A rádió örök – Szöllősi György jegyzete

Ismétlődő élményem volt a közelmúltban Olaszországban, Spanyolországban, hogy estefelé taxiba ülve meccsközvetítés szólt a rádióból. Metzben azt láttam, hogy a helyi futballklubnak is van lokális frekvenciája. „A rádió örök” – idézte Szepesi Györgyöt a sportrádiózás másik, ma is aktív legendája, Novotny Zoltán, amikor a minap arról beszélgettünk, aligha lenne nála méltóbb „csatornahangja” a futball Eb első napján induló új, közszolgálati, huszonnégy órában sporttal foglalkozó rádióállomásnak. Igen, létezik mai, modern sportrádiózás, amely a technika semmilyen új vívmányával és az ezek szülte műfajokkal sem helyettesíthető.

Amikor csaknem száz éve megjelent a rádió, a Nemzeti Sportnál attól tartottak, hogy az élő sportközvetítések okafogyottá teszik az újságírást és -nyomtatást. Sőt, az első válogatott meccset (Magyarország–Olaszország 0:5. 1930. május 11.) Pluhár István, a Nemzeti Sport szakírója közvetítette Üllői útról, hogy aztán népszerű rádióriporter legyen. Az írott műfajt féltő pánik azonban olyannyira fölösleges volt, hogy nemcsak a rádió, hanem a televízió és az internet megjelenését is minimum évtizedekkel túlélte a nyomtatott sajtó, és reneszánszát éli a rádiózás is. Sőt, a digitális forradalom nyújtotta, térben és időben szinte már semmilyen akadályt nem ismerő audiovizuális multimédiás kavalkádban kimondottan felértékelődtek a sportban a hagyományos rádiós műfajok, amelyek még mindig képesek arra, hogy az élet számos hétköznapi helyzetében (autóvezetés, kertészkedés, főzés és így tovább…) a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban juttassák el a szurkolókhoz az éppen zajló sportesemények legérdekesebb információit, akár párhuzamosan több helyszínről.

Nem véletlen, hogy visszatér a „Körkapcsolás” is a két hét múlva induló Nemzeti Sportrádió műsorára. Azután ugyanis, hogy a korábban éppen a rádiótól féltett Nemzeti Sport felkarolta a tematikus sportrádió régi tervét, és elindította a maga egyelőre szerény eszközeivel a Sportrádiót, most érkezik a közszolgálati médiaportfólió műfajában legrégibb, mégis legújabb orgánuma. Az eddigi tartalmas beszélgetésekkel, bejelentkezésekkel és számos új lehetőséggel: élő sportközvetítésekkel (már az idén mindjárt a futball Eb-ről és az olimpiáról), a közmédia hallatlanul gazdag archívumának felhasználásával készülő, múltidéző műsorokkal.

Miután a magyar sport is alaposan megsínylette, hogy 2010 előtt jószerével egyáltalán nem létezett magyar tulajdonú sportmédia, és az alapvető közszolgáltatás is akadozott ezen a területen (szégyenszemre az is előfordult, hogy a magyar labdarúgó-válogatott tétmeccsét nem láthatták idehaza a tévénézők), az M4 Sport létrehozása, a Nemzeti Sport visszaszerzése, majd a közmédiába integrálása után a sportrajongók örömére itt van a Nemzeti Sportrádió is, amelynek szerdán bejelentett indulásáról részletesen beszélt lapunknak Altorjai Anita, a Duna MSZ vezérigazgatója S. Tóth János kollégánknak, s amelynek főszerkesztője az NS és a Sportrádió jól ismert szerzője és hangja, Ballai Attila lesz.

Így válik teljessé a közmédia sportportfóliója, a közelgő, magyar sikerekkel is kecsegtető nagy sportesemények, világversenyek előtt ráadásul éppen a legjobbkor.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!