Gratulálok Losonczi Dávidnak! – exkluzív interjú az ellenféllel, Ali Cengizzel

Ali Cengiz junior-világbajnokként 2018-ban robbant be a felnőttmezőnybe, azóta számos nemzetközi versenyen szerzett érmet. A belgrádi világbajnokságot megelőző legnagyobb sikerét idén áprilisban, a Zágrábban rendezett Európa-bajnokságot érte el, amelyen a második helyen zárt – csak a másik kötöttfogású 87 kilós kiválóságunk, Takács István tudta megállítani a döntőben.

Az Ankarában élő 27 éves török klasszis elmondta, az olimpiai kvótával nem elégedett volna meg szeptemberben a szerb fővárosban, a világbajnoki dobogó felső fokára szeretett volna állni.

Magabiztosan menetelt az aranycsatába, az odáig vezető úton többek között az olimpiai, kétszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok ukrán Zsan Belenjukot is maga mögé utasította.

„Amikor döntős lettem, biztos voltam abban, hogy enyém lesz az aranyérem. Ismertem Losonczi Dávidot, tudtam, milyen stílusban birkózik, éppen ezért nem készültem rá különösebben a döntő napján” – mondta Ali Cengiz a Nemzeti Sportnak.

A finálé első menetében a bírók a törököt látták passzívabbnak, járt érte az egy pont (1:0), ezzel együtt lenti helyzetből próbálkozhatott a magyar – sikertelenül, nem jött össze az emelés. Losonczi nagyobb gőzerőre kapcsolt, ki szerette volna tolni a törököt, de ő fejlefogásból nagyot kontrázott, négypontos dobást hajtott végre (1:4), emellett mezhúzásért kétpontos intést ítéltek ellenünk (1:6).

A második három percben kiegyenlítetten alakult az állóhelyzet, érthető, hogy a passzivitást „visszaadták” a töröknek (1:7), lentről jöhetett. Pörgetni próbált, Losonczi fantasztikus ütemben kontrázott, és a karját behúzva kétszer is bebillentette (5:7), majd tusolta, mintegy 45 másodpercig. Forgolódott a török, voltak olyan másodpercek, amikor nyílegyenesen a hátán feküdt, egyértelmű volt a tus – a mérkőzésvezető és a pontozóbíró megemelte a kezét, megadta volna, de a lengyel szőnyegelnök nem értett vele egyet. Ali Cengiz kifordult, és végül 8:7-re lehozta a meccset, világbajnok lett.

„A saját hibámból kerültem ebbe a szituációba, nem lett volna muszáj megpróbálnom akciót végrehajtani. De úgy érzem, sikerült jóvátennem, hiszen nem ütötték le a tust, kiszabadultam a szorult helyzetből. Leírhatatlan érzés volt a dobogó tetején állni, nagy büszkeség, hogy együtt énekelhettük a török himnuszt a csarnokban. Fogalmam sem volt róla, hogy a Magyar Birkózók Szövetsége felülvizsgálatot kért az UWW-től. Csak szerdán értesültem a hírről, hogy utólag Losonczi Dávidnak is odaítélték az aranyérmet. Nem hiszem, hogy számít a véleményem, de az biztos, hogy tiszteletben tartom a nemzetközi szövetség döntését” – magyarázza Cengiz.

Arra is kitért, hogy Losonczira egyáltalán nem neheztel: „Nincs semmiféle rossz érzésem iránta, mi csak és kizárólag a szőnyegen csatázunk egymással. Gratulálok neki! Azt azonban leszögezem, hogy dolgozom a hibáimon, koncentrált és eltökélt vagyok, hiszen Párizsban el szeretném érni az álmomat, mindent megteszek azért, hogy olimpiai bajnok legyek!”