NEHÉZ ÖRÖKSÉGET CIPELT a ma 80 éves Kovács Tamás, hiszen édesapja, Kovács Pál hatszoros olimpiai és kilencszeres világbajnok. Ráadásul fiainak (a hetvenévesen 2010-ben elhunyt Attila is kétszeres világbajnok volt) legfeljebb taktikában adott tanácsot, azt nem adta (adhatta?) át, ami a kezében volt. Egyébként is visszafogott egyéniség volt, még úgy is, hogy e sorok íróját – dicsekszem kicsit – a legendás, Bárczy István utcai Quint eszpresszó tulajdonosaként, lelkeként többször figyelmeztette, hogy komoly ember nem issza a kávét tejjel.
Esetünkben viszont fontosabb, hogy Tamás fia, amit tudott kihozott a pályafutásából. Egy évtizeden át (1967–1977) volt válogatott, ám közben tanult, a közgazdaság-tudományi egyetem pénzügyi szakán diplomázott, s mellette versenybíróként is jeleskedett.
Mert nem volt, nem lehetett a tudománynak olyan ága, amelyik eltántoríthatta volna a vívástól. Miközben szakedzői diplomát is szerzett, főtitkárként (1981–1986), szövetségi kapitányként (1987–2000) és technikai igazgatóként (2001–2006) szolgálta a sportágat. Talán lehetek annyira szubjektív, hogy a leginkább bennem maradó 1988-as szöuli olimpia kardcsapatdöntőjét idézem fel, amikor 28 év után lett aranyérmes Magyarország. Azt talán mondanom sem kell, hogy 1960-ban (Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf és Mendelényi Tamás társaságában) édesapja is olimpiai bajnokként ünnepelt.
Tehát 1988, Szöul... A szovjet csapat 8:4-re vezetett, innen lett 8:8 a vége, és találataránnyal olimpiai bajnoki cím. Gedővári Imre Andrej Alsan bevitt utolsó találata is felejthetetlen, főként ahogy a zsűrit hallgatva egyre gyorsabban járja győzelmi táncát a páston.
A nagy ünneplésben (Gedővári mellett Bujdosó Imre, Csongrádi László, Nébald György és Szabó Bence volt a csapat tagja) megkérdezték Kovács Tamást, hogy 4:8-nál hitt-e a győzelemben. „Nem a végső győzelmen gondolkodtam, hanem azon, hogy mindegyik mérkőzésünket megnyerhetjük. Az viszont a fejemben volt, hogy a sok 5:4-es eredmény miatt még minden lehetséges” – mondta.
Mindez ünnepi emlékezésnek is megfelel, az pedig legyen a ráadás, hogy 1987-ben az ő kapitánysága alatt lettek világbajnokok a női tőrözők (Jánosi Zsuzsa, Kovács Edit, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsa, Tuschák Katalin) – 14 esztendő után.