A „magyar gimnasztika anyját”, Szécsényiné dr. Fekete Irént köszöntötték pénteken a fővárosban, aki augusztus 20-án kapta meg a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Az ünnepeltet nagyon meglepte a rendezvény, ugyanis szűk baráti körre számított, de rengetegen tiszteletüket tették – a teljesség igénye nélkül részt vett az eseményen Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője, volt honvédelmi miniszter, Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója és művészeti vezetője, Csisztu Zsuzsa az MSÚSZ alelnöke, a Mandiner sportrovatának vezetője, Esztergályos Cecília Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, táncművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Keresztes Ildikó Máté Péter-díjas magyar énekesnő, színésznő, előadóművész, a Soproni Petőfi Színház örökös tagja, Béres Alexandra fitneszedző.
Irénke nénit Rétvári Bence államtitkár terjesztette fel a kitüntetésre, aki az eseményen nem tudott részt venni, de megható levéllel köszöntötte az ünnepeltet. Kiemelte, hogy Fekete Irénnek nemcsak Magyarország, hanem a környező országok is sokat köszönhetnek, hiszen hozzájuk is az ő közvetítése nyomán jutott el az aerobik-láz.
Béres Alexandra arról beszélt, hogy 17 éves korában, harminc évvel ezelőtt kezdett el együtt dolgozni Irénke nénivel, akivel versenysportolóként akkoriban több időt töltött együtt, mint saját szüleivel. Kiemelte: Ausztráliától Amerikáig a bejárta a világot edzőjével, s örül neki, hogy követhette az ő példáját.
„Ő egy teremtő. Nem olyan ember, aki valakit követ, hanem saját maga megteremti a mozgás szeretetét” – fogalmazott edzője kapcsán.
Simicskó István a mozgás fizikai és szellemi fontosságáról beszélt, s hozzátette, nem csak az egészségmegőrzés miatt kell sportolni – küzdősportolóként számára a sportszerűség, az ellenfelek tisztelete és az alázat elsajátítása miatt is fontos. Hozzátette, ezért is mondott azonnal igent a meghívásra, mert fontosnak tartja az idősek, a mesterek tiszteletét, mint amilyen Irénke néni is.
Az ünnepelt meghatottan vette át a szót, azt mondta, hat-nyolc egykori tanítványára számított, hogy 66 év tanítás után megpróbálják rábírni a folytatásra.
„Az a munka, amit csináltam, azt hiszem, nemcsak nekem okozott örömöt, hanem azoknak is, akik részt vettek benne” – tette hozzá beszédében.