Birkózás: A világbajnoki címért utaztam Belgrádba – Fritsch Róbert

Fantasztikus meneteléssel jutott a belgrádi világbajnokság döntőjébe Fritsch Róbert: az üzbég Jamol Jumabaeven, a világbajnoki címvédő szerbiaiAli Arszalanon, majd a japán Harada Singón át vezetett az útja.

„Az üzbég srác nagyon csúnyán megvert az év elején Zágrábban, nem lett volna szabad leküldetnem magam, mégis megtörtént, de remekül védekeztem  – fogalmazott a BHSE Európa-bajnoka. – Az irániból lett szerb ellen az akaraterőmnek köszönhettem a győzelmet. Az edzőtáborokban végig került, amit egyébként élveztem, de tudtam, hogy kell vele birkóznom. A második menetben teljesen elfogyott, hihetetlen, honnan sikerült fordítanom. A japán srácról semmit sem tudtunk, nem ismertük. Belgrádban valamilyen szinten meg tudtuk figyelni, és amennyire lehetett, felkészültünk belőle, ráadásul a lelátóról is kaptunk segítséget. Azzal tisztában voltam, hogy kiket vert meg az elődöntőig, de úgy voltam vele, hogy bárki jöhet, legyőzöm. A fejlefogást elkapkodtam, jól sikerült a lenti védekezés, és a második menetben felőröltem. A szurkolótábor végig fantasztikus volt, rengeteg magyar drukkolt, olyan volt, mintha egy kisebb BOK-csarnokos versenyen birkóztam volna: hatalmas hangulatot teremtett a közönség.”

A kötöttfogású 72 kilogrammos döntőben aztán jöhetett az egyiptomiból lett francia Ibrahim Ghanem, akitől 3:0-s vereséget szenvedett.

„Megítélésem szerint esélyesként mentem fel a szőnyegre, hiszen mindkét addigi mérkőzésünket megnyertem, és a címvédőt legyőzve jutottam a fináléba. A második menetben, amikor tíz másodpercen belül jött volna nekem is a passzivitási pont, elveszítettem az egyensúlyomat, és úgy estem a földre, hogy az ujjam kifordult – láttam is a pillanatot, a gyűrűsujjam ráhajlott a kicsire. Ez kizökkentett, leültem a fenekemre, így mögém tudott jönni. Szerintem ha nincs ez a pillanat, szabadulok a helyzetből, így egészen másképp alakulhatott volna a meccs.”

Fritsch azóta orvosnál is járt, ujjtörést nem szenvedett: „A szalagok csúnyán megsérültek, még két hétig sínben kell lennie, majd további két hétre le kell kötni. Utóbbi fázisban már edzeni is tudok.”

Jó két hét távlatából olyan érzések kavarognak benne, mintha nem is világbajnokságon szerepelt volna, hanem valami más, közepes erősségű versenyen: „Amiatt is lehet, mert ahogy hazaértünk, másnap már utaztam is pihenni a Kanári-szigetekre, nem találkoztam egyből a közegemmel, így nem beszélhettem át mindenkivel a történteket. Nem sokat agyaltam a mérkőzéseimen, vegyesek az érzéseim: olyan, mintha kudarcot vallottam volna. Lehet, hogy ez erős megfogalmazás, de az biztos, hogy nem megnyert ezüstként tekintek az éremre.”

A BHSE versenyzője kicsit sem tud örülni a második helynek...

„Az a helyzet, hogy a világbajnoki címért utaztam. Jól sikerült a felkészülés, kiegyensúlyozottnak éreztem magam, kiváló kapcsolatom alakult ki az edzőkkel. Augusztus végéig egyáltalán nem foglalkoztam a vébével, csak azzal, hogy a munka meglegyen. Aztán meglegyintett a vébé szele, jöttek a kisebb sérülések és némi egészséges nyomás – a kettő együtt hatással volt a munkámra, nem mentek annyira jól az edzések. De Módos Péter, Lőrincz Viktor, Hadi Gergely és a sportpszichológusom, Zilahy Dalma átsegített a holtpontokon. Megnyugtattak, hogy a versenyen tényleg jó leszek, hitet adtak, és meggyőződtem róla, hogy megtérül a befektetett munka.”

Sokat tanult a történtekből, és teljesen pozitívan látja a jövőt: „Haladok előre, fejben rendben vagyok és a motivációmmal sincs probléma. Felkészülök a következő évre, fényesíteni szeretném ezt az érmet, és Európa-bajnoki címből is szeretnék még néhányat!”