Vívás: „Minden asszót uraltunk” – Szilágyi Áron a padovai vk-viadalról

– Kifizetődőnek tűnik a győztes csapaton ne változtass filozófia, hiszen az alaposan átrendeződő mezőnyben jól állja a sarat a megszokott kvartett – a padovai vk-arany legalábbis ezt mutatja.
– Van három csapat, amelyik tartja magát ebben a nagy változásban, s ez Dél-Korea, Olaszország és mi – válaszolta Szi­lágyi Áron, aki társaival aranyérmet szerzett Padovában azok után, hogy az egyéni versenye ezúttal nem sikerült jól, hiszen a 32 között búcsúzott. – Ebből a három együttesből kettő általában ott van a dobogón, de az sem ritka, hogy mind a három, így aztán e tekintetben nagy meglepetés nem történt Padovában, más kérdés, hogy a többi csapat megszenvedi ezt az átalakulási időszakot, és egyelőre nem találja önmagát. Egyre inkább előtérbe kerülnek olyan válogatottak, amelyek képesek meglepetésekre.

– Az ázsiai csapatokra gondol? Vagy mondjuk a törökre, amelyikkel szemben a nyolcaddöntőt vívták Padovában?
– A törökök ellen az asszó elején mi is szenvedtünk kicsit, mert van egy jól begyakorolt sémájuk, hihetetlenül motiváltak, vagyis nem lehet őket félvállról venni, ám velük együtt mostanság húsz-huszonöt olyan csapat is van, amelyek ellen egyszerűen nem engedheti meg az ember magának, hogy ne figyeljen minden pillanatban.

– A kardvívásnak azért az jó, hogy szélesedik a bázisa, nem?
– Mindenképpen, addig pedig kiváltképp, amíg mi képesek vagyunk ott maradni a mezőny elején. Egyébként Padovában ez is téma volt köztünk, miután megnéztük az egyéni verseny hatvannégyes tábláját: egyértelműen mutat egyfajta globalizációs trendet a változás, ráadásul ezek a srácok, az indiaiak, a törökök, az egyiptomiak, a kazahok, de még sorolhatnám, egyáltalán nem ügyetlenek, rendesen megtanították őket vívni. Az a technika, amelyet oly büszkén mondunk a magunkénak, elleshető bizonyos mértékig.

– A padovai csapatviadalnak mi volt a fordulópontja, vagy a diadal leginkább annak köszönhető, hogy mindannyian jó formában vívtak?
– Nem emlékszem fordulópontokra, mert minden asszót uraltunk – egyedül talán Kína lepett meg kicsit minket az elődöntőben, de hamar korrigáltunk. Szatmári Andris nagyon jó formában volt, rég láttam őt így vívni, Gémesi Csanád szokásához híven elképesztő energiákat ölt bele a csapatversenybe, s ez hozta is a tusokat, és úgy érzem, nekem is jól ment. Amennyire az egyéniben szétesett a vívásom, annyira állt össze a csapatra.

– Jó ideje elkényeztet minket az aranyakkal, így adódik a kérdés: mi történt az egyéni versenyen?
– Az első asszóra félrecsúszott az energia­bevitelem, nem voltam jó állapotban, szenvedős volt a vívásom, és annyi erőt kivett belőlem, hogy a másodikra már kevés maradt bennem: éppen az hiányzott belőlem, ami kellett volna, hogy lábbal elkapjam az ellenfelem, hogy pillanatok alatt képes legyek reagálni mindenre – a francia Sebastien Patrice van olyan jó vívó, hogy ez a „hiány” nem fért bele ellene.

– Azon meglepődött, hogy a csapatverseny fináléjában nem Dél-Korea várt önökre?
– Nem nagyon, hiszen az olaszok nagyon jók, ráadásul hazai pályán versenyeztek, míg a dél-koreaiak egyelőre formán kívülinek tűnnek, és a legjobbjukat, O Szang Ukot bokaszalag-szakadás miatt műtötték is – szerintem azért a nyári világbajnokságra összeszedik magukat.

– Évek óta ott vannak a dobogón minden versenyen, a padovai aranyat csak tudomásul vették, hogy oké, ez is megvan, netán ünnepeltek is kicsit?
– Éppen arról beszélgettünk a srácokkal a döntő után, hogy olyan sok csapataranyat azért nem szereztünk ezekben az egyébként valóban sikeres években, hogy ennek a padovainak ne örüljünk nagyon. Minden érem szép, de azért az arany más. Misztifikálni persze nem kell ezt a sikert sem, hiszen március végén jön a budapesti világkupaverseny, aztán pedig indul a kvalifikáció: elmondtuk sokszor, hogy csapatban gondolkozunk, ennek szellemében megyünk neki a kvótaszerző időszaknak – nem lesz egyszerű, nem mondom, de megcsináltuk már Tokió előtt is, mindenki tudja, mi a feladata.

– Padova mellett szombaton Athén is magyar sikertől volt hangos: mit szólt Battai Sugár Katinka vk-győzelméhez?
– Vártam már a kiugró eredményt Sugitól. Amit láttam belőle, illetve a vívásából korábban, az egyértelművé tette számomra, hogy jó vívó: kiváló lábmunkája van, képes fegyelmezetten, feszesen vívni, úgyhogy amellett, hogy örültem a sikerének, olyan nagyon nem lepett meg a győzelme.