Képek: az „eltűnt” magyar válogatott tornásznő Dubaiban találta meg a helyét

Böczögő Dorina már az interjú elején elmagyarázta „eltűnésének” okát.

„Tavaly év végén úgy gondoltam, hogy új környezetre van szükségem. Az interneten egyszerűen beírtam a keresőbe a „Dubai” és a „gymnastics” szavakat, jó néhány tornaklubokat találtam, ezekhez elküldtem az önéletrajzomat. Mielőtt áprilisban megérkeztem ide, sohasem voltam Dubaiban, de vonzott az itteni nyüzsgés, és azt azért tudtam, hogy mire számíthatok. A szomszédos Katarban többször is jártam világkupaversenyen, Doha is az egyik kedvenc városom, így abban biztos voltam, hogy az arab világgal nem lesz gondom. Összességében jól érzem magam itt” – jelentette ki a tornásznő.

Böczögő jelenleg edzőként dolgozik, de nem zárja ki a lehetőséget, hogy ő maga is visszatérjen versenyezni.

„Bár rekreációs órákat is tartok felnőtteknek, alapvetően gyerekekkel foglalkozom.Volt már olyan órám gyerekekkel, hogy nyolcan voltunk a teremben, nyolc különböző országból. Persze vannak helyi tanítványaim is, akik magánórákra jönnek. Azonban nemcsak edzéseket tartok, még én is edzek; azt még nem akarom kimondani, hogy már nem fogok tornázni. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy véglegesen elvágjam ezt a szálat.”

„Abban egyébként én nagyon szerencsés vagyok, hogy gyorsan regenerálódom, jó a genetikám, most is olyan a testem, mint húszévesen, akár még mindig tudnám folytatni a versenyszerű tornát is” – tette hozzá Böczögő.

A két olimpiát is megjáró sportolónő arról is beszámolt, miért nem Magyarországon találta meg a helyét edzőként.

„Mindig úgy képzeltem, hogy a magyar tornasportban dolgozom majd, és amikor két éve még én lettem az összetett magyar bajnok és talajon is nyertem, már edzősködtem. Nagy álmom volt, hogy ha az MTK-nak lesz terme, akkor ott összeáll egy jó edzői csapat, és annak én is a tagja leszek. De sajnos a klubnak még mindig nincs tornaterme…”

Az interjú végén Böczögő azt is elárulta, nincs teljesen megelégedve a pályafutásával.

„Sok a szép emlék, azonban lehettem volna még eredményesebb is. Igazából azt sajnálom, hogy nem tíz évvel később születtem. Bennem világéletemben nagy volt a versenyszellem, ám amikor kezdtem, nem voltak előttem olyan versenyzők, akik még többre sarkalltak volna. Amikor itthon könnyedén nyertem a versenyeket, beleszürkültem a közegbe és be kell látnom, elkényelmesedtem. Ha nincs olyan riválisod, aki dupla csavart ugrik, akkor te is megelégedsz a másfél csavarral, főleg akkor, ha azt sem csinálja más. Ha most lehetnék húszéves, akkor viszont beleállnék a harcba a mostani fiatalokkal.”