Kevés keményebb, embert próbáló feladatot lehet teljesíteni, mint a legendás Vendée Globe földkerülő vitorlásverseny, amely során a résztvevők három hónapon keresztül dacolnak széllel, viharral, hullámokkal egyedül, hogy körbehajózva a bolygót visszaérjenek a kiindulási pontra, mindezt egyedül, különösebb külső segítség és kikötés nélkül.
Weöres Szabolcs évek óta dédelgeti az álmot, hogy Fa Nándor után második magyarként elindul és teljesíti a négy évente megrendezésre kerülő versenyt, az elmúlt esztendőkben ennek rendelt mindent alá, és neves elődje mentorálásával készül továbbra is a november 10-én el a franciaországi Les Sables-d'Olonne-ból rajtoló, és körülbelül 12 héttel később ott is véget érő viadalra.
A Vendée Globe-ot először 1989-ben rendezték meg, az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbb lett, rengetegen szeretnének elindulni rajta, ezért már a kvalifikációs folyamat sem egyszerű, nem elég bizonyos mérföldszámot megtenni, nem mindegy milyen idővel, eredménnyel végez a vitorlázó. Weöres Szabolcs a kvalifikációs rangsor 34. helyén áll, amellyel szinte bizonyosan ott lehet novemberben a mezőnyben, ráadásul a tavasszal még két transzatlanti viadalon indul, azaz kétszer szeli még át az Atlanti-óceánt.
„Azt szoktuk mondani, hogy meg fogjuk enni a mamutot, de csak falatonként, ami az én esetemben azt jelenti, hogy lépésről lépésre kell megoldani a feladatokat – folytatta Weöres Szabolcs. – Nem szabad kétségbe esni, ha valami rossz történik, de örömködni sem kell nagyon, ha jó. Nem teljesítménytúrára, kőkemény versenyre készülök, végig koncentrálni kell. A legjobb versenyzők mögött hatalmas vállalatok, óriási csapatok állnak, velük nem lehet felvenni a versenyt, de akadnak hasonló helyzetben lévő vitorlázók, mint én, ők megfelelő referenciapontot jelenthetnek verseny közben. Helyezésben nem szabad gondolkodni, biztonságban szeretnék visszaérni a kiindulási pontra, szeretném kihozni magamból és a hajóból a legtöbbet, és majd meglátjuk, mire lesz elég.”