyás Michelle: – Nekem azért fontos ez a verseny, mert lebonyolításában ez hasonlít leginkább az olimpiára. Csak középdöntőt, döntőt rendeznek, illetve csak egyetlen körvívást – viszont kétszer, a középdöntőben és a döntőben is kell majd lovagolni. Szóval a világkupadöntő ábrázolja a legjobban, milyen lesz az olimpián, így legfőképpen a tapasztalatszerzés miatt indulok el. Bár a selejtező fáradalmai így kimaradnak a folyamatból, pont ezért keményebb is, meg kihívás, hogy nincs idő a selejtezőn belerázódni a körülményekbe, hanem egyből ott kell lenni és fókuszálni.

– Van már tapasztalata vk-döntőről: szokott érződni a megméretést körülvevő hangulatból, hogy egy rangos sorozat a végéhez ért, vagy ez is csak egy állomás a többi mellett?
G. B.: – Én eddig nem nagyon éreztem, hogy más lenne a verseny atmoszférája, mint egy sima világkupán, persze annyiból már más, hogy ezen eggyel kevesebb a rosta a selejtező nélkül, és eggyel többet kell lovagolni. Tavaly nem jutottam döntőbe, épp ezért idén igazán szeretnék bekerülni a legjobb 18 közé, és megtapasztalni, milyen az, amikor kétszer kell lovagolni egymást követő napokon, mert ebben nincs sok rutinom még, nemcsak nekem, hanem másoknak sem. Jó főpróba ez az olimpia előtt.
G. M.: – Valamelyest érezhető, hogy a többi világkupánál erősebb versenyről van szó, hiszen ide országonként a legjobb három jut csak be, és nehéz is a legjobb 36 öttusázó közé kerülni. Valahol ez is csak egy állomás, viszont az erejét mutatja, hogy a világkupákon elég magas szinten kellett teljesíteni, hogy a sorozat fináléjában kvalifikálni lehessen – persze a világbajnokság még a vk-döntőnél is rangosabb.

– Mindent figyelembe véve volt-e valami, amit megváltoztatott a felkészülésében, vagy amire nagyobb hangsúlyt fektetett a vk-finálé előtt?
G. B.: – Gyakorlatilag ugyanaz volt a „felállás”, mint a budapesti és szófiai forduló között eltelt egy hétben, vagyis hogy eltaláljuk a megfelelő arányt a regeneráció és a formai szinten tartás között. Ezt akkor egészen jól menedzseltük az edzőimmel, és e mentén próbáltam az elmúlt héten is végezni az edzéseket. Fontos napok voltak, de nem ilyenkor kell elvégezni a nagy edzéseket, hiszen bele lehet nyúlni úgy a formába, hogy az rosszul süljön el.
G. M.: – Csak emiatt nem változtattam a felkészülésemben – viszont a budapesti versenyen a fizikai számokban nem túlzottan remekeltem, úgy éreztem, kicsit kevés volt a pihenőm előtte, úgyhogy ezt próbáltuk megtalálni, mennyi az a pihenési mennyiség, amelyre szükségem van a vk-döntő előtt, és meddig lehet úgy nyomni a kemény munkát, hogy az még beleférjen.

– Mennyire érzi magát jó erőben Ankara előtt?
G. B.: – Nagyon jó erőben! Kellett az az érzés, amellyel felvérteztem magam a szófiai győzelmemmel, igazán örülök, hogy ezzel azt a visszajelzést kaptam, a befektetett munka megtérült – a megelőző két fordulónál, Kairóban és Budapesten nem kis csalódást okozott, hogy nem éreztem a munkám eredményét, elsősorban a vívást illetően. A fizikai számokban mondhatni extra formában vagyok, már a fedett pályás magyar bajnokságon is azt tapasztaltam, jobban teljesítek, mint korábban az év ilyen korai szakaszában – máskor inkább májusra, júniusra jön ki az, amit az alapozás során elvégeztem, most pedig ez hamarabb megmutatkozott. Ám azt hiszem, ez még mindig nem a teteje, érzem magamban az erőt, hogy tudok még innen is továbblépni.
G. M.: – Hirtelen ezt nem tudom megmondani, mert Budapest előtt is azt nyilatkoztam, hogy milyen jó formában vagyok, ami alapvetően igaz is volt, csak kicsit elcsúszott a formába hozásnak a hangolása, emiatt nem sikerültek úgy a fizikai számok, ahogy szerettem volna. Úgyhogy nem akarok semmit elkiabálni, de mindenképp reménykedem abban, hogy erősebb és frissebb leszek.

– Szerzett már győzelmet az idei világkupa-sorozatban, és bár minden megméretés új, és nem ugyanazok a sportolók szerepelnek az összes állomáson, pont a vk-sorozatban nem is cserélődnek oly mértékben. Mennyit számít ez, hogy idén már nyert ebben a közegben viadalt, és nagyon hasonló mezőnyben kell újból teljesítenie?
G. B.: – Erős mezőnyre, nagy nevekre számítok – valóban, aki benne van ebben a körforgásban, ott szokott lenni minden rangosabb versenyen. A szófiai győzelmemmel járt egy egészséges önbizalom is, viszont hamar túlléptem rajta, pontosan azért, mert kevés az idő a szófiai és az ankarai viadal között. Próbáltam úgy kezelni, hogy plusz erőt adjon, de ne bízzam el magam, mert a vk-döntőn kívül még a világbajnokság is vár rám.
G. M.: – Majdnem az összes riválist ismerem, a vívóstílusukat, az erősségüket, gyengeségeiket, viszont tényleg minden verseny más, mivel nem tudni, melyik ország melyik versenyre hangolja inkább a sportolóit, kinek milyen a felkészülése, és hol tart benne, így soha nem lehet előre megmondani, melyik nemzet lesz a legerősebb. Természetesen akiknek már megvan a kvótájuk, azok nem most lesznek csúcsformában, biztos vagyok abban, hogy a nagy dobást a világbajnokságra és az olimpiára tartogatják. Ettől izgalmas a vk-döntő, mert meg lehet figyelni, hol áll a nemzetközi mezőny.

– Az élsportoló többnyire igyekszik önmagára koncentrálni, főleg egy olyan egyéni sportágban, mint az öttusa. E tekintetben milyen érzés, hogy honfitársakként utaznak a versenyre, mégis egymás riválisaiként vesznek részt azon? Ráadásul nem is először fordul elő hasonló.
G. B.: – Stabil versenyzőnek gondolom Michelle-t fizikailag és mentálisan, olyasvalakinek, akitől sokat lehet tanulni, példaként lehet rá tekinteni. Örülök, hogy ott szoktunk lenni egymásnak egyfajta húzóerőként, és azon országok között vagyunk, mint akár az angolok, olaszok vagy litvánok, ahol több erős öttusázó van, és képesek húzni egymás teljesítményét, ez előrevivő.
G. M.: – A két Blankának (Bauer Blanka a harmadik női magyar versenyző a vk-döntőn, Gulyás Michelle UTE-s csapattársa – a szerk.) minden verseny számít a világranglistán, hogy kvótát szerezzenek. Én ilyen értelemben nem versenyzek ellenük, nekik sokkal inkább szükségük van a pontszerzésre, mint nekem, mert én a tavalyi Európai Játékokon már megszereztem a kvótát, de természetesen igyekszem minél jobban teljesíteni.