Délibáb ’84 – Csisztu Zsuzsa jegyzete

CSISZTU ZSUZSACSISZTU ZSUZSA
Vágólapra másolva!
2024.05.15. 23:53

 

Álltam a gerendán, 1984-et írtunk. Egy, az olimpiai felkészülés hajrájához igazított, brutálisan kemény májusi nap volt, sajgott a talpam a gerenda kemény „ütéseitől”, nagyjából a harmincadik szaltómra készültem, amikor egyszer csak megszólalt a tatai edzőtábor hangosbeszélője. Szinte mozdulat közben, majdnem a levegőben hagytam abba a gyakorlást a magyar női tornászválogatott tagjaival együtt. Előbb valaki megkopogtatta a mikrofont, majd egy érdes hang szinte szenvtelen nyugalommal bemondta a pályafutást kettétörő kegyetlen mondatot: „…és hazánk, csatlakozva a baráti Szovjetunióhoz, távol marad a Los Angeles-i olimpia küzdelmeitől, így sportolóink nem vesznek részt a soron következő nyári olimpián”.

Máig beleborzongok abba, ahogy az összes tornásztársnőmmel együtt az edzést félbehagyva kiszakadt belőlünk a vigasztalhatatlan sírás. Tíz év munkája lett oda hirtelen. Sokan voltunk, akik akkor kicsit belehaltunk a nagypolitika otromba és könyörtelen packázásába: ahogy egy szempillantás alatt az élsport világától oly távol eső politikai bábjáték marionettfiguráivá lettünk. Az én bánatom, a mi bánatunk, mármint a generációmhoz tartozók összecsuklása talán eltörpül azokéhoz képest, akiknek ez pályafutásuk utolsó olimpiája lehetett volna. Nekem még megadatott később Szöul! Viszont hányan, de hányan voltak a magyar olimpiai csapat tagjai közül, akik Los Angelesre időzítették életük formáját, és szinte a markukban volt már az érem?! Évtizedek óta keltek hajnalban és edzettek napi hat-nyolc órát mindazért, ami egyszer csak délibábként elillanó tüneménnyé vált, ami a legeslegnagyobb álmuk volt, s ami egy pályafutás méltó záróakkordja lehetett volna nekik/nekünk, magyaroknak és a szocialista blokkban ezreknek.

Emlékszem, metszően fájt, hogy többhetes, kínkeserves romániai edzőtáborozás után hiába dőltünk jobbra és balra a fáradtságtól a román női tornászválogatott tagjaival együtt, mi itthon maradtunk, ellenben ők kiutazhattak, és „agyonnyerték magukat” Los Angelesben, élükön a magyar Szabó Katival.

Sajnos déja vu érzetem van újra, ha a világban zajló háborúkról, a sportolókat érintő veszélyekről vagy szankciós folyamatokról hallok manapság. Pedig őszintén hittem, hogy tanultunk a hibákból, hogy megértettük: a sport igazi egyetemes erénye abban mutatkozhatna meg, hogy a politikai döntéshozók a játékteret, ahol a sportoló a valós teljesítményéről tehet tanúbizonyságot, soha többé nem teszik ki háborús csatározásoknak.

Mert sokan vagyunk, aki láttuk, tudjuk, megéltük, hogy milyen az. És köszönjük, de ebből többet nem kérünk!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Egyéb egyéni
2024.05.16. 08:13

Az 1984-es bojkott: merénylet a magyar sport ellen

A Los Angeles-i bojkott csak válasz volt. A szovjet blokk válasza az Egyesült Államok sportolóinak 1980-as moszkvai távolmaradására.

 

 

Legfrissebb hírek

Quint a javából: krémkávé az utókornak – harminc éve hunyt el a hatszoros olimpiai bajnok Kovács Pál

Népsport
5 órája

Kihagyhatatlan ajánlat – Smahulya Ádám jegyzete

Klub-vb
6 órája

Nehéz kérdések az olimpiák történetéből – 4. rész

Egyéb egyéni
21 órája

Debreceni Disneyland – Bodnár Zalán jegyzete

Labdarúgó NB I
Tegnap, 6:28

A derű óráit számolva – Malonyai Péter jegyzete

Egyéb egyéni
2025.07.06. 07:50

Béke vagy te, futball! – Thury Gábor jegyzete

Foci vb 2026
2025.07.05. 07:20

Isteni Diogo – Domonkos Bálint jegyzete

Angol labdarúgás
2025.07.03. 23:44

Nincs az a pénz – Gyenge Balázs jegyzete

Klub-vb
2025.07.02. 23:53
Ezek is érdekelhetik