Zéró tolerancia és világbajnoki kvóták – ilyen volt a magyar darts elmúlt négy éve

– Egyre jelentősebb eredményeket érnek el a hazai dartsosok, de azt is kiemelten fontosnak tartja, hogy a Magyar Dartsszövetség szakági sportszövetség lett. Mi ennek az oka?
– Ennél magasabb polcra csak akkor kerülhetnénk a magyar sport rendszerében, ha a darts az olimpiai programba kerülne. Korábban sima egyesületnek számított a szövetség, és sokan mondták, ezzel a sportággal sosem fogjuk megkapni a szakszövetségi státuszt. Ehhez képest egész sima, bár hosszadalmas, másfél éves folyamat volt. A hazai támogatási rendszer miatt tartottuk fontosnak – korábban is kaptunk segítséget a sportállamtitkárságtól, de így ténylegesen igényt is tarthatunk erre.

– A Magyar Dartsszövetség amatőrnek számító dartsozókkal foglalkozik.
– Nem szeretem ezt a megközelítést, szerintem csak darts van, és azon belül több szervezet. A Professional Darts Corporationnél (PDC) más feltételek mellett van 128 játékos, mint a Nemzetközi Dartsszövetségnél (WDF), amelynek a rendszere a tömegbázist teremti meg, és a Magyar Dartsszövetség a WDF tagja. Itt igyekszünk először eredményesek lenni.

– Mégpedig sikerrel, hiszen Ihász Veronika első magyarként ott lehetett tavaly Lakeside-ban, a világbajnokságon, idén decemberben pedig már négy résztvevő lesz. Hogyan látja a sikereket?
– Valóban, Veronika mellett Kovács Patrik és Takács Gábor is színpadra állhat, az ifjúsági korosztályban pedig Turai Krisztina döntőt játszik – a fiataloknak már csak a finálét rendezik a felnőttek megméretésével azonos eseményen. Hatalmas eredmény, sosem volt még a magyar dartsnak világbajnoki érme ebben a szakágban, egyetlen korosztályban, egyetlen szervezetnél sem, ezúttal viszont legalább egy ezüsttel jövünk haza Angliából.

– Mit csinál másképpaz elnökség, mint az elődök?
– Az elején az adósságokat kellett rendezni, utána igyekeztünk a pénzt – nem volt túl sok – a nemzetközi versenyeztetésbe fektetni. Kidolgoztunk egy rendszert, és elindítottuk a versenyzőket a WDF égisze alatt megrendezett Romanian Open elnevezésű kelet-európai megméretésen, amellyel a regionális ranglistára lehet pontot szerezni. A ranglista győztese kvalifikál a WDF-világbajnokságára. De ezekkel a kisebb, regionális eseményekkel a fő ranglistára is gyűjtik az eredményeket a játékosok, és sok kicsi sokra megy, ott is egyre jobban állnak a dartsosaink.

– Konkrétan hogyan?
– A férfiaknál Kovács Patrik a 29., a nőknél Ihász Veronika a 19. helyen áll. Ráadásul a junior fiúknál Borbély András vezeti a világranglistát, és a mindössze tizenkét éves Szoták Balázs az 5. Ő még csak sámlira állva tudja kiszedni a nyilakat a táblából… A lányoknál Turai Krisztina a 3., Sipos Dorina a 4., Kovács Tamara a 10., de ő már a felnőttek között indul, válogatott a soft szakágban. Utánpótlásban az igazán fontos lépés, hogy meg tudjuk tartani a kitűnő játékosokat a sportágban.

– Ez szinte minden sportágban nehézséget okoz.
– Igen, de a mi esetünkben a fiataloknál mindig jöttek a nagy eredmények, és utána eltűntek a versenyzők. Nagy volt az ugrás: tizennyolc éves kor után már a felnőttek között kellett helyt állni a játékosoknak, sikerélmény, bevétel nélkül pedig nem lehet előrelépni. A magyar szövetséggel elértük, hogy tavaly, a budapesti ifjúsági Európa-bajnokságon rendezhettünk U21-es versenyt, a hazai bajnokságban pedig elindítottuk az U23-as korosztályt. Nagy a sikere a kezdeményezésnek, visszatért például a háromszoros Európa-bajnok Neumajer Kitti is. Ráadásul külföldön is felismerték, hogy ez jó ötlet, más nemzeti szövetségek elkezdték átvenni a rendszerünket. Azt viszont sajnálattal látom, hogy a WDF nem vitte tovább az U21-es versenyt a kontinensviadalon.

– Úgy tűnik, a koronavírus sem törte meg a fejlődést. Hogy vészelték át azt az időszakot?
– Nem nagyon állt le a versenyrendszer. Amint a jogszabályok engedték, szigorú tesztelés mellett újraindítottuk a megméretéseket. Létrehoztuk a Diamond Cup sorozatot, ami úgy nézett ki, hogy egy stúdióban ketten dobáltak, mellettük egy másik stúdióban vágták a felvételt, és a harmadik teremben a kommentátor beszélt. Az erőforrások megvoltak, mert rendezvényszervező cégem van, de események nem voltak, és minden eszköz rendelkezésre állt, a sportot pedig kevésbé korlátozták. Ez a külföldiekkel szemben hatalmas előny volt, hiszen ők nem játszhattak, elment a meccsrutin. Meglepő, de a versenyelőnyből még mindig megvan egy kicsi.

– Említette, hogy amikor átvette a szövetség irányítását 2019-ben, az elődei után adósságok maradtak hátra. Milyen most a szervezet anyagi helyzete?
– Teljesen kielégítő. Rengeteg a versenyzőnk, így egyre több a szponzorunk, és nőtt az állami támogatásunk is, és a pályázati lehetőségeket is kihasználjuk.

– A kulturált alkoholfogyasztás jegyében ismert magyar sörmárkával is dolgoznak együtt. Hogy jött ez a szponzori együttműködés?
– A cég elfogadja, hogy nálunk csak a közönség iszik – a hazai bajnokságban zéró tolerancia van. Korábban is ez volt az irányadó, de mi maradéktalanul be is tartatjuk. Nem mindenkinek tetszik, és a nemzetközi versenyeken lehet is alkoholt fogyasztani, de mi úgy véljük, ez nem jó irány.

– Ezek szerint problémát jelent az alkohol a versenyzőknél?
– Van egy olyan, dartsosokra jellemző mentális állapot, amit „dartsitis”-nek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy a játékos odaáll a tábla elé, és egyszerűen képtelen eldobni a nyilat. Sokan az alkoholban látják a megoldást erre, innen pedig egyenes út vezet a komolyabb problémák felé. Ezért is kezdtünk el sportpszichológussal dolgozni.

– Korábban a sportpszichológus alkalmazása nem volt jellemző?
– Hazánkban nem volt ilyen a sportágban. Igyekszünk felmérni, kinek van rá szüksége, és a szövetség finanszírozza. Főleg az ifjúsági versenyzőkkel foglalkozik, de három-négy felnőtt játékos is jár hozzá. Igyekszünk az élet minden területén segíteni, hogy legjobb versenyzőink nyugalmas környezetben készüljenek, versenyezzenek. Ez egy mentális sport, nálunk ez különösen fontos.

– Maradt önben hiányérzet az elmúlt négy év miatt?
– Nem így fogalmaznék. Inkább úgy, látom, miben kell még előrelépni. Fontos, hogy megteremtsük az edzőképzés alapjait, ami onnan indul, hogy szakmai anyagokat gyártunk. Nálunk az edző szerepe más, mint a legtöbb sportban, inkább mint mentor, segítő van jelen a sportoló életében, erre kell koncentrálni az oktatásnál. A Testnevelési Egyetemmel, Sterbenz Tamás rektor úrral jó a kapcsolatunk, de még sok munka vár ránk, hogy intézményi szinten tanulhasson valaki dartstrénernek. Új lendületet kell vennünk versenyszervezés, lebonyolítás terén is, erre Magyarország eddigi egyetlen PDC világbajnoki résztvevője, Bezzeg Nándor lesz a megoldás, sokat tud majd segíteni sportigazgatóként.