Mint minden olimpián, Sydney-ben is voltak felemelő és drámai pillanatok, utóbbiak közül az egyik legemlékezetesebb kétségkívül az asztaliteniszező Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina párosunkhoz kötődik. A magyar duó akkoriban a világ legjobbjai közé tartozott, öt évvel korábban, 1995-ben Tiencsinben világbajnoki bronzérmet szerzett, néhány hónappal a 2000-es olimpia előtt Brémában Európa-bajnok lett, így senkit sem lepett meg, hogy Sydney-ben két kínai és egy tajvani egység mögött a negyedik helyen emelték ki Bátorfiékat. A mieink ennek megfelelően meneteltek szépen előre, a nyolcaddöntőben német, a negyeddöntőben pedig dél-koreai (!) párost legyőzve jutottak el a legjobb négyig. A kínai Szun Csin, Jang Jing egység elleni elődöntő is jól indult, a megnyert első szettet követően azonban „helyreállt a világ rendje”, s az ázsiaiak végül a papírformának megfelelően 3:1-re nyertek.
A bronzmeccs viszont még hátravolt, s Bátorfi és Tóth akkori formája alapján a dél-koreai a Kim Mu Kju, Rju Dzsi He kettős legyőzése nem tűnt reménytelennek. Az olimpiai érem önmagában megadja a rangját egy ilyen összecsapásnak, ám számunkra volt még egy tét: a magyar asztalitenisz első olimpiai dobogós helye. Talán emiatt, talán nem, de tény, a mieink kicsit bénultan kezdtek, az első két szett a dél-koreai kettősé lett – úgy tűnt, gyorsan véget ér az összecsapás, pláne, hogy a harmadik etap első felében is vezettek. Aztán mintha gombnyomásra történt volna, Bátorfi és Tóth erőre kapott, a magyar duó nemcsak ezt, a negyedik játszmát is megnyerve kiegyenlített. A hangulat egyre forróbb lett, az ázsiaiak keze láthatóan megremegett, majd az ellenfél 18:17-es vezetésénél olyasmi történt, ami alapjaiban határozta meg a végeredményt: bár Tóth hevesen reklamált, Kim Mu Kju nem ismerte el, hogy az egyik ütésnél szabálytalanul, kétszer ért a labdába. Látták ezt a mieink, a nézőtéren ülők, sőt a televíziós közvetítésen keresztül világszerte sok millióan, csak éppen a játékvezető nem… S mivel a 25 éves balkezes Kim abban a pillanatban sportszerűségből megbukott, az eredményjelzőn 18:18 helyett 19:17 jelent meg. Nagyon nem mindegy, különösen annak tudatában, hogy a következő két pontot Bátorfiék szerezték, vagyis reálisan 20:18 lett volna ide, ami ugyebár két meccslabda a bronzéremhez. Ezzel szemben a vége 21:19 lett Kiméknek, az elcsalt meccs végén ők ünnepeltek, Tóth Krisztina pedig a palánk mellett a földön ülve siratta el a magyar asztalitenisz első ötkarikás érmét.
„Azért is kár a vereségért, mert szerintem a közeljövőben nemcsak nekünk, más európai női játékosnak sem nagyon lesz lehetősége, hogy olimpián dobogóra állhasson” – mondta akkor Bátorfi, aki a jelek szerint jósnőnek sem utolsó: egyesben és párosban azóta sem volt európai érmes az olimpián.